Hat egesz nagyot fordult velem a vilag. Regen konyvet olvasva dohanyozva ultem maganyosan ugyan ennel az asztalnal. Ma mar dohanyozni csak kinnt lehet, konyv helyett kindle van a kezemben. Webergonomiabol irom a szakdolgozatom, informatikuskent dolgozom. Hova lett a tarisznyas bolcseszlany? Egyszeruen tovabb haladt a korral?

buntetesem, amiert nem szeretem a macskakat

Az egyik lanynak az irodaban, akivel eddig egy szobaban ultem, de o most epp Kinaban el van egy macskaja. Zsofinak hivjak. A macska eleg gyakran szerepelt a tortenetekben, es en mindig kivetel nelkul azt hittem elso korben, hogy rolam van szo. Mivel altalaban zenet hallgatok napokozben, ezert tobbnyira valahol a tortenet kozepen kapcsolodom be a kerdessel, hogy szoltatok? Es mindig itt tor ki a rohoges, mert Laura sosem beszel atlagos dolgokrol a macskajaval kapcsolatban. Szoval az eddig megesett helyzetek kozul a legjava kb:

Es akkor Zsofi reggel az arcomba nyomta az anusat, mert azt hitte, hogy igy hamarabb fogunk reggelizni.
(Es itt kerdezem meg, hogy szoltatok.)

Vagy pl.
Nem ertem, hogy Zsofi miert bujik be mindig az agy ala megenni a muffint, mikor minden mast olyan ugyesen meg tud enni a helyen.

Ezek igy lehet, hogy nem viccesek, de nalunk ez napi szinten eleg nevetest jelent. Azt hittem azzal, hogy Laura elkoltozik a macskas sztorik megszunnek, igy tisztazhatom a nevem es elkerulhetem, hogy az anussal egy mondatban szerepeljek, de szerencsere az egyik masik lany a szobabol vallata, hogy egy evig vigyaz a macskara, ugyhogy egy heti hallgatas utan ma megint Zsofi allandoan az asztalra maszik, mert nem bir magaval mondatnal kerdeztem meg, hogy szoltak-e.

Ha csak siman a macskat mondananak ilyenkor, akkor is ertenenk, hogy Zsofirol van szo, de szerencsere soha nem esnek ebbe a hibaba :)

pinterest

Mami csinalt a pinteresten olyan boardot, hogy Zsofinak. Nem tudom, hogy az hatott-e meg, hogy milyen jo, hogy az anyukam kocka, az, hogy milyen jo, hogy van amivel elgfoglalja magat, vagy csak azon, hogy ram gondol igy a kis delutanjain :) Minden esetre olyan jol esett latni:)

van egy halvany sejtesem azt illetoen, hogy mi kulonbozteti meg az idomilliardost es a nem idomilliardost egymastol...
azt hiszem a parkapcsolat dolognak van ehhez az egeszhez koze...

pontosan ertem, hogy a Bridget Jones filmben mit jelent az a mondat, hogy holnaptol felfuggesztek minden kommunikaciot az irodai mediumon...
igy nem lehet dolgozni... es az nem minosegi munka, amit igy vegzek...

persze pont annyira nem hagyom en se abba, mint ahogy a meseben sem...

flow

Igazán szeretek folyamatokat belelátni a mindenapjaimba plána évek szintjén. Most egy újabb lépcsőfokot találtam ki magamnak.

Elvégeztem ugyebár az andragógiát, ami után kb ahhoz kapcsolódó dolgot csináltam, bár megéehetősen periférián a tréningekhez. Mindeközben foglalkoztatott a téma, hogy mi alapján választunk barátokat és meghatározó-e az ízlésünk, az igényességünk ebben. Befejeztem mindezeket, de csak épp annyira, hogy egy picit konkrétabban folytassam. HR Master, új munkahely e-learning designnal, sok kockulás mindeközben az interneten. Rájöttem, hogy a tudásom napi szinten használt része az internetről származik, amit egyedül szereztem meg, nem társaságban. Tehát az online dolgok kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak egyszerre több oldali támogatással, mint korábban. Na meg ott van az öcsém folyamatos inputnak. MIndezekből kitaláltam a következő kiegészytő lépést, amit le akartam vezetni. Webergonómiából fogok szakdogát írni. A kép összeáll.
Az interneten építészet és design témában kutakodok hónapok óta, vettem is jó pár könyvet. A munkahelyemen van lehetőségem az újonnan szerzett információkat beépíteni, hasznosítani, tovább fejlődni belőle és a szakdoga témák között is szerepel a webergonómia szó.
Már csak egy emailre várok, hogy a Tanár Úr elvállal-e. Ha nem, akkor is meg kell találnom a módját, hogy ebből írhassak. Mégiscsak 50 oldalas alkotást kell létrehoznom, ahhoz pedig kell értelmet találnom a ráfordítandó energiának.

