az a szabály, hogy aki még valamit monda a hajvágásról, az iszik...tudom tudom nem kéne így saját javamra terelni a dolgokat, de sajnos a nagy világ elé kell tárnom, hogy 20 centit is tudok vágni egy hajból, nem csak keveset és jól is néz ki...
nekem ez az új képesség nagyon tetszik... mindenki reszkethet innentől, hogy levágom a haját, mert szívesen teszem

flattering...not

addig, amíg nem kötelezően akartam boldog és a világgal elégedett lenni, addig olyan könnyen ment, észre se vettem, egyik móka jött a másik után, de amióta vágyom arra, hogy ilyen lazán keveredjek izgalmas, meg néha nevetséges, de mindenképpen jó hangulatú dolgokba, azóta nem megy úgy...
csak egy kertésznadrágba burkolt fél fogsor jut, hiába fordulok teljesen más felé

koloibuli, sohatöbbet ilyet

azt hittem naivan, hogy tudok eleget inni egy kolibulihoz és megmutathatom, hogy nem vagyok kulturálatlan és bunkó, de valahogy mégsem sikerült... igaz, hogy egy szám után finoman megkérdezte egy fiú, hogy üres-e a szobám...hát üresnek üres, de én itt szépen feladtam a kulturálódást és feljöttem a szobámba, ahol azóta belekezdtem újra a sátántangóba, amiben pont ugyan ott akadtam el, ahol legutóbb...egyébként a fiút egy számomra intelligens kérdéssel sikerült lerázni egy magyar zenei géniuszra vonatkozóan...itt dőlt el, hogy a szobám tele és én nem mutatom be senkinek a továbbiakban, hogy kulturált vagyok
ja és nem csak miskolc van tele olyan arcokkal, akik a már sajnos elmúlt szerelmi életemről kérdeznek, hanem a koli is...hogy egy osztály ilyen nagy lehet és ilyen sokhelyen jelen van, azt el se tudom képzelni... az én osztályom közel se ennyire kiterjedt...érdekes

kedvelni való

elárul valamit arról, hogy mennyire elegem volt a télből az, hogy még ebben a felhők mögé bújt, de azért mégis tavaszi napban is olyan jól éreztem magam, hogy a gyomrom és a fejem is pillangókkal volt tele... kigombolt kabátban sétálni, forrócsokit inni közben és nárciszokat látni a virágboltok előtt több volt, mint jó érzés... olyan volt, mintha minden, de minden kisimult volna és nem tudtam hova kapni a fejem, hogy minek örüljek... végre végre, anett eleget festette a körmeit sárgára, hogy az időjárás észbe kapjon és tavasz legyen

nademostmármaradjonisígy

konkrét

ma úgy jöttem a vonaton, hogy hoztam valakinek valami olyat, amit elhagyott ,aztán én elhagytam eközben valamit, aztán akinek hoztam azt, amit elhagyott adott nekem meglepit hálából, mire én adtam csak úgy valakinek valamit...
így sokkal viccesebb, mintha leírnám a tényleges cselekményláncot

hétvége

nem tudnám teljes biztonsággal azt állítanom, hogy szar volt hazamenni, mert most igazán jó volt a társaság, mindenkivel találkoztam szinte, akivel akartam, jók voltak a koncertek, mindenhol ott voltunk az első sorban, ahol kellett
a szokásos marhaságok meg talán így nem is voltak olyan rosszak, csak egy kicsit...és annyi mindent megtudhattam az újgermánmedicináról meg a papírpiramisról, ami meghosszabbítja a borotva élettartamát és mumifikál is...kúl

rendet raktam a szobában, a szekrényemben, a polcomon, a hátizsákomban, a másik táskámban, aztán a dokumentumok mappát, aztán a többi mappát, aztán az emailjeimet...ezen a ponton jöttem rá, hogy nem kell az a nagy rend, néha jobb nekem anélkül

müpa vs nemzeti színház

két nagy reprezentatív épület egymás mellett az egyik hátat fordít a másiknak, a másik a hátára néz az egyiknek. az egyikbe milliószor voltam, hiába nagy és modern én otthon érzem benne magam, aztán a másikban most voltam először és hiába direkt kényelmes és szűk, hogy otthonos legyen túl kék, hogy jó legyen. az egyikben remegő lábbakkal, tűkön ülve, ficeregve tombolok halkan, a másikban is de azért, hogy kérlek kérlek kérlek legyen vége... az egyikben felnőttek csinálják a dolgokat, a másikban szerintem egy kicsit perverz, a modern szexualitás felé meglehetősen nyitott, de még nem kiforrott kamasz fiút kértek meg arra, hogy egy görög dármából csináljon mai darabot, a fiú meg is tette amit lehetett, minden szerelmi jelenetből szexet csinált, legyen az férfi nő, vagy férfi férfi között... aztán van még jelenet ahova lehet vért tenni oda tett, nem is keveset és még megkopasztatott egy csirkét is a színpadon, hogy legalább életében lásson ilyet a szegény városi közönség

