annyira ritkán utazogatok mostanában...jójó haza még csak-csak, de az is havonta egyszer- estleg kétszer. elszoktam az egésztől...ma annyira lassan sikerült összeszedni az agyamban, hogy hogy is működik ez a hátizsákba bepakolod az életed dolog, hogy el is ment e kedvem az egésztől. az a baj, hogy magamat sem értem, hogy pl miért vágyom hazamenni..semmiért, nincs ott semmi..amit ott láthatok, az vagy ide tud jönni hozzám, vagy nem is hiányzik igazán. jó mondjuk hegyre szívesen mennék, de nem akarok én már megint egyedül keménykedni...és aztán meg minek is menjek haza, ha utána úgyis jönnöm kell vissza...nincs kedvem elindulni, de mindennél jobban vágyom rá, hogy végre túl legyek ezen az egészen és otthon legyek...az otthon jelen esetben aztán lehet bármi...csak érezzem már végre valahol, hogy otthon.

kicsit enyhült emberiszony

Kedves Zsófia!

Rendben, érdeklődéssel várom a dolgozatot....

Üdv:
PS

hát így érdemes dolgozatot írni :D addig pislogtam, míg nem kell a kötelező témát választanom..délután élőben még nem akarta engedni :D:D:D egyem a kis szívét
jó nyilván az üzenet szövegéből felétek nem árad a szeretet...de én értem :D

táplálék

finom finom a szobatárstól kapott énnemisszeretemarakottkrumplit, de azért csak rátoltam egy fél tubus majonézt...bezzeg az amiben nincs kolbász, viszont szép...na az milyen finom...volt

és ezek után végigolvasom a híreket....emberiszonyom van

grrrrrrr

nem bíííííííííírom, hogy arra kelek, hogy jajj zsófikám az élet annyira szar, olyan jó, hogy vagy nekem, ugye segítesz, ugye ott leszel, ugye csak nekem...ilyenért kilenc óra magasságában nem telefonálunk... mármint ilyen telefont már csak egy nagyon szűk rétegtől fogadok... beteltem, szemetesládailag ki van rám írva, hogy üríts ki

Ritkán sikerül péntek este úgy kikötnöm a gyakorlatilag második otthonomban, hogy minden van nálam, ami egy hétvége random levezényléséhez kell... de tegnap hazatekertem, teledobáltam a hátizsákot, visszatekertem... és akkor...akkor várt rám a saját vadonatúj fogkefém, ami mostmár mindig várni fog, aztán színes szívószálak, radlerlimonádé, narancssárgapallmall, sebtapasz, körömlakk, gumicukor, túrórudi, macifröccs, vacsora....szóval minden, ami igazán fontos és bármikor kellhet... meglehetősen lájkoltam, persze a friendship dolog tetszik csak igazán :D köszönöm :D

Arbeiterin... ordentlich

azt kell válaszolnom egy telefonra 00:01kor, hogy nem megyek inni... ezt be fogom írni az önéletrajzomba... felelősségteljes munkaerő...csak ritkén iszik hajnali munka előtti nap

bysikkel

azért a bringám titkon nagyon sajnálja, hogy nincs egy rendes bringás fiúm, mert szegénynek most már olyan hangja van, mint egy szomorú kis robotnak a machináriumban. rendesen rozsdás a lánc és nyikorog...tisztára szégyenlem magam, hogy lehetek ilyen gonosz gazdája szegénynek...igazából azzal mentegetem magam, hogy amint lesz pénzem, megy nagy generálra, de az még majd egy hónap, és akkor se fogom szívesen otthagyni...szóval max annyi történik vele, amennyit helyben kipislogok az official serviceben, mert jobb híján bérelt fiú javítja a lelkét, ha már az enyémet nem is...

