Belém bújt valami, vagy csak egyszerűen nem élem a szociális életem, mert akár még jövő hét elején befejezhetem a szakdogám, ha tartom a menetrendet... tömegre... finomságok örökre maradni fognak benne. Mindezt alkotói szabadság nélkül... Legyen így de nem is ez a lényeg, hanem üzenetet szeretnék küldeni magamnak a jövőbe: Tudjam mindig úgy élvezni a munkám, mint mostanában, amikor süt a fejemre a nap, jók a zenék a fülemben és még mindenki csak gyakorolja a nevem mellé a feladatokat. Amikor nem leszek az új kölyök a csoportban, akkor is szeressem ennyire csinálni, amit kell.

remek, élethű álmaim vannak mostanában. ma reggel például arra keltem, hogy most akkor tényleg van egy gyerek mellettem?
ugyanis álmomban szültem egy nagyon okos kisfiút. így simán...bele a mostani életembe...érdekes módon örültem neki...
megszületett a kiskölyök és aztán rögtön beszélni kezdett, meg ilyenek...erre anya, mint jó gyógypedagógus megállapította róla, hogy biztos fogyatékos lesz, mert azok szoktak ilyen okosak lenni. én meg a telefonom felett álltam épp, mikor fel kellett kelnem, hogy felhívom gyermekem apját a szituációról, hogy jöjjön, mert itt várja a család, hasonlók, de mikor kiderült volna, hogy kit hívok, finoman el kezdett zenélni katiemelua ésa 9 millió bicikli, ami annyit jelent, hogy a sleep cycle szerint elég éber vagyok már ahhoz, hogy felkeljek...

következő hétvége prága

meggyőződésem, hogy tudok csehül, mert értem a cseh zenekar számait, amit sok év után tegnap sikerült megszerezni. de mikor ennek a meggyőződésemnek hangot adtam, akkor kiderült, hogy a zenekar bla bla nyelven énekel, univerzális szavakat használ, vagy németül énekel... a maradékot meg nem értem... na az a cseh...

teljesen bepörögtem, mióta kivettem az útikönyveket a könyvtárból

web2

kedves ismerőseim egy rövid híradás az andragógia mai állapotáról:

egyedül használok google naptárat az egész csoportban, így az esemény létrehozást tanuljuk órán...

az előző 10 percben az rss-ről volt szó, ahol azt magyaráztuk, hogy mi az...

innentől fél kilencre kell járnom... mondanám, hogy ez minden porblémát megold, de csak simán fél órával többet alhatok...

az élet napfényesebbik oldalára kerültem. 8. emelet, virágok, napsütés, kellemes emberek. mindezt egy álmatlan éjszakáért cserébe. nem szoktam stresszelni mindenen, de valamiért be voltam parázva ettől a naptól.

Mire eljutottam odaáig, hogy kész a teljes koncepcióm, hogy mit akarok írni, megvan minden anyag, minden vázlat, addigra pont eljutottam oda is, hogy egy csepp időm nincs rá.
A szakdolgozatom el van átkozva... Amíg volt időm, nem voltak gondolataim.

amikor szombaton is dolgozni kell...

... az új kis irodai barátaim felvidítanak

életfilozófia

Tegnap este annyit bölcselkedtünk, hogy rá is jöttünk valamire. Íme a bölcselet: Csak olyan lakásban/szobában/bárhol lakj, ahol páros számúan éltek együtt!

Ha nem érzitek ennek a súlyát, majd egyszer fogjátok :)

most írnék valamit arról, hogy úristen milyen könyvet találtam és hogy Hankiss Elemér, hogy tavasz van - basznak a madarak, hogy szeretem a munkám még akkor is ha reggel nehezen kelek fel érte, hogy jó annak az embernek lenni, akit éjszaka felhívnak, hogy elmehetek, meghallgatsz?

de inkább csak annyit írok, hogy köszönöm ma igazán jól érzem magam a bőrömben

az élet harc

amíg nem írtam meg egy bekezdést, nem játszhatok, amíg nem csináltam meg egy pályát nem írhatom a dolgozatot.

hangok

legkedvesebb hifikhez értő barátom te most kicsit fordulj el és ne figyelj ide, mert olyan dolgot fogok magasztalni, amitől kisebb leszek a szemedben.

szóval van a régi fülesem és van az új. na a régit is imádtam a sárga 200 forintos fülhallgatóm után, de a mostani... az olyan pont, hogy szólnak rajta a zenéim. nem vesztem el rajta a zene felét, csak azt, amit az én fülem valószínűleg már észre sem vesz. szóval van basszus...3 év laptophangszóró és ipod füles után csodát tett az iphone füles a zenékkel. szépen szólnak én meg el vagyok telve az eddig nem hallott sávokkal.

egész nap csak a fényben ugrálnék és hallgatnék mindent az elejétől újra meg újra.
szerencse a lakótársaimnak, hogy a népzene fanatizmusom egyszerre jött elő a füllhalgató intézményének felfedezésével, különben valószínűleg a zenéről úgy általában letiltanának.

