péntek, december 30

vallási nevelésem története

Amikor a keresztanyám meg a keresztapám a keresztszüleim lettek egy pár voltak. Azóta eltelt vagy 21 év és ők már réges réges rég nem egy pár. Voltak házasok (nem egymással), sőt van, aki most is házas, és volt azóta jópár kapcsolaton is túlestek. Amikor előveszik, azaz keresztanyám előveszi a keresztszülő programot, mindván, hogy nekem csináljanak programot általában nem a közös vallási nevelésem a végcéljuk. Inkább egy asztal köré akarnak szerveződni. Tavaly így voltunk a szülinapomon vacsorázni. Én mondjuk ezeket az alkalmakat roppant mód szórakoztatónak tartom, merthogy a nagybátyám, aki jelen esetben keresztapaként van jelen szórakoztató ember és átlát a keresztanyám, aki egyébként kicsit főnököm is szervezkedésein és ennek megfelelően viselkedik. Ezt én is látom, ezen szórakozom jól. Viszont amíg a nagybátyám tud velem tényleg egy asztal köré szerveződni, addig ezt a kersztanyám a vallási nevelésem nélkül (tehát a hármasban találkozáson túl) fel nem vállja. (mert ugye annak részéről semmi értelme) Ennek a történetnek ma gyönyörű megnyilvánulását éltem át. Keresztapám meghívott egy koncertre, cserébe, hogy elintézem neki meg a mókuskájának a jegyet, ilyesmit. Persze én így effektíve egyedül mentem. A keresztanyám erre beszervezte a legjobb barátnőjét társaságnak (magyarul kémnek az új nő koordinátáira vonatkozóan). A barátnő ismeri a szitut, nem kémkedett, nem is látta a csajt, mire a koncert végére mind a ketten sms halmokat találtunk a telefonunkon, benne kérdésekkel a mókuskáról. Hát nem aranyos... :) De. Ja és holnapra hirtelen meghívást kaptam a barátnőhöz szilveszteri partira, ahol ott lesz a keresztanyám (és a férje és a gyereke). Gondolkozom, hogy elmenjek-e. Én roppant jól szórakoznék, mint az ilyen estekben lenni szokott, sőt meg lehetne fejelni azzal a dolgot, hogy a drága keresztmama a gyerekeknek csinál programot, amíg én a férjekkel és a barátnővel felnőtt dolgokról beszélgetek és iszogatok... Ilyen muhahahahah röhögés támad bennem a gondolatra, de nem vagyok biztos benne, hogy helyes magamaban erősíteni a gonosz kis jóérzést, mert akkor lehet, hogy jövőre egész éveben ilyen leszek :)

hétfő, december 26


tudom, hogy három és fél év nem itthon lakás után már nem nagy szám azon vekengeni, hogy jajj milyen furcsa, hogy két otthonom van. viszont valamiért mégis fontos ez nekem, mert elég furcsa érzés volt a saját szobámban a saját ágyamba befeküdni, hogy na akkor most az ágyban reggelizek, miközben filmet nézek és mindeközben arra gondolni, hogy na most pont olyan jól esik ez, mint otthon. először igazán megcserélődött bennem az első hely...
egy kicsit azért még kiélvezem, hogy az én szobám az én szobám. lefotóztam a lila falakat, a függönyöm, a képeim úgy, ahogy most vannak, hogy nehogy eltűnjön. igazán szerettem ebben a szobában lakni. sajnos jelenleg kicsit már inkább raktár, vendégszoba és mosókonyha, de azért még mindig az én apróságaimmal van tele. minden esetre a tanuláshoz nincs benne elég fény... kénytelen vagyok ezért egész nap filmet nézni és ágyban heverészni, mint otthon.

kedd, december 20

Miért nem használok tageket?

A blogomban sosem fogom tudni visszakeresni úgy dolgokat. Nem mintha olyan gyakran neki állnék. Ma a timeline-ban a facebookon észrevettem egy régi bejegyzést Anett blogjából, ami kiderült, hogy rólam is szól, erre rákattintottam a Vörös tagre és immár egy órája folyik a könny a szememből, mert nem merem hangosan elröhögni magam (mert ugye a munkában az excel táblákon senki nem röhög). Azt kelll mondanom, hogy egy pillanatig sem sajnáltathatom magam. Az elkövetkező negyven évre elég gyönyörű történetet halmoztunk fel közösen ebben a tagben. Lehet, hogy azért, mert sokat ültünk kocsmákban, meg sokszor szegtünk meg szabályokat, de lehet, hogy ettől lesz az egész ilyen felülmúlhatatlan. Anett nem törölheted a blogodat, mert még elfelejtjük ezeket :)

hétfő, december 19

Új év új élet. Ez valószínűleg Január elsejével már nem fog összejönni (bár én úgyis február 1től számolom az új évet), de még a következő év folyamán még összejöhet. Van pár gondolatban létező, szavakban már alakuló tervem. Kíváncsi leszek mi lesz belőle. Minden esetre megerősítést kaptam a fejemben létező változások jogosságáról a hétvégi csemperakás közben. Mégpedig arról, hogy van jobb munka az irodai excel-huszárságnál. Szeretek itt dolgozni meg minden, de...
Még ez alakulóban sincs persze. Egyelőre elmerülök a karácsonyi ajándék csomagolásokban és utolsó apróságok beszerzésében.

kedd, december 6

péntek, december 2

Boldog első havat!

Bulgáriában az emberek Boldog első havat! kívánnak egymásnak :) Milyen aranyos dolog ez? Innentől én is élni fogok ezzel a hagyománnyal!