Lehet, hogy errol mar irtam korabban, mert nem ma kezdodott a jelenseg, hanem miota Pesten bringazom igy van.
Szoval vannak azok a bringas fiuk, akik valami szanalmasan rossz allapotban levo, nyikorgo vackon ulnek, viszont az egojuk egy orszaguti kerekparoseval vetekedik. Ezek azok a karakterek, akik lassan mennek, de ha megelozod oket, pusztan azert, mert a te bringad mukodik, az oveke meg nem, akkor verig sertodnek azon, hogy egy lany oket, biciklivel megelozte es onnantol kezdve szemelyes haborunak tekintik, hogy ok jussanak el elobb valahova. Ezt ugy erik el, hogy a pirosnal utolernek es megeloznek. Aztan megint megelozom, aztan a pirosnal megint megeloz. Jo jatek es nem akarok kemenykedni, de tenyleg tok jol megy a bringam.

Azert is irom le ezt, mert tegnap az IKEAbol hazafele megint egy ilyen fiuval kerultunk egymas kozelebe, ugyhogy a varosliget elotti pirosnal megelegeltem es baromi jo lendulettel elkezdtem tekerni. Ott vegre nem docogott az ut, szoval tenyleg barmi jo volt haladni. Aztan valahogy mogem, mellem, elem kerult egy egyenbringas egyenruhas orszagutis csapat, akik valoszinuleg edzettek. En meg beszorultam kozejuk. Es tekertem tok gyrsan tovabb. Baromi jo volt, rendeseb huztak magukkal, aztan ok elkanyarodtak es en mentem tovabb. Nem volt sok ido, de fergetegesen jo volt, tiszta Tour de France elmeny. Ezt sokkal jobban tudtam ertekelni, mint az esz nelkuli kemenykedest :)

El akartam koltozni a kis sotet lakasombol, amiben telen ez ember megtanul gyorsan zuhanyozni es ertekelni az otthoni cserepkalyha mellett toltott perceket.
Aztan vegiggondoltam es merlegeltem, de sajnos arra kellett jutnom, hogy nincs ertelme ujabb depressziv alberletbe koltozni, szivesseget kerni megint a koltozeshez, ideggorcsot kapni a ket foberlo kozott vergodes miatt, szoval maradok. Ezert miota dontottem naprol napra foglalkoztat, hogy mikent tudnek sved minimal lakast csinalni a hozott anyagbol. A sved es a minimal hianyzik meg, de tegnap Levente hatalmas segitsegevel (tenyleg) vegre haladt a dolog elore, mert atrendeztuk a lakast, ami sokkal alkalmasabb lett igy arra, hogy mas emberek is le tudjanak ulni es ne csak az agyra, egymas nyakaba teve a labaikat. Szoval friend-friendly lett a lakas. Most idomilliardjaimat arra hasznalom fel, hogy a Pinterest es az osszes dizajn blog imseretemet olyan erove formaljam, ami egy sotet lakasbol, rondka kis butorokkal kepes lesz hofeher, letisztult lakast krealni... Sok sikert nekem :)