Abaújvárral álmodtam és úgy ébredtem, hogy szomorú vagyok...
Aztán megnéztem a telefonom, hogy mennyi az idő és jelentkezett a szerencsés 5., aki két hónapon belül megkér arra, hogy legyek a lakótársa...ha nem is örökre, de legalább nyárra...
Ömlik a fény be az ablakomon és mégis visszamászok és a fejemre húzom a takarót...

koncerthatás

azt hittem, hogy az archie sheep koncert után a müpa már nem tud mélyebbre mászni, de palya beának sikerült... eleve utálom az, ha a koncert után jobb a zene az iPodn, mint a koncerten, de ha hazajövök és a koli folyosón ugyan az a stílus megy, mint a müpában... mulatós bassza meg, mulatós

lakni

ha a homlokomra írta valaki, hogy költözz össze velem, akkor hálás vagyok, de elég volt a folklórműsor, mert nem költözök senkihez, csak akkor, ha ennél sokkkal sokkal több infóm lesz a elkövetkezendő időszakról, és akkor is szeretném fenntartani a választási szabadságot... tényleg durva, mert rövid időn belül olyan ígéretes lakótársjelölt lettem, pedig ha tudnátok, hogy velem milyen nehéz együtt lakni...
nehezen viselem mások másfajta zenéit, időnként igényem van hajnalban hazaérni, ajtót csapkodni, órákig a zuhany alatt lenni, sokáig rendetlenségben élni és csak aztán összepakolni...csak ritkán megyek el hétvégére, egész napokig képes vagyok semmit nem csinálni, nem megyek akárkivel akárhova, szeretek sok embert magam körül tudni, mindenkit meghívnék kajálni magamhoz, sok alkoholt fogyasztok, időnként veszélyesen élek és meg-, le-, fel- égetek, borítok valakit, valamit...rohadt sok cuccom van, költözik velem a bringám is... stb...
és van amikor egyáltalán nem vagyok kíváncsi senkire

égés

van rosszabb a fizikai fájdalomnál tudom én, de azért csak elmesélnék egy strange storyt, ami úgy kezdődik, hogy mintát égettem a hátamra azzal, hogy finoman a cserépkályhának dőltem, mivel ki volt a derekam...aztán hiába kentem be magam mindenhol 30 faktoros napolajjal szlovéniában, miközben a bringán előrehajoltam leégett a derekam a röpke 6 óra tekerés alatt, mert ugye megint ki volt a derekam...és tegnap... hátradőltem a konvektorhoz melegedni, de ki volt a derekam... fáj, főleg ha megnyomkodják szeretetből, barátságból, kedvességből, de azért vicces

mostanában tényleg szórakoztat a saját társaságom... annyi helyzetre reagálok magamhoz képest fura módon, hogy érdeklődve várom a napokat... a másik meg, hogy esténként baromi jó sztorikat álmodok, amiktől reggel fülig érő szájjal ébredek...
azért ezek mellett még vannak élő emberi kapcsolataim is

még csak fél egy van, de én mááár itthon vagyok és mégis mennyi mindent elintéztem...
támogattam a greenpeacet, megszeretem valami vízkőömlő drága masinát, amitől jobb lesz mindenkinek, bevásároltam jól, végigjártam ezt azt, hogy rám mosolyogjon a tökéletes fekete nadrág...na ebben az egyben nem tuti a dolog
pedig ez az egész nap valahogy úgy indult a metrón ülve, hogy jajj kiesett, jajj leesett, jajj ez megvan, de az kiszakadt, jajj már megint leesett... jó performansz lehettem... de többen nevettek...

álmomban arra kértem valakit, hogy fogja meg a kezem, meg is foghattam a kezét, a személyes terembe vontam és utána elaludtam az álmomban...mikor tényleg felkeltem megijedtem, mert nem ott ébredtem, ahol elaludtam, a kéz mellett, hanem simán az ágyamban, a kéz helyén meg simán a párnám volt... olyan érzésem van, hogy szétszakadtam, vagy elvesztettem valamimet...fura

elhiszem, hogy nem bírom befogni a szám, de akkor bizonyítok is és mindent leírok, ami ma eszembe jutott:
néha kell a fizikai fájdalom
azért szeretek otthon zuhanyozni, mert tudom úgy a hajamra engedni a vizet, mintha vizesés alatt állnék és a fülem által ezt el is hiszem
nem vagyok igazi irodalmár
szeretek visszatekinteni
eleget mosolygok
nem tudok sajnos egyszerre több felé szakadni, de még szerencse, hogy ennyi nap van egy héten
nem vagyok egy finom teremtmény, de hát ez van, többen megtanultak bánni ezzel, nem képtelenség és szerintem néha tud ez szórakoztató is lenni, meg mégiscsak ez is én vagyok
a tesco szomorúan elbújdoshat, mert mi az, hogy 22:00kor zárunk, én pl imádtam hajnalban vásárolni, komoly bevételektől esnek így el...meg egyébként is... mi ez a rendszer
kedvelem az új zenéimet
van értelme iskolába járni heti kétszer
dolgozni jó és minél korábban legális útra tereli az ember annál érdekesebb
nem bízom bizonyos dolgokban akárkire magamat
szeretnék sok új embert megismerni


