csütörtök, október 27

Holnap az élet császárának fogom érezni magam. Reggel a saját egyszemélyes lakásomból bejövök az irodába korán, mert annyira kellek egy tréning indításhoz, hogy még (szét kell osztanom a színes tollakat és papírokat). Aztán az extévészereplőkormányszóvivővel találkozom (na itt jön a menőség) és megnézek vele egy hotelt, hogy az megfelelő-e a tréningnek, amit ez az existen fog tartani egy másik sztár egyéniséggel. Na meg én fogok mellettük szakérteni. Gyönyörű csoportkép lesz. De nekem ugye rohannom kell, mert én vagyok az élet császára, vissza az irodába térningre, ahol 21 db 2 hónapja munkavállaló fiatalnak kell feladatot osztanom, tréninget értékelnem, elvárásokról beszélgetnem. Szóval kind of trénerkednem.
És itt még mindig nem elég. Fontoskodhatok egész délután, aztán hazamegyek, átöltözöm és megyek bálba... Élni tudni kell :) de végre valami olyasmit csinálok, amitől legalább én menőnek érzem magam és nem használhatatlanul fáradtnak :)

szerda, október 26

Nem tudom, hogy van-e összefüggés aközött, hogy Good Learning Opportunity néven mindent rámsóznak a kollégáim és hogy Seal Killer című számát hallgatom egész nap...
Pénteken tréninget tartok egyébként, mert nincs rá jobb ember... én... embereknek... egy órát... menő vagyok hiába... meg andragógus...

hétfő, október 17

Úgy látszik, hogy nekem olyan a természetem, hogy beszorítom magam a sűrű belvárosba. Először kezdtem a szerintem széleken, ahonnan messzebbre már nem szívesen költöznék. aztán a Blahára, aztán az Oktogonra. És most a belváros kellős közepére költözöm 3 percre a régi iskolámtól, 3,5 percre a munkahelyemtől. Mindezt gyalog.
Sajnáltatnám magam, de nem teszem, mert végre szép helyre fogok költözni. Majd kedves barátaim meg is nézhetitek, ha befészkeltem magam, amire ugyebár a legjobb időszak az ősz, ami most kezdődik. Egyszerre persze nem jöhet sok ember, mert egy minilakásról beszélünk... tényleg mini...de én pont elférek :)

péntek, október 14




Előbb utóbb minden rendben lesz. Úgy tűnik, hogy a tökéletes lakás is megtalált engem... :D

hétfő, október 10

sztem rossz irányból közelítem meg a lakáskérdést... mindaddig, amíg nem a halálos szerelmemmel költözöm össze/ nincs sok pénzem, felesleges pénzeket fogok kidobni arra, hogy elég terem legyen.
mert ha a halálos szerelmemmel a világ legkisebb ingatlanjában egy matracon is elférnék, de egyedül vágyom az otthonosság érzésre, amit többek között a bútorok és egyéb tárgyak teremtenek meg...
szóval lehet, hogy elveimet feladva halálos szerlmet kéne keresenem az interneten és nem kiadó lakásokat és hosszú távon sokkal hamarabb és sokkal jobb érzéssel jutnék el a végre otthon érzem magam érzéshez...
egyébként bárkinek van bármilyen ötlete, hogy miylen irányba lenne érdemes elhagyni a jelenlegi lakásunkat - nincsenek nagy evlárások már ... ne legyenek állatok, ne legyen több főbérlő, mint amennyit bevallottak az elején és legyen olyan, hogy este ha leül az ember nem veri ki a víz, hogy mennyi időt kell még eltöltenie a helyen...

szerda, október 5

Freaking Out!

Volt egy pólóm, vagy még az is lehet, hogy van ezzel a felirattal: Freaking Out!
Szinte semmit nem tudtam angolul, de ezt a kifejezést milliószor megnéztem a szótárban, de semmilyen kröülmények között nem sikerült megjegyezni... Valószínűleg boldog középiskolás mindennapjaimban, mikor ezt a pólót hordtam semmi nem volt, amitől kiborulhattam,összeomolhattam, bekattanhattam volna. Minden ment magától...
Most se tudom pontosan a jelentését, de használatát nagyon érzem... Úgy forgatom a számban, hogy igen ha megkérdezik, hogy hogy vagyok ez a tökéletes kifejezés.
I am freaking out! A google translate szerint ez a következőt jelenti: Én rohadt ki!
Minden esetre rohadni szó szerint nem rohadok, de azt érzem, hogy bomlik az elmém, mert már nem tudja befogadni a főbérlőm családi drámáját, a kis dögöket a lakásban, hogy rámnyomnak egy fél emberes feladatot (ez jó lesz neked, mert fejlődni fogsz), hogy halálosan unalmas iskolába járok és csak havonta egy, azaz egy hétvégén érzem, hogy az életem halad előre is.
Persze vannak apróságok, amiknek örülni lehet... Csak szerencsétlenek hip-hop bekeverednek a szarságok közé...

hétfő, október 3

egyetem

Mióta realizálódott a fejemben, hogy tényleg levelező kézésre jelentkezek a masteren, mindenki sajnálva kérdezgette, hogy nem félek, hogy kimaradok valamiből? Hogy túl hamar kell "felnőnöm"? Nem voltam benne biztos, hogy nincs igazuk, de más prioritások alapján döntöttem, minthogy én jót bulizzak még két évig.
Lement az első konzultációm és csepp okom nincs bánkódásra. Tökéletes kompromisszum született a pécsi egyetemmel.
Ugyan tényleg én vagyok a legfiatalabb, de nem feltétlenül a legtapasztalatlanabb a szakmában. 3 nap 3 teljes évet tudott felülírni bennem az egyetemi képzésekről általában. Lehet, hogy extrém dolog, de a tanárok tudják használni a projektort, az internetet, ami egybként minden teremben van. 8 órán keresztül is fenntartották a figyelmem, ami -andragógus csoporttársaim bizonythatják- nem egyszerű dolog még 1,5 órára sem. Gyakorlati emberek tanítanak, akik igyekeznek annyi elméletet tanítani, amit muszáj. Úgy beszélnek a dolgokról, hogy 10-15 évet már ledolgoztak azon a területen. Az EU-ról az tanít, aki dolgozott is Brüsszelben. Ez azt hiszem valami olyasmi, amit alapjáraton el lehetne várni egy képzéstől és nem extremitásként kéne emlegetnem, remélem, hogy máshol is így működnek a dolgok és csak én szocializálódtam orssz kereteken belül.
Minden esetre célok fogalmazódtak meg bennem, van elképzelésem, hogy hova illenék be az egész HR dolgon belül. Senki nem beszélt arról, hogy milyen reménytelen szakot választottunk, viszont statisztikákkal, személyes tapasztalatokkal, ötletekkel halmoztak el minket, hogy hogy lehet érvényesülni, mit jelent a self-management.
Bárki, aki csak egy picit is gondolkozik, hogy merre menjen tovább, nézzen szélt a PTE szakjai között, mert azt hiszem érdemes.

Ja és a dolog másik része, ami szintén a hétvége nagy pozitívuma: A diákélettől sem maradok ám le. Egy lánynál aludtam, aki egyetemista Pécsett, aki összehozott a legjobb helyeken a legjobb emberekkel, akivel hajlanlig beszélgettünk 5 perc ismerettség után, hogy mikor, hova, miért szeretnénk utazni, mit, miért, hogyan szeretnénk elérni, hasonlók. Máskor is mehetek hozzá, ami szintén jó hír, mert igazi pécsi egyetemistának érezhetem magam havonta egyszer :)