Hmm... Miutan minden rendes sved elment szabadsagra a munka is szep lassan elfogyott. Ennek kovetkezmenye, hogy idomilliardjaim kotott helyszinnel ugyan de billiardokka, csillardokka nottek ki magukat. Ez jot tesz a lelkivilagomnak, mivel otthon mar halal kenyelmesen jut idom olvasni igazi kony, vagy kindle alapu dolgokat es mar nem erzem hihetetlen elkeseritonek, hogy ki tudja hany pinterest oldal es blog maradt meg feltaratlanul aznapra. Viszont valoszinuleg a kis barataim mar felnek benezni a postaladajukba a folyamatos levelaradatok miatt. Csomo mindenhez lenne kedvem, annyi mindent olvastam es olvasok nap, mint nap. Ember tomegeknek tudnek honapokra elegendo nezni valot gyartani es meg Budapestrol se kene nagyon kimozdulni. Aztan valahogy minden az igergetes szintjen marad es az a 2-3-4 ember jon el velem megint, akit mar annyi mindenbe belerangattam es sajnos abszolut megertem ha nem kivancsiak a kortars remekekere, kis koltsegvetesu filmekre, koszos kis mozikban, eldugott hazakra, amikrol kiderul, hogy az utcarol semmi nem is latszik beloluk. Mi erre a megoldas? Hol vannak azok az emberek, akik azokat a dolgokat irjak, amiket en olvasok, hogy lehet oket megtalalni? Emberek egyaltalan? Szoba allnak halandokkal? Ha igen ok kikkel mennek mindezekre a helyekre? Vagy egyes egyedul es azert irnak blogot, hogy megoszthassak. Ha az utolso variacio az igaz, akkor kezdek el igazan ketsegbe esni, mert... mert akkor nincs is kedvem az egeszhez...
Es ez az egesz arrol jutott eszembe, hogy megtalaltam ezt a honlapot. Es ugy megjott a kedvem ahhoz, hogy leutazzak videkre egy hetvegere egy csomo jofej emberrel egy ilyen hazikoba. Meg ki is szamoltam, hogy nagy csapatnak nem is vallalhatatlanul draga. Es aztan elszomorodtam, hogy esely nincs arra, hogy ennyi ember egyszerre raerjen, ki is akarjon mozdulni, ugyan ehhez lenne kedve es meg ra is szanna a penzt...

Minden nap

Minden nap azzal telik a reggelem, míg Londonból elindulok keresztül Budapesten Németországba, majd Svédországba érkezem, hogy figyelmeztetem magam és mint egy mantrát többször ismételgetem magamban, hogy 22 éves vagyok, nem kell mindenen túllennem. Akik életét most épp példaként állítom magam elé majd 40 évesek. Volt idejük annyi mindent, látni, megtanulni, elolvasni. Aztán meg összeveszek magammal hogy jó, de akkor ne toporogjunk már és összeállítok egy napi/heti programot, ami ott kezdődik, hogy minél korábban felkelek, hogy minél több dolog férjen bele a napokba. És ott végződik, hogy csütrötökön bealszom munka után mert már feladja a szervezete. De egész kegyes, hogy csak hetente egyszer, csütörtökön alakul így. Minden esetre ez az egész gyönyörű, mint egy Pinterest album.

Freudi elszólás

Freudi elszólás:
Egyik nap vacsorázni vittem anyámat. Csak a sót akartam elkérni tőle, dr ehelyett az jött ki a számon: te rohadék öreg kurva, tönkretetted az életemet.


Harmadik napja ezen a viccen nevetek. Szenzacios.

Anya szerint nekem csak szuletni volt nehez. Ahogy mostanaban mennek a dolgok, egyet tudok erteni vele.

Love, love, love.

Ahogy Svedorszagban tanultam a dolgoknak ket stadiuma lehet. Love, love, love vagy hate, hate, hate.
Itt naprol napra a love, love, love erosodik. A nap koypontja az ebed egyebkent, ahol csomo emberrel lehet egy asztalnal ulni, egymas kajajat dicsergetni es kozben minden felet kideriteni egymasrol. Egyre kozvetlenebbek a szituaciok es a sok uj beleponek hala nem en vagyok a legujabb. :)

Nem hiszem el, ilyen nincs is. Uvegtirgisbol ideznek a munkahelyemen. Sose volt ilyen jo, sokkot kaptal. Pedig ez az interjukon szoba se kerult, honnan tudtak, hogy be fogok tudni illeszkedni?