ezek ma mind az eszemben jártak és vannak akik élvezhették a bővebb kifejtést... gondolom juhuhúúú

szeretem a könyvtári könyvek kommentjeit :)

engem nem ver át senki

most már itt a tavasz és kész, minden ami jó a tavaszban, ma megtörtént velem
kiscipőben, szépszoknyában sétáltam, sütött a nap és a gyomrom úgy volt összeszorulva, mint minden tavasszal, mikor azt hiszem, hogy beleszerettem a világba, aztán meg olyan boldog voltam, hogy megint beleszerettem a világba... az ilyen dolgok csak tavasszal történnek, úgyhogy Anett kezd el sárgára festeni a körmeid, le ne maradj!

annyi lejegyezni valóm lett volna, de sajnos mire internetközlebe kerültem mind olyan régi sztori lett, hogy inkább hagyom... de azért bejelentkezem, hogy online vagyok, pesten vagyok, tört szívekkel, magányos lelkekkel, egyéb baráti dolgokkal meg lehet keresni... :D

lassúság

még csak ma kezd el foglalkoztatni az, amin már tegnap túl kellett volna lennem... félek, hogy csak a hasznos cselekvés menthet meg és le kell állnom a szisztematikus időelbaszással... pedig

időutazás

0gérem ma már nam 0rok sokkal több bejegyzést, de ezt muszáj :)
sztori 1: nem a kedvenc helyemen, de azért a múzeum körúton ebédeltem és egyszercsak petőfi leült az asztalomhoz... megkérdeztem tőle, hogy ő petőfi-e és mondta hogy igen... :D (gyengébbe kedvért lelövöm a poént, a márc 15 cirkusz és kenyér a nemzeti múzeum lépcsőjén zajlik, amivel szemben van a kajálda)
sztori 2: a ferencvárosi művelődési központban voltunk agyat tág0tani szakmai gyakorlat címen, de őszintén megérte
másfél óra teljes kikapcsolódást jelentett a programfüzet végigolvasása...
a lassúsági pipasz0vó verseny, a mini menő manó torna, a vagány nők klubja azt hiszem a kedvenceim, de a mr pöpec előadás is hihetetlen, de élmény lehet....vagy vagy vagy a hoz 'n' trogers koncert, vagy a sakál-vokál, kortalan hölgyek társasága, a hastáncoktatás kultúrtörténettel, a volt hadifoglyok baráti szövetsége... mi a dalárda gyakorlásába hallgattunk bele a klasszikus hermanos módszerrel... a radiátor felvezette a hangot oda, ahol mi voltunk és a vége felé még a ma esti előadás primadonnája is beénekelt a varázsfuvola coloratur sopranjára több kevesebb sikerrel...
esküszöm ma időt utaztam...először petőfi, aztán a komplett és létező szocializmus

úgy döntöttem, hogy hős leszek és rááldozom a napot, hogy kiigyam a céget a krémcsokoládé készletéből...szisztematikusan minden kézbesítésnél ittam egyet az adott szint gépéből, ezzel egyúttal teszteltem is, hogy melyik gépet érdemes gyakrabban felkeresni... a harmadikon már nincs több krémcsoki, ez azt jelenti, hogy ott voltam ma legtöbbször, vagy ott az emberek egyébként is szertik a krémcsokit... a nyolcadikkal lesz a legnehezebb dolgom, mert ott két gép is van... viszont oda megyek a legszívesebben, mivel ott már magasan a többi ház fölött vagyunk és az én második emeleti lakásokbabekukucskálós kilátásom helyett belátni teljes Pestet, persze lehetne látni Budát is, de az időjárási viszonyok ezt ma nem engedik...
egyébként ebből az a lényeg, hogy nem nagyon van mit csinálom, viszont elég nagy az épület ahhoz, hogy elszórakoztassam magam :D

ever-rigth now

valami lehet a deák téren, valami mágnes, ami cuccaimat időnként fogva tartja egy éjszakára... tegnap az angol könyvem éjszakázott kinnt gondosan a pad alá rejtve, hóban, fagyban csak azért ,mert nem volt kedvem sétálás közben cipelni...ma reggel érte mentem, de semmi baja, még el se ázott...
tegnap a várban eszembe jutott az örvény...talán újra itt van szerb antal ideje?

