nyáron egyszer már megígérték, hogy kapok kis droidokat, akik segítenek nekem...akkor nagyon örültem, viszont ma is megkérdezték, hogy kell-e segítség. nagy naivan mondtam, hogy hát lenne mit csinálni. erre mondták, hogy küldenek fogyikat, akik segítenek. Én szeretem őket, tudom, hogy tudnak dolgozni helyenként, bizonyos munkákat, de... én anyáéknál az oviban is összerettenek a kis torzult arcoktól, meg a tapogatástól, meg szeretgetéstől. minden fogyatékkal élőkért felelősséget vállaló génem az anyámnál maradt, nekem nem jutott sajnos egy sem. Nem akarom őket bántani, lenézni, semmibe venni, de nem tudom őket babusgatni, szeretgetni, csak távolról szemlélni, hogy élnek és hogy élnek. a gondolat is fáj, hogy miből maradnak ki, de mindig azzal nyugtatom magam, hogy ők a saját világukban jól érzik magukat. remélem...én is az enyémben, hagy ne kerüljünk egy lapra...

tudom, hogy hozzám képest más milyen hátrányos helyzetű utazás terén, de arról kell panaszkodnom, hogy idegroncs leszek a gondolattól, hogy nem lehet eleget utazni...
hiába voltam pl norvégiában még oda legalább 20x vissza kéne mennem, hogy azt mondhassam eleget láttam. és ez az év is...voltam ugye olaszországban, barcelonában, végülis kassán, de az őrségben, zemplénben, szóval egész sok helyen, már napokban lehet mérni, hogy mikor megyek londonba, nincs egészen egy hónap és azon töröm a fejem, hogy kit tudnék rávenni arra, hogy kijöjjön velem bécsbe, vagy pozsonyba, vagy mondjuk pécsre. és mondjuk ezekből ne csak az egyik jöjjön össze...meg prága..hát az is simán belefér...ezek úgysem hosszú utazások.
ezek a helyek nem olyanok, ahova sz0vesen mennék egyedül, mert m0g egy országot be lehet járni egyedül, egy várost felesleges.
jajj csoportosan is utaznék
hiába, telhetetlen vagyok

imádom az olyan napokat, amikor korán felkelek és egykor már itthon vagyok úgy, hogy mindent elintéztem. vásároltam, intézkedtem, elintéztem, kikölcsönöztem.
hogy csinálják azok, akik minden nap dolgoznak és nincs őszi szünetük időnként? mikor csinálják meg az emberek az apróságaikat?

én öregszem, vagy túl öregeket ismerek, de az innen-onnan régi ismerőseimet nézegetve a facebookon..mindenki babázik, de legalábbis felesége/férje van

lehetne nyár, lehetne fiúm és együtt kóborolnánk a nagyvilágban...ehelyett jön a tél és én egyre közelebb akarok maradni a takarómhoz

ebéd

Én egy értelmes és boldog ember vagyok. Vagy nem, mert a kollegiális kapcsolatok érdekében feladtam egy magányos ebédet, ahova később beugrott volna Levente új szemüvegben, két emberért, akik az előzetesben lévő rokoni és baráti kapcsolataik után közvetlenül áttértek a falon található képek kapcsán a művészet témára. Gyűlölöm, hogyha valamilyen műtárgy kapcsán az Ilyet én is tudnék csinálni, sőt még jobbat! mondatot ejti ki. Tudnál, de nem csinálsz. És ha tudsz is, ilyet biztos nem... Azt hittem, hogy az iskolával megszűnnek az emberek körül a primitív emberek. A munkahelyet mi választuj és mások is ugyan azt választják, tehát ennek szelekciónak kéne lenni. Az a baj, hogy 600 embernél már könnyen kerül szemcse a gépezetbe...
Legalább a kaja finom volt. És kitatáltam közben azt is, hogy mi lesz hétvégén az egyik ebéd.

már tegnap annyi minden történt és volt eszemben, hogy oldalakat tudtam volna írni, de mire hazaértem összeestem a fáradtságtól és fejfájástól...viszont most meg öt óra itt kukorékolok, nem tudok visszaaludni, pedig még van fél órám legalább, míg fel kell kelnem. Valószínűleg holnap azaz ma napközben meg lesz ennek valahol a hatása.
tőmondatokban a tegnapi nap:
reggel érdemes emberekkel találkozni. jobban lehet beszélgetni, mint este
az iskolára rámegy a gatyám is ha minden nap ennyi szünetünk marad és én szünetben mindig iszok, vagy kávézok
a nincs megállás napok szépek, de nem szabadna többnek jönnie egymás után
érdemes a polivinilclorid gyárban dolgozni, mert van pénz CD-re

Az a helyzet, hogy akármi lesz is, nekem vissza kell mennem Trondheimbe a könyvtárba, mert ott a zenei részlegen a fiútól most már konkrétan tudnám kikérni a zenéket. Tudom, hogy nagyjából mit keresek és nagyjából az az egyetlen srác a világon, akit ismerek és tudna nekem seg0teni az újonnan felfedezett dolgok továbbfejlesztésében.