Uj munkahelyet kezdeni olyan kicsit, mint vendegsegbe, vagy hazibuliba menni. Az elejen semmit nem talasz, mindenhez segitseget kell kerned, ha meg tudnad csinalni egyedul, akkor is rakerdezel valakinel, egyreszt, hogy valamirol beszelgess valakivel, masreszt, hogy nehogy beletenyerelj valakinek a territoriumaba. Nem eszel es iszol a minimumnal tobbet.
Aztan, mikor mar eleget ittal a hazibuliban, vagy mar nem eloszor mesz vendegsegbe, akkor mar egyedul tevekenykedsz, tudod, hogy hogy szoktak csinalni a dolgokat. Es a vegen mar annyira otthon vagy, hogy leveszed a cipod, felteszed a labad, csak ugy semmit csinalni is kimesz a konyhaba, hatha tortenik valami.
A gumicsizmagyarban mar reg nem hordtam cipot napkozben, mar reges reg en oktatom az embereket arrol, hogy mi a szokas, szoval fura taknyosnak lenni az alom munkahelyen, de mar javul a vendegseg. Ma mar egyedul ittam vizet, ismerem a vendegpoharakat, tudom, hogy hol vannak a vegtelen kave es post-it lelohelyek, szoval jo lesz ez.
Mar csak azert is, mert a nap elso felet a gumicsizmagyarban, a masik felet meg a Svedeknel toltottem. Eg es fold. Itt hulla nyugi van. Ott minden epp ossze akar omlani, konkretan egy ember ul a csapat helyen, mert mindenki rohangal fejet vesztve, hogy elrendezodjenek a dolgok valahogy. Persze ma nem volt egyik treningen se kaja, mert azt en szoktam rendelni, nekik eszukbe se jutott. Jo erzes, hogy szukseg van ram, de szar, hogy erre igy ebrednek ra.

Egy hét múlva ilyenkor a levegőben leszek Malmö felé. Most kaptam meg a repjegyem. Ennél menőbb dolgot munkahely nekem biztosítani nem tud. Utazgatni Svédországba...

Pécs

Most, hogy először közel a főállású alkalmazottsághoz Pécsre sodort a szél vizsgázni, úgy gondoltam, hogy felteszem a lábam a hostel bárjában, iszok egy-két sört, kiolvasom a gusto és octogon elmúlt két évének összes számát, kicsit úgy képzelem, hogy máris kőgazdag svéd férj gondoskodik rólam és ezért a pécsi diplomaosztóm tervezgetem, ahova majd meghívom a kis családom, kibérlünk egy lovley apartmant, az elefántban ebédelünk, villányban leisszuk magunkat, örülünk annak, hogy vagyunk egymásnak, álomra hajtjuk a fejünket, majd visszaballagunk a rém menő állásunkhoz külföldre. Így jár az, aki tanulás helyett feltett lábbal
múlatja az idejét, nagyot álmodik:) Azért szép ez...

Gossip Girl

Nem néztem végig a sorozatot, de tegnap felemlegették körülöttem és megvilágosodtam egy életre. Az új kolléganőm maga Serena, ugyan azokkal a a mondvacsinált problémákkal. Belőlem meg kihozza, hogy elmondjam a véleményem, ami nagyjából az, hogy nem látod, hogy csak a szart paskolod és a barátaid azért menekülnek előled, mert a szakításodról beszélsz ALL DAY LONG. Én nem vagyok a barátod, de legalább nem is ismerlek. Én mi a fasznak kell, hogy végighallgassak mindent. Honey.... engem el lehet felejteni, én erre nem vagyok alkalmas...Ez egy munkahely...Itt nem sírunk magunkról. Erre vannak mindenkinem csatornái...én például sok szempontból a legrosszab választás vagyok.

aki aludt, vagy hosszabb távon volt már nálam, az tudja, hogy itt hajnalok hajnalán is harci kavalkád tud kialakulni abból, hgy a szomszédok tologatják a bútorokat és a gyerekekkel ordibálnak (ami miatt sokszor gondolkoztam a feljelentésen)
ma úgy látszik megfordult a kocka és az electronic music lett az ördögtől való. Lejött a felső szomszédom, hogy halkítsam le a zeném, mert a kémény felviszi, mint a kurva élet. Persze én nem szóltam egy órája, hogy ők ordibálnak a gyerekükkel és húzogatják a széket. Mindegy. Nem is értem igazából. Sosem állítok a hangerőn. 4 hónapja pont így szól... Györkerek...