érdekes, hogy az anyáékkal színházba megyek projektből az anyáékkal megyek dolog ment sokkal jobban.

kultúra

hát bunkónak és kultúrálatlannak lettem titulálva, ezen kívül megoldódott a rejtély, hogy miért nem vettek fel a tavalyi kolimba
van a kulturális hozzájárulás nevezetű okos találmány, ami két ezer forint egy évre. nevezzük nem túl sok pénznek a kultúrára, mert ezt bármikor kifizetem a gödörnek, a müpának, bármelyik színháznak vagy akárminek, ahol számomra értékes dolgok zajlanak, de arra, hogy idegen emberek részegedjenek a koliban kolibuli címen én nem akarok pénzt adni..sose vettem részt helyi partin, se itt se tavaly de még a gimnáziumban is csak néha
közölték, hogyha nem fizetek, ebbe a koliba jövőre nem leszek szívesen látott személy... hát ezért nem vagyok a tavalyi helyemen, ott se fizettem a helyben részegedésért... szóval nekem nem kell a kultúra... szégyenlem is magam... fuhh szegény lányt nem irigylem, rendesen felhúztam magam..ritkán veszekszem, ritkán ordibálok, de ma... sikerült elérni a csúcspontot
én hozok jegyet azokról az estékről, vagy számlákat, azokról az estékről, amiken itt rendezvény volt... biztos nem jogos a felháborodásom, de ez most akkor is rossz pontot talált el....

andersen

kitoltam a világgal, mert hasznot húzok andersenből...ma vettem egy andersen összest angolul...

érzem a jeleket, amiket a szervezetem küld, hogy pihenjek, aludjak el pl egyszer éjfél előtt, vagy valami ilyesmi
mindezek mellett ha fáradt vagyok is az előzmény mindig jó, most pl nagyon büszke vagyok az öcsémre, hogy szinte minimális noszogatás hatására feljött szülinapozni aztán tűrte az egész valentin napi mókázást, meg a kiskorúsággal piszkálást...

szocializációs hiba

én vállaltam a feladatot, hogy végigolvasok ma jópár mesét és csak a legfontosabbat tűzném most ide... szóval ez az egyik kedvencem volt kiskoromban... milliószor olvasta anya... tehát ezen szocializálódtam... ezek után nem csoda, ha élőben is valami hasonlót várnék el...
kérek új meséket, hogy reszocializálódjak

"A kis tündérkirály nagyon megijedt a fecskétől, mert az hozzá képest valóságos óriásmadár volt, de amikor Pöttöm Pannát megpillantotta, elszállt az ijedelme, és öröm költözött a szívébe: soha életében nem látott hozzá fogható szép hajadont. Levette szépséges aranykoronáját, Pöttöm Panna fejére illesztette, megkérdezte tőle, hogy hívják, s akar-e a felesége, a virágtündérek királynéja lenni. Bizony, ez már más kérő volt, mint a fertelmes békafiú meg a fekete bársonybundás vakond. Pöttöm Panna nem sokáig gondolkozott, igent mondott a kis tündérkirálynak.

Kitárultak a virágok kelyhei, minden virágból egy-egy tündér lebbent ki, olyan szépek, hogy öröm volt rájuk nézni. Elhalmozták Pöttöm Pannát ajándékokkal: a legszebb ajándék egy pár fehér szárnyacska volt, amit nyomban fel is kötöttek Pöttöm Panna vállára, s most már ő is röpködhetett tündérnépével virágról virágra. Nagy volt az öröm, a vigasság; a fecske fönn ült a fészkében, és olyan szépen énekelt nekik, ahogy csak telt tőle. Örült Pöttöm Panna boldogságának, de szomorú is volt egy kicsit, mert nagyon szerette a kis teremtést, és a legszívesebben sohasem vált volna el tőle."

"Most már aztán láthatták, hogy vérbeli hercegkisasszony a vendégük, mert húsz derékaljon és húsz pehelydunnán keresztül is megérezte azt a kicsi borsószemet. Csak egy javából való, igazi hercegkisasszony lehet ilyen kényes.

A királyfi nyomban feleségül vette, úgy megörült, hogy igazi hercegkisasszonyra akadt. A borsószem meg a királyi kincseskamrába került, ott mutogatják mind a mai napig, ha ugyan azóta el nem lopta valaki."