őrült jó dolog azért fáradtnak lenni a nap végén ,mert korán keltem, sokat végeztem és későn hagytam abba... tényleg csináltam valamit itthon, suliban, munkában... haladtam előre, nem csak tengtem-lengtem
egyre hosszabbak a nappalok és én az elejétől a végéig ébren lehetek...igazából még a korán kelésnek is megvan a maga varázsa...
olyan jó lenne viszont a nap végén elmesélni ezt a sok mindent... de senki nincs itt

azért nem mindegy, hogy az ember mennyire mondhatja az otthonát az otthonának...mert ugye én itt szorosan kettő, de egyébként sok száz emberrel osztozom... így én nem oszthatom meg az otthonom oly egyszerűen, annyi más embertől is függ...ezért akarok én elköltözni...kis saját területre, ahol lehet osztozkodni, barátian...

lassan idejét érzem egy újabb város elől elvonulásnak... úgy tűnik ezt havonta meg kell ejtenem... mondjuk most csak úgy egy kicsit lelassulnék...sok volt az elmúlt 4-5 nap

gyenegébbek kedvéért

az első munkanapot nem úgy ünnepeljük meg, hogy annyira berúgunk, hogy magunk sem tudjuk miként jutottunk haza, milyen álomásokon álltunk meg (erre emlékszem: liliom utca, mexico) és aztán jógyerek módjára hajnal négykor hajat mosunk, lezuhanyzunk (hogy voltam képes erre? hogy nem haltam bele?) aztán háromnegyed órával a munkakezdés után felkelünk, telefonálunk egy sort és másfél óra késéssel elkezdjük a második munkanapot

élőben...a mai estéről csak élőben, vagy private..mindenkinek bocsánat, akit megpróbáltam felh0vni...majd élőben elmagyarázom, de megrázó élményem volt... ezért nem szoktam én részegen hazajönni, hanem anettnál aludni...OMG...

aktakukac

az aktakukacság új értelmet nyert előttem...
hatalmas íróasztal előtt ülök, ahonnan se ki se be nem lehet látni még, mert tele van az elmúlt hetek alatt felgyülemlett papírokkal, mapákkal, dobozokkal, amiket nekem regisztrálnom, pakolásznom meg nézegetnem kell, meg telefonálni, meg emailezni... igazán menő dolog ennyi felnőtt ember között itt üldögélni, szöszmötölni, dolgozgatni a kis piros körmeimmel gépelgetni...de komolyan vesznek 8vagy pont ennyire vesznek mindenkit komolyan)...mindenki köszön, pedig nem is ismer, megkérdezi hol és mit dolgozok és mindeki úgy fejezi be, hogy majd valamikor ebédeljünk együtt... itt rendszer van..nem is kicsit...a szerződésem mellé szolidan csatoltak egy dress code-ot is...ma még megfeleltem neki, de egy két alkalmon belül már vége a farsangi ruhatáramnak, amibe a bussineswomen szerelésimet tartom... jajj olyan felnőtt dolog ez az egész, de azért like

annyiszor fenyegettek meg mostanában azzal, hogy kapok munkát, meg ilyenek, hogy én már csak akkor fogok ilyeneket elhinni, ha kapom az üzenetet reggel 8kor bosszankodva, hogy ki zaklat ilyenkor, azzal, hogy az ön számlájára pénz érkezett... egyébként még akkor se fogom elhinni, ha ott ülök valami asztal mellett napi sok órát... bizonyíték kell, vagy ahogy a matek könyvekben volt az iskolában...old meg és indokolj!

egyébként mostanában eszembe jutnak sokat használt iskolai dolgok, mint az ülésben törökülés, full sentence please, old meg és indokolj... titkon lehet, hogy a felhőtlenül boldog és könnyed iskolai éveimre vágyok??? meg tudnám indokolni, hogy miért...