Időmilliárdok

Lassan át kéne neveznem a blogomat az időmilliomos élete címmel. Egyre több forrásból kapom ezt a fejemhez, hogy én időmilliomos vagyok. Hát bevallom, igen. Azoknak a szemével nézve, akik ezt mondják, ez teljesen érthető állítás, mert olyan dolgokkal foglalakozom, amik másoknak csak akkor és úgy férnének bele, ha minden más fontos dolgot háttérbe szorítanának, vagy nem csinálnának egész egyszerűen. Csakhogy, ami másnak fontos dolog, az nem biztos, hogy nekem is az, hanem ami nekem fontos az, az, ami másnak a sokadrangú. Én információfüggő vagyok. Imádok tudni dolgokat. Nem komplex a tudásom néhány témakört kivéve, egy vicces kis szakmát választottam, egész mások szemszögéből érthetetlen dologt tartok hivatásomnak, ha van egyáltalán ilyenem. Viszont minden, de minden dolog, amivel foglalkozom az azért működik úgy, ahogy én szeretném, hogy működjön, mert ezer forrásból adódik össze. Ehhez az ezer forráshoz össze is kell gyűjteni mind-mind a dolgokat. Nevezhetném inspriáció gyűjtésnek, amikor blogokat olvasok, honlapokon tekergélek, filmográfiákat és discográfiákat töltök le, de ezt nehéz lenne hitelesen előadni, hiszen egyelőre semmi, na jó, kevés dolog valósul meg ebből a hatalmas adag inspirációból, DE egyre inkább azt érzem (és ezért is írom le ezt), hogy ezeknek célja van, egyszer valahova bele fog passzolni minden, össze fog állni a bigger picture. Sosem leszek építész, hiába szeretek az építészetről kutakodni, vagy zenész, hiába ismerem elég sok oldaláról a zenét/zenélést. Valami leszek, ahol majd ezeknek lesz valami értelme, mert majd másképp húzom oda azt a vonalat, vagy más színt választok. Steve Jobs is eszembe jutott ezzel kapcsolatban, sose akarnám magam hozzá hasonlítani, de mégis. Belemagyarázás is lehet, de azért elég nagy urban legend, hogy mert kibukott a választott szakáról ült be typográfiát hallgatni az egyetemre, amiből aztán felépítette az Applet. Kicsit egyszerűsített így a sztori, de azt hiszem a lényeg érthető belőle. Sose tudhatom, hogy a sok időmilliomosan elvert percem miben fog kiteljesedni. Klasszikus értelemben semmit sem tanulok meg rendesen, inkább azt jegyzem meg, ami körülöttem van. Szóval ez egy kemény munkának is tekinthető és akkor tuladjdnképpen elég nagy mártír vagyok, hogy éjt nappalá téve, úton útfélen, reggeltől estig dolgozom valamin és mindez nem elég, mert valamiből egyelőre még pénzt is kell keresnem.
Kemény az időmilliomosok élete kedves barátaim.

Majdnem :)

Majdnem beléptem a gumicsimagyár női focicsapatába, mert idén Észtországban lesz a focikupa, de kiderült, hogy a kiutazást nem teljesen állja a cég. Ha nem ingyen van, akkor meg mégsem kezdek bele a fociba. Bár érdekes lenne.

I'm happier than the morning sun.