éljen a brácsa, ami évek óta nem hallatszik :)

Ebédszünetben kellett tartanom egy előadást... Eredetileg úgy gondoltam, hogy 15 perc diák nélkül és kész, de a tanárnő úgy épített rám, hogy 1,5 óra és filmrészletek meg ilyenek. Szerencsére tudtam, hogy miről beszélek, úgyhogy megtartottam életem első óráját a másodéves pedagógusoknak Spiró - Koccanás c. könyvéből és annak feldolgozásaiból.
Mindez nem jöhetett volna létre anélkül, hogy az előadás előtt volt 10 percem és a zsebemben egy iPhone. A technika csodálatos.

reggeli

Nem kelek se túl korán, se túl későn. Épp mindig pont elég időm van. Szeretem, hogy a reggelnek van egy rendje, ami szerint vagy sikerül elindítani a napot, vagy valami felrúgja és már utána semmi sem lesz olyan. Fürdőszoba, kaja, kávé/tea/limonádé, kicsit vissza az ágyba, napi on-line sajtó főcímei, hogy az irodában már célirányosan keressek, aztán öltözés és hajrá gyalog/busszal. Ez működőképes és életben tart, de ma reggel bementem valami oknál fogva (túl hamar indultam el) egy szép napos kávézóba, és ittam egy kávét. Igazit, nem törököt. Az emberek meg mellettem reggelizgettek, kávézgattak és olyan jól esett nem egyedül indítani a napot, hanem úgy közösen, mindenki a saját kis szertartásával.

Ennek hatására két megoldási lehetőség fogalmazódott meg bennem a tökéletes reggelről:
1) a török kávé nem kávé, vennem kell egy kávéfőzőt.
2) be kell időnként szerveznem társasági reggeliket. (hosszú távon kell keresni ehhez egy állandó figurát)

nevezzük nőnapnak!

Legszebb ajándék (modnjuk nőnapra), mikor a frissen vásárolt telefonomon felvillan az üzenet, hogy bálint ajándékot küldött nekem... angry birds... csak az enyém :D

élet a bolygón

kicsit mindig szégyenlem magam, hogy a turizmus főleg az ország határon túl jelentkezik nálam. most nem panaszkodhatok, mert a hétvégén végre nem külföldre, hanem pécsre mentem el. ismeretlen emberekkel, viszonylag spontán. nem tudom, hogy miért nem voltam ott eddig, mert gyönyörű a város. amit végképp nem értek, hogy az édes drága anyukám hogyhogy nem találta még ki családi programnak az elmúlt 21 évben, hogy menjünk a busójárásra. valószínűleg azért, mert ott nincsenek ismerőseink, akiket meg lehetne látogatni. minden esetre a néprajzos énem majd szét pukkant az örömtől, hogy ilyesmit láthat. élő hagyományt, mindent, ahogy kell. engem is elkaptak a busók, kampóval, aztán közrefogtak, összekormoztak én meg rendesen féltem a sok szőrös, gonosz maszkos férfitől, akik felém dugdosták a pálcájukat, botjukat, kampójukat... én már védve vagyok az évre a rosszaságtól, jöhet a tavasz, amiből kaptunk is egy kicsit.

az öcsém szerint is hasznos kis mozdony vagyok

a mai feladatom egy szekrény volt. szép nagy, és az a fajta, amibe évek óta mindenki betett mindent gondolkodás nélkül. nem is baj ez így, mert hosszútávon gazdagodtam egy gumicsizmagyáros bőrrel borított termosz bögrével és egy halványkék (számomra értelmezhetetlen színű) Gumicsizmagyár feliratos pólóval. Rövidebb távon találtam még egy doboz raffaellot, szerencsére érvényes szavatossági idővel és pár szintén nem túl régi szaloncukrot. Ezeket hazahozni már nem tudtam, még ott elolvadt mindegyik a kollégáim kezében, no meg az enyémben.
de voltak még hasznos dolgok, amikért lehet, hogy vissza kell térnem a jövőben.
szóval tényleg hasznos kis mozdony vagyok.