sport

mivel szabadon választottam, hogy szabad időmben szabadon elmegyek mozogni, ezért gondoltam, hogy ma megengedhetek magamnak annyi lazítást, hogy valami zacskós kaját eszek ahelyett, hogy főznék, viszont most kényszeredetten lazsálásra vagyok ítélve, mert gyönyörűen leforráztam a bal lábfejem... nem tragikus, el fog ez múlni, de nem mondanám jónak se... hülye sport...én mindig tudtam, hogy veszélyes dolog nekem ilyenekbe kezdeni

kuszkusz

kolis életem egyik legfurább mégis legfinomabb kajájának tekintem a vacsorám, mert csináltam kuszkuszt (rohadt bonyolult: önts rá annyi vizet, amennyit elnyel) és mivel elfelejtettem zöldséget venni hozzá, öntöttem rá jó sok tejfölt meg egy kis fokhagymát meg még fűszereket meg méég sajtot... és a kis kuszkusz meg csak nőtt és nőtt és szívta be a nedvességet és annyira finom lett, hogy...szóval jót ettem :D

sajnos lassan rá kell arra ébrednem, hogy nem úgy működik ez a világ, ahogy én gondoltam...nem lehet messziről jófejnek látszani, vagy legalább bolondosnak és várni arra, hogy valaki megpöcögtesse a vállam, hogy szia, észrevettelek! leszel a feleségem? szülsz nekem gyerekeket?
pedig én is pöcögtethenék ,de mégsem teszem

hosszú hétvége

az állandó lakhelyemen kívül most már hivatalosan is a koliban töltöm a legkevesebb időt... eddig felkészültnek éreztem magam az ilyen random módon mégse otthon alvásra, de így a kb 5. nap után erősen gondolkozom azon, hogy a táskámba rendszeresítek pár napi váltásruhát, fogkefét, törülközőt...buliba én nem minimális cuccal fogok járni, hanem hátizsákkal...

oskola

3 ból 1...de az se az eredeti időpontban...nem csalódtam az iskolában, hűen az elveikhez elkezdték a félévet...mondjuk annyi a durva, hogy három oldalt jegyzeteltem, ami az előző félév alatt összesen nem sikerült :D hátha lehet még ebből valami...

lájk

hát én péntek este nem úgy indultam neki a nagyvilágnak, hogy vasárnap délután fogok hazaérni, némi tárgyi minuszban de úgy egyébként pluszban is...
ketten indultunk, négyen lettünk, slow downól kezdtük, de szépen leadtunk az igényeinkből és hamar a bakegérben kötöttünk ki, amiből már egyszerű este úgysem lehet...aztán jött a tárgyi minusz (póló, balkezes kesztyű) de kaptam szülinapi pólót, meg kaptam még egy jobb kezes kesztyűt, ami kicsit nagy, kicsit ráolvadt a műanyag, de már az enyém, és hihetetlenül vicces benne muskatnusst, azaz szerecsendiót rázogatni, aztán annyi minden történt még...hosszú volt ez a péntek este (egész vasárnapig tartott)...

a mai nap már mindenképpen hasznosnak nevezhető, még akkor is, ha nem kapom meg a munkát
akikkel beszélgettem rájöttek, hogy ők akár mit is végeztek, tulajdonképpen andragógusok, cserébe én megtudtam,hogy létezik olyan szakma, hogy andragógia... tulajdonképpen így van értelme annak, hogy egyetemre járok, ettől rögtön másképp látom a világot :D

leginkább...

leginkább az ágyam mellett terpeszkedő könyvkupac tetején a hazudóssal és a rozsdatemetővel, illetve a táskámon feltűnősködő kisszínes pöttyök (cyle chic, never stop exploring, reading is a new sexy emelkedő számsorrendben) tudtak széles mosolyt csalni az arcomra, mikor hazaértem

még tegnap

háháhááá még se vagyok olyan buta angolból...jó mondjuk, az első órán mindent értettem, meg mindenre csacsogva válaszoltam talán nem nagy szám, de akkor is... a társaság többi része meg jó 10, de van aki 20 évvel idősebb nálam...így talán könnyű....utánam a tanárnéni a legfiatalabb a csoportban, ő meg egy hónapja költözött ide szlovákiából...az egyik lányka meg vietnámi...egy internationel english groupról beszélhetünk esetünkben...tetszett
aztán meg még tegnap szülinapi 18as villamossal utazást játszottunk, igazából ha tudnám, hogy hol jár a 20as villamos (persze ha van ilyen) akkor azon akartam volna utazni...de borozgatásra ez a vonal is alkalmas volt...

20

nem ünnepeltetni akarom magam, de azért két igen fontos info van a birtokomban és ebből az egyik szrosan a szülinapozáshoz kötődik...
szóval éjfélkor beugráltam anyához, hogy háháhááá szülinapom van, mire ő eddig sosem hallott részletességgel elmesélte, hogy hogy is jöttem én a világra..ok a vér, a gáz amit kapott meg az ilyenek azok kicsit rémisztőek, de ezt eddig is tudtam...a dolog ott vett meglepő fordulatot, hogy én úgy tudtam, hogy anya után mondjuk másodiknak apa látott, de van egy apró ki megálló a két szülő között...istván anyukája (akinek nem mond semmit ez a név, annak nem lemzem, de nem annyira kedveljük, ez az álláspont) hamarabb látott, mint az apukám, és mivel járvány volt apa nem lehetett benn a szülőszobán és ezért ő szorítgatta az ordító anyám kezét...ehhez nem tudok mit szólni...
a másik infó, a jó hír, amit csak halkan suttogok el, az az, hogy csütörtökön ilyen igazi csini felnőtt nőnek öltözős állásinterjúra vagyok hivatalos...hehh...sztem menő