Úgy látszik a világ jobb lett mostanában, mert legutóbb is akkor támadt kedvem blogot írni, mikor nagyon jó kedvem volt. szó sincs siránkozásról, ilyenekről. Nyilván mindig akkor fogalmazódnak meg bennem gondolatok, amikor valami kiütközik a mindennapokból vmilyen irányba. Ha alapvetően szar a kedvem, akkor a még szarabbat fogom megörökíteni, ha viszont alapvetően z everything is al right uralkodik, akkor az exremly übercool-t. Pl ma extremly übercool nap van. Semmi extra, csak úgy pont jó, kedvemre való. Napok óta egy titkos projekten dolgozom, ami azért titkos, mert valaki meg fog lepődni. Annyira jól lehet vele bíbelődni, hogy gyakorlatilag állandóan erre a feladatra reagál a fejem. Aztá mai nap especially azért jó, mert csak délután jöttem dolgozni. De főleg azért, mert végre sikerült elmennem a CreativeMornings előadásra, amiből már 5 volt és eddig mindegyiket le kellett mondanom, valami hülyeség miatt. Most viszont... Tök jól kezdődött a reggel, tele inspirációval, nevetéssel, fiktív világokkal és vicces tetoválásokkal, amiket még nem tudom hova fogok feltenni, hogy ne jöjjön le egy zuhanyzás után. Aztán. Sétáltunk a napsütésben, megtaláltuk Az Órát, ebédeltünk, stb. És mindezek mellett él a tény, hogy tegnap megjelent a Botanicula, amire lassan másfél éve várok. Így innentől az időt nem elB@szni fogom, hanem elBotaniculázni. Szóval I'm happier than the morning sun.

valami nagy összeesküvés miatt minden összejött az elmúlt pár napban. pénteken részt vettem életem első gumicsizmagyári tréningjén, ahol olyan velem egy idős emberekkel zártuk magunkat össze egy napra, akiktől az állam leesik. hihetetlen, hogy random egy szobában 6 ilyen intelligens fiatalt össze lehet szedni. elég nagy pozitív csalódás volt. pont ezért voltam elkeseredve azon, hogy az egész hétvégére semmi értelmes programot nem tudtam kitalálni magamnak. aztán meg egyik pillanatról a másikra jöttek a program hegyek. pénteken eszméletlenül jó koncertre keveredtünk, táncoltam is meg minden... aztán a szombattól kezdtem el kétségbe esni, hogy egész nap az ágyban fogok filmeket bámulni, de a nagybátyjámmal ehelyett elmentünk a budai hegyekbe autókázni, sétálni, shoppingolni. tőle már éjszaka öttem haza, akkor még megnéztem 1 filmet, ami nálam csoda, mert mostanában minimum 3 filmet nézek meg egymás után annyi elbaszandó időm van hétvégén. aztán leventével is beszélgettünk és kitaláltuk az évszázad nyelvész-zöldséges viccét.

ezek után még mindig ott volt, hogy mi lesz a vasárnappal, ami pont az i-re... a kedvenc tesóm és a kedvenc barátnője elvittek a wampra. tényleg elvittek, mert kaptam tőlük még szülinapi meglepit, meg enni, inni, mint a nagyoktól a kicsik. simogatták a kis lelkemet. aztán megint ebéd a budai hegyekben és most itthon vagyok és a halom ingyen octogon magazin és a flow könyv között ugrál a tekintetem, hogy jaj hogy elment az időm, semmit nem csináltam meg abból, amit elterveztem... mert időtelbaszni így nem maradt időm... simán tökéletesen jó volt ez a hétvége... :) és fűteni sem kell...

Éhezem arra, hogy iskolába járjak, beadandókat gyártsak, zh-kat írjak.

tegnap két éve dolgozom a gumicsizmagyárban. mondjuk ez bőven több, mint a leghosszabb férfivel folytatott kapcsolatom... csak időközben elhalványodtak az érzések és már nem vagyok szerelmes a munkámba... előbb-utóbb szakítanunk kell.