el kell még mennem:

Prágába, Párizsba, Észtországba, Lettországba, Litvániába, Bulgáriába, Albániába, egész Szlovákiába, egész Csehországba, Svédországba, Izlandra, Írországba, Angliába, a norvég vidékre, New Yorkba, Alaszkába, Provance-ba, megint Horvátországba, megint Szlovéniába, Svájcba, Németországba többfelé, Lengyelországba, kiemelten Poznan, Gdansk és Warsaw, ezen kívül még Új-Zéland, Indonézia, Hong-Kong, India, kiemelten Ladakh, Tibet, Himalája, K2, Kuba, Brazília, Tűzföld, Madagaszkár, Elefántcsontpart, Sydney, Moszkva, Szentpétervár, Mexico, Salt Lake City, San Francisco, Miami, Los Angeles, Philadelphia, New Orleans, Északi sark, Déli sark, Zöldfoki-szigetek, Dánia, Hollandia, Brüsszel, Bécs, Románia, Törökország, Egyiptom, de kizárólag nem turistaként, hanem valami arab haver családjához, Kazahsztán, Tokyo, Peking, Bali, Lakatlan sziget napsütéssel, tengerparttal
Nagyjából ennyi...Nincsenek elérhetetlen vágyaim

a feedback a kedvenc intézményem!

Nagyon szuper vagy lányzó!!! :))
köszi ezerszer!!

olyan ember problémáiról oldalakat olvasni, akihez se hivatalosan, se egyébként nincs közöm...felesleges

giccses ám, meg rossz ezt így camnek írni, de SZERETEK

nem tudom, hogy normális érzés-e szerelmesnek lenni senkibe, hanem úgy mindenkibe. talán az, de ha nem én mégis az vagyok. boldog a javából és ezt tartani is kívánom. nem lehet ez már másképp. mert én nem az a lány vagyok, aki belesüpped a szarba és még termel is maga mellé, hogy jobban tudja sajnáltatni magát. nincs miért sírnom tényleg... ott a munka tanulás vonal, amire tényleg büszke vagyok, a tanulás részével még hétvégén is haladtam, a szeretet dolog, amiben csökevényesnek éreztem magam meg mégis ott van. végigzongoráztam mostanában jópár igazán mély beszélgetést a barátaimmal (páran még kimaradtak, de majd pótolom).
sokat gondolkoztam azon, hogy hogy is van ez, hogy ki számít, meg ki nem. mindig megtaláljuk egymást azokkal, akiknek épp számít a másik. a múltkor a szimplában, aztán itt az ágyikómban, valahol Budapest magvában, meg egy teraszon a hideg éjszakában. nincs miért sírnom, hívnak ha kellek, ha nem hívnak, akkor örülhetek, hogy minden gördülékeny és majd úgyis megtudom, amit kell.

jajj mit hallgatok már megint

az öcsém és én...mindig öröm

dali
vettem impregnáló mosószert
zsófia panna
like
én már mindent kimostam
bálint
akkor mind1..
zsófia panna
táskát, kabátot
bálint
csak gondoltam szólok
mert neked is van
hát jó
zsófia panna
a north face cipőmmel kéne kezdeni valamit,mert a ábamon, felvéve árasztja a láPszagot
mert ugye elsüllyedtem benne egy mocsárban
bálint
hm
hát
azt ne mosd ki..
zsófia panna
nem akartam
csak akkor mit csináljak
szagoljam?
bálint
az mondjuk működik
szagold míg el nem fogy

és amikor az ember elhatározza, hogy ma már akkor sem ülök itthon és elindul a városba, akkor egysercsak valamikor kiköt a budapest jazz clubban és swinget táncol sok ember, és ő is táncol egy new yorki-val...swinget...emberek!!! van élet a bolygón... ma este swinget táncoltam... és innetől hétfőnként már mindig akarok... a túratársaság nem jött be :S

gyűlölök emailben chatelni, pláne ha a helyzet nem javul... ha javul még az csak csak elmegy

adj vért, ments meg három életet...

Én lassan bebizonyítom legalább magamnak, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak. Feláldozom magam és elég spenótot eszek és bort iszok, hogy normális legyen a hemoglobin szintem és onthassam értékes vérem három emberért. Ma is ezt tettem, idén már hat ember lehet hálás nekem én meg nekik, hogy nem érzem teljesen haszontalan és emeberutáló teremtménynek magam.

keresem a hangot a természettel

Ma egész nap betonoztunk, amikor pangott a munka én kiástam a kertben a tormát, a csicsókát... Szüreteltem, raktároztam élveztem, hogy ezt csak úgy lehet csinálni itthon... Holnap gombázni megyek..ezek együtt már majdnem annyira jók, mint egy szőlő szüret vagy disznóölés... jól esett ma nyakig sárosnak, betonosnak lenni, sírni a tormától, azt érezni, hogy minden porcikám fáradt és fáj... aztán én a citybunkó kapok egy emailt benne ezzel a linkkel. Két laki sok identitású lány lettem... de legalább kezdem sejteni, hogy mikor hova akarok tartozni...