kedd, május 29

Pécs

Most, hogy először közel a főállású alkalmazottsághoz Pécsre sodort a szél vizsgázni, úgy gondoltam, hogy felteszem a lábam a hostel bárjában, iszok egy-két sört, kiolvasom a gusto és octogon elmúlt két évének összes számát, kicsit úgy képzelem, hogy máris kőgazdag svéd férj gondoskodik rólam és ezért a pécsi diplomaosztóm tervezgetem, ahova majd meghívom a kis családom, kibérlünk egy lovley apartmant, az elefántban ebédelünk, villányban leisszuk magunkat, örülünk annak, hogy vagyunk egymásnak, álomra hajtjuk a fejünket, majd visszaballagunk a rém menő állásunkhoz külföldre. Így jár az, aki tanulás helyett feltett lábbal
múlatja az idejét, nagyot álmodik:) Azért szép ez...

csütörtök, május 24

Gossip Girl

Nem néztem végig a sorozatot, de tegnap felemlegették körülöttem és megvilágosodtam egy életre. Az új kolléganőm maga Serena, ugyan azokkal a a mondvacsinált problémákkal. Belőlem meg kihozza, hogy elmondjam a véleményem, ami nagyjából az, hogy nem látod, hogy csak a szart paskolod és a barátaid azért menekülnek előled, mert a szakításodról beszélsz ALL DAY LONG. Én nem vagyok a barátod, de legalább nem is ismerlek. Én mi a fasznak kell, hogy végighallgassak mindent. Honey.... engem el lehet felejteni, én erre nem vagyok alkalmas...Ez egy munkahely...Itt nem sírunk magunkról. Erre vannak mindenkinem csatornái...én például sok szempontból a legrosszab választás vagyok.

hétfő, május 14

aki aludt, vagy hosszabb távon volt már nálam, az tudja, hogy itt hajnalok hajnalán is harci kavalkád tud kialakulni abból, hgy a szomszédok tologatják a bútorokat és a gyerekekkel ordibálnak (ami miatt sokszor gondolkoztam a feljelentésen)
ma úgy látszik megfordult a kocka és az electronic music lett az ördögtől való. Lejött a felső szomszédom, hogy halkítsam le a zeném, mert a kémény felviszi, mint a kurva élet. Persze én nem szóltam egy órája, hogy ők ordibálnak a gyerekükkel és húzogatják a széket. Mindegy. Nem is értem igazából. Sosem állítok a hangerőn. 4 hónapja pont így szól... Györkerek...

kedd, május 8

Időmilliárdok

Lassan át kéne neveznem a blogomat az időmilliomos élete címmel. Egyre több forrásból kapom ezt a fejemhez, hogy én időmilliomos vagyok. Hát bevallom, igen. Azoknak a szemével nézve, akik ezt mondják, ez teljesen érthető állítás, mert olyan dolgokkal foglalakozom, amik másoknak csak akkor és úgy férnének bele, ha minden más fontos dolgot háttérbe szorítanának, vagy nem csinálnának egész egyszerűen. Csakhogy, ami másnak fontos dolog, az nem biztos, hogy nekem is az, hanem ami nekem fontos az, az, ami másnak a sokadrangú. Én információfüggő vagyok. Imádok tudni dolgokat. Nem komplex a tudásom néhány témakört kivéve, egy vicces kis szakmát választottam, egész mások szemszögéből érthetetlen dologt tartok hivatásomnak, ha van egyáltalán ilyenem. Viszont minden, de minden dolog, amivel foglalkozom az azért működik úgy, ahogy én szeretném, hogy működjön, mert ezer forrásból adódik össze. Ehhez az ezer forráshoz össze is kell gyűjteni mind-mind a dolgokat. Nevezhetném inspriáció gyűjtésnek, amikor blogokat olvasok, honlapokon tekergélek, filmográfiákat és discográfiákat töltök le, de ezt nehéz lenne hitelesen előadni, hiszen egyelőre semmi, na jó, kevés dolog valósul meg ebből a hatalmas adag inspirációból, DE egyre inkább azt érzem (és ezért is írom le ezt), hogy ezeknek célja van, egyszer valahova bele fog passzolni minden, össze fog állni a bigger picture. Sosem leszek építész, hiába szeretek az építészetről kutakodni, vagy zenész, hiába ismerem elég sok oldaláról a zenét/zenélést. Valami leszek, ahol majd ezeknek lesz valami értelme, mert majd másképp húzom oda azt a vonalat, vagy más színt választok. Steve Jobs is eszembe jutott ezzel kapcsolatban, sose akarnám magam hozzá hasonlítani, de mégis. Belemagyarázás is lehet, de azért elég nagy urban legend, hogy mert kibukott a választott szakáról ült be typográfiát hallgatni az egyetemre, amiből aztán felépítette az Applet. Kicsit egyszerűsített így a sztori, de azt hiszem a lényeg érthető belőle. Sose tudhatom, hogy a sok időmilliomosan elvert percem miben fog kiteljesedni. Klasszikus értelemben semmit sem tanulok meg rendesen, inkább azt jegyzem meg, ami körülöttem van. Szóval ez egy kemény munkának is tekinthető és akkor tuladjdnképpen elég nagy mártír vagyok, hogy éjt nappalá téve, úton útfélen, reggeltől estig dolgozom valamin és mindez nem elég, mert valamiből egyelőre még pénzt is kell keresnem.
Kemény az időmilliomosok élete kedves barátaim.