jelmezbál

a farsangok eddig valahogy mindig kimaradtak az életemből....talán elvből talán sosem hívtak..de tegnap kemény voltam és elmentem egy sotés korizós farsangra...jelmezem fő jellemzője volt a rózsaszín, ami sztem nem szorul magyarázatra...mindig is ez volt az én színem, csakhát megint az elvek (itt derül ki, hogy titkon sznob is vagyok) szóval betámadtam, mint Malacka (Dear Piglet) és koriztam hajnalig... tök jó volt, bár nem tudom, hogy akartam-e így látni a jövő orvosait...félelmetes a gondolat, hogy ezek fognak életben tartani, mikor már lehet, hoyg nem is kéne
annyira jól alakult az este, hogy elkeveredtem, bettiéknél aludtam és végül minden órámat kilyukasztottam, mert nem tartottam érdemesnek őket arra, hogy elvegyék az időmet aaa....hmm...aa...hát aaa...semmittevéstől, meg a sétálástól, hogy na azért mégse üljek már otthon-tól
végső összefoglalásom az, hoyg a farsang idétlen, de jó...az elte meg szarik az ilyen össznépi rendezvényekre, pedig az is idétlen és jó

nem egyszerű élni...nem közhelyeket akarok írni, hanem csak ez a helyzet...tényleg kurva sok dologra kell odafigyelni...még akkor is ha önző az ember...ha meg esetleg másokhoz is ragaszkodna...embertelen feladat...ha csak ülnék és gondolkodnék, hogy miként lenne jó, már azzal is hibákat halmoznék...de ha meg nem gondolkodom és csinálom, még több hiba lesz...de ha csak ülök, akkor nem is élek...ha élek akkor halomra cseszem el a dolgokat. sőt meggondolatlan vagyok, nekimegyek ennek-annak...és még önző sem tudok maradni...miért kell ezt csinálni?
brutális hangulatom van...tök sötét a szoba, csak a monitor fényes, a zene...futurisztikus, mintha nem is itt lennék...egy pont lettem valahol...mintha nem is léteznék

homo ludens

érdekes érzés döntést hozni...senki nem érti meg én meg egyszerűen érzem, hogy ez így jó...ennek így kell lennie, mert én így leszek egész...így fogok egyszer majd ecce homót írni, így fogom megérteni, hogy miért van ott az az utolsó fehér ecsetvonás...így leszek egyszer majd lexikonból ember...két lábon állok, van kezem ,fejem, lábam...jó ez így...
mert ha az ember él mindig történhet valami...
regényt tudnék most írni...

Most múlik pontosan & boldog valentin

2 napja nagy csiráztatásba kezdtem...ma reggel már megkezdtem a szüretet és retekcsirás kenyeret ettem reggelire... rendesen retek íze volt, pedig csak pöttöm kis csirácskák...a káposztarepce nem ilyen szorgos..neki még idő kell...baromira élvezem a kis kertem...a szobatársam meg rosszul van tőle, node annyi baj legyen...:D
akit érdekel, meg lehet kóstolni, holnap retekszüret, holnap után káposztarepce

ma már

sznob és sznobéria...mégiscsak igazi egyetemre járok...bár ez nem kötelező, de sajnos még alfrédot is magasan felülmúlta...magasan...kilométerekkel, mindenhogy...
és majd kantot fogok olvasni szakértőszemmel, meg majd ismerek híres festőket meg performereket...az istenkirály dolgokat lehet a magas lóról leszállva, arrogancia nélkül és lazán is tanítani...futottak még...

2. félév

miért van az, hogy félév semmittevés után, most minden bácsi és néni azt hiszi, hogy mi már tudunk valamit... pedig dehogy
miből kéne nekem tudnom, hogy hogy elemzek művészetszociológiai szempontból, hogy hogy végzek kulturális antropológiai terepmunkát, hogy csinálok absztrakt elemzést könyvtárinformatikai valamiről, szociometriai hálót, szociológiai szempontú oktatáselemzést...
és még csak kedd van

egykor, azaz egykor után 15 perccel kezdődik minden hétfőn az órám...ez pillanatnyilag csak azért humoros, mert aludnék én, de nem tudok, mivel délelőttönként a koli fürdőszobája kerül felújításra, ami nem gyenge hanggal jár (fúrás,csempeleverés,emberek, soksok emberek, egy darab zuhanyzóért sorban állás) szóval felébredtem, de ettől nem lesz jobb a világnak

rokonok

grillparti februárban, szülinapi tortahalmok, kajahalmok, lökött ismeretlenek megismerése, ivászat, cigihalmok... vannak nekem jófej rokonaim is akiket más is érdekel az ösztöndíjamon kívül

újra itthon

ha forró szakéval kínálnak titeket, nem muszáj rögtön elfogadni...nem azért, mert durva..inkább ízileg áll távol attól, amit az ember szívesen kortyolgat...bár nem rossz, de azért mégse tépnék érte sorszámot, ha osztogatják

magamban beszélek és éneklek és nevetek...beszéljetek hozzám...

részegen, ketten, amelyik rosszul van az vagyok én

Hiányzik a kerek egész, engedjetek saját magamhoz, mert valahol elvesztettem...már agyam sincs annyi tévét néztem az elmúlt napokban...
ha ilyen 19 évesnek lenni akkor én köszönöm maradnék inkább még egy kicsit 18....az olyan jó volt...ebből eddig csak a gebasz jutott

Most múlik pontosan

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

az élet úgy osztja a pofonokat, hogy én mindennek nekimegyek és mindenhova beütöm magam, vagy valamelyik részem...tiszta kék-zöld vagyok...nem nem vernek, csak az élet pofoz...
esküszöm míg nőttem nem voltam ennyire béna...
a mai átlagom egy óra alatt egy ajtófélfa, egy küszöb, egy égett ujj, egy lefejelt vízcsap és egy majdnem fenékre esés a fürdőszobában...csupa újdonság a lakás, pedig itt élek a kezdetektől fogva...lehet, hogy nem is az élet pofoz, csak mindenhova felragasztottak plusz egy centi anyagot a régi dolognak álcázva...

naszóval nagykorúból nagykorúbba léptem...ehhez tartozik a link


el sem tudjátok képzelni, hogy egy bejegyzés alatt mennyit tanultam (Bálint nem árulhatod el)

19, egy híján 20
hát vannak kétségeim, hogy fejlődtem egy év alatt...talán a 18, kettő híján 20 jobb hatással volt rám...
(életigenlő szám)