Valami határozottan van a levegőben. Nem csak a tavasz, mert az ma kezdődött, de már napok óta tart ez a valami. Egyrészt Berlin óta mintha kicseréltek volna. Reggelente fel tudok kelni magamtól, délutánonként nem gubbasztok a lakásomban hatezer rétegbe burkolózva. De ez nem a tavasz. Valami. Mégcsak nem is a basznak a madarak érzés. Ma például dolgoztam is. Hetek óta csak testileg vagyok itt az irodában, egyébként mindent épphogy csak elvégzek, mégis ideg-beteg vagyok a to do listáktól. Erre ma megírtam a napi elvégzendő dolgokat, berendeztem egy kupacba az asztal jobb oldalán és már a fele eltűnt az asztal bal oldalára, vagy megfelelő helyekre, a to do lista meg fogyatkozik. Időtlen idők óta nem voltam ilyen highly effective. Még csak simán effective se. És még dél sincs. Aztán tegnap, tegnap is milyen jó volt. A lakásom olyan volt, mint amilyennek lennie kell, mert otthon így tanultam: tárt ajtókkal a kis barátomnak, akinek épp borsófőzelékre éhezett a kis lelke. egy kis film, egy kis bor, aztán egy kis kimászás a komfort zónából egy egész más, egy sokkal nagyobb komfort zónába. Mert hát rá kell döbbennem, hogy az átmeneti furcsaságok ellenére a világomban minden rendben van. Hiszen az agyamban már ott mozgolódik sok-sok ideje, hogy változtatni kell. ugyan még fogalmam nincs, hogy mit, de minnden felől jönnek a kis inspirácik, ötletek, vállveregetések, felajánlások, hogy majd így vagy úgy, meg szerintük ezt és azt. Szóval egyelőre csak nő a káosz az ötleteimből, meg az elküldött emailekből, de valamiért pont ettől a káosztól érzem azt, hogy kerekedik a dolog.

Azért jó abból a szempontból a nagyvállalat, hogy néha meglepődsz olyanokon, hogy bemutatkozik egy félisten neked, hogy you know, nekem írod a kéréseket, amiket én megoldok neked. nem mintha ettől ismernénk egymást, csak az emailek másik végére én sose képzelek embereket, plána nem élyen féléket.

Diákéveim története

Ezzel a címmel fogok könyvet írni a nagy mutyitengerről, ahogy a diplomám után még évekik színleltem a diáklétet. Most éppen valami titkár képzésbe iratkozom be holnap, miután kiiratkozok a protokoll iskolából. Mert így még egy extre fél évet nyerek magamnak, hogy maradhassak biztos, ami biztos tündi-bündi mindent tudó és megmondó gyakronoknak a multinacionális vállalat hierarchiájának alján, munkamennyiségben a tetején.
Közben pedig egy olyan munkára vágyok, ahol intelligens emberekkel dolgozhatok együtt, ahol nem kell megmagyarázni mindenkinek, hogy milyen világban élek én, hanem vágják, hogy hova kell járni, mit érdemes nézni, és el is járnak ezekre a helyekre...

Nagy sznob kreatív világ gyermekeivel akarok dolgozni. Bár lehet, hogy relationshipben is ugyan erre vágyok... Ugyan azok az igényeim mind a két dologban? Mindegy, csak lehessen okosnak lenni...

Ma hétszázszor kérdezték meg tőlem, hogy akkor melyik cafeteriára mi vonatkozik, mert a csoportban én vagyok a MindentElolvasó és a MindennelKépbenLevő ember... Na a cafeteria mondjuk nem vonatkozik rám. Ezen 4x meglepődik mindenki, úgyhogy ma olyan szintű hálát éreztem a kis GoodLearningOpportunity barátom iránt, mikor valaki újra feltette a kérdést és ezt mondta:
Zsófinak nem kell cafeteria, ő visszaadta, hogy osszák szét azok között, akiknek igazán szükségük van erre . (Erre volt aki azt kérdezte, hogy tényleg?)
Hála és köszönet ezért... nagyon jót nevettem.

Ha közgázból nem buktam volna meg, akkor most végeztem volna a vizsgaidőszakkal, de mebuktam, úgyhogy nem.

Egyébként ezzel mindösszesen annyi bajom van, hogy Pécs szép, de érthetetlenül messze van egy kis országhoz képest és én az elmúlt két hétben többször mentem érthetetlenül messzire, mint amennyit a jóérzéű utazási ingerem indokol.

tegnap megveregettük a vállunkat, hogy ezt csinálja utánunk valaki, mi mennyire jól megcsináltuk a kis életünket. ki is töröltem az ébresztőket a telefonomból, hogy én ezt letudtam, én oda már nem megyek.
na itt baszhattam el.
ma megkaptam, hogy péntekig minden tárgyamból jegyet kell szereznem, különben visszaveszik a diákom. és közgázból sem tanultam még, pedig holnap után lesz (semmi esély sztem). és még holnap egy állásinterjúra is el kell mennem délután, hátha (az időmbe mondjuk ez pont belefér... naná)
krach van, az a helyzet