áááááááá

10 ig van órám..mondtam, hogy öt körül érek haza..miért nem lehetett eddig egymásra mászni, miért most kell, amikor már itthon vagyok és mindent első kézből élvezhetek, miközben a szívem szakad, mivel csak nem kapok szerelmes levelet..senkitől se, még barátit se, nemhogy szerelmeset
nekem meg lehet mondani, hogy légysz sétálj hatig, hétig, de ne szívassanak már, hogy végre hazaérek és akkor itt kell egymásra mászni egymás előtt
erre ki kell dolgozni egy rendszert...ja és mikor bejöttem még filmet néztek..most miért nem lehet folytatni
ahogy halottam még nem volt vége....
basszák meg..azaz még véletlenül se...nem akarom látni...

hétvégi sokkon túl vagyok és már élvezem is tiszta erőből a pesti őszt...szép...süt a nap, lehet sétafikálni, sok a szabadidőm...holnap tervezek felmászni a várba egy kicsit az utas és holdvilág szellemébe belecsöppenni, hogy ha lehet méginkább itthon érezzem magam... szívből jövően megy most a mosolygás...
olyan szelíden elvagyok...tegnap este gyertyát gyújtottam a hangulat kedvéért és úgy írtam meg az egyik dolgozatomat ami hirtelen 5 oldalassá nőtte ki magát, ami szntén jót tett a szívemnek, mert legalább egyet már letudtam... teát is főztem, megnyugtató volt...rendbe is tett:D

hétvége

ha felérek a koliba, leírom, hogy milyen volt a hétvégém...de ha valaki addig eddig elolvasná, kíváncsi vagyok, hogy mire tippel..de tényleg..jóra-e vagy rosszra?

nem gondoltam volna ennyi kommentre, szóval mindenképp folytatom
nagyjából mindenki rátapintott a valóságra, bár koppány nem sok mindent hagyott ki:D
szóval csütörtökön hazamentem, állomáson vártak...jó volt, de valahogy semmi közünk nem volt egymáshoz...két hét ezt tenné az emberrel, hogy nem tudja, hogy hogyan is kell köszönni, üdvözölni, újralátni, szerelmesen örülni?
hát úgy tűnik igen...elvileg idill lett volna az egész..négy nap együtt végre már nem is tudom mennyi sziamostjövökénmegmostmegyek találkozás után...de nem ment...mind a kettőnk valahogy ráált az egyszemélyes életre, és ugyan vágytunk a másik után(én biztosan), de nem tudtunk mit kezdeni a helyzettel...pedig elvileg felnőttek vagyunk és okosak(ő biztosan)
aludtunk együtt, kirándultunk együtt, tanultunk együtt..nem nagy dolgok, de ezek is úgy hiányoznak
még bulizni is voltunk, ahonnan hazajöttünk,majd a kedves elment szépen biciklizni 15 percre, majd 1 óra után felhívtam, hogy aludnék már jöhetne vissza és kiderült, hogy visszament a buliba..nem borultam ki ahhoz képest, de hazajött az elkövetkező két hét megint nem látjuk egymást előtti utosó közös együtt lehetünk estére és nem tudott magáról...reggel meg adott egy puszit és kimászott a kapun..még mindig nem borultam ki igazán...hazament..ennyi...elment bulizni, meg se lepődöm..csak ez az egész tudpm, hogy amiatt van, hogy távol vagyunk agyban egymástól, fizikailag meg méginkább...kaptam tőle levelet...szívem szakad szét...most már a koliban vagyok, internetfüggőségemnek hódolok, és mérlegelek, hogy most akkor jó volt, vagy nem a hétvégém...de én ezen a héten biztos nem fogok haza igyekezni...nem tudom...papalant húznék a fejemre...

szét fogok esni

egy óra múlva prezentálni fogok a kommunikáció forrásaiból és határtudományaiból...nem vagyok túl felkészült, viszont ezen múlik a félévi jegyem 50%a...tudok beszélni egy darabig, de biztos nem 15 percig, ezen kívül a kezem is beadta kulcsot, és a bal kezem majd le szakad úgy fáj belülről, és még orrot is kell fújnom...guszta egy szenvedés lesz, és mindez a legelső megnyilvánulás, mióta elkezdődött egyetemista pályafutásom...de nem csak nekem, hanem összességében..még eddig senki nem prezentált...miért nekem kell kezdenem???jajj de nincs kedvem elmenni...

4 prezentáció lett volna ma...ebből három ember office2007-et használ, amit viszont nem ismert fel az iskolai gép...én cseles voltam, bevittem a laptopom,mert sejtettem a technikai távolságot az iskola és a naprakészség között...ami szép és lezárja a történetet...a projektor nem volt hajlandó felismerni a laptopom..nem nem a laptop nem ismerte fel a projektor mondta azt hogy az eszköz nem megfelelő...hát lehet így megbántani a számítógépem lelkivilágát???

tárva nyitva

most már jöhet az ősz...testileg , lelkileg felkészültem rá...igaz rögvest bele is csöppentem egy megfázásba, de azért jöhet...van sálam, kesztyűm, és beszélgetni is tudok, ami a legfontosabb eleme az ősznek...
úgy át lennék most ölelődve...akkor minden tökéletes lenne

hát csak megérte elmenni...önmagam voltam..és büszke, hogy nem hagytam ki egy fantasztikus lehetősget

Pokolian fáradt vagyok...semmi másra nem vágyok, mint egy kis melegségre, egy jó beszélgetésre, meg valami megszokottra...de nem a pörgés, a hétre már elég volt, de azért csak elmegyek táncházba, mert mi mást csinálhatnék, hisz megígértem...node holnap hajnalok hajnalán megyek iskolába, aztán már tűzök is haza, ahol szintén semmi nincs biztosra fogalmazva, minden csak lóg a levegőben...egy picit lennék már a földön, vagy úgy a levegőben, hogy az nem félelmetes, hanem jó...

club era, fókatelep...na igen ez pest...és azt már meg sem említem, hogy holnap táncház, stb, stb...de azért én mégis hazavágyom

hülye busz

a blog címéhez méltóan késő éjjel írogatok...épp most értem haza egy intim terror koncerrtől és ezt azt hiszem, hogy meg kell osztanom minden kedves olvasóval...utána kell ám járni, hallgatni, mert nagyon betegek, tetszett, nagyon tetszett...szóval utána(m)

lassan hullanak a falevelek

Nyakig belemásztam az őszbe... Tegnap az utolsó órám után este fél kilenc magasságában belém mászott az ősz... A kis földalattival jöttem haza, a Hősök terén szálltam le és onnan gyalogoltam végig a városligeten a szakadó esőben...Narancssárgák voltak a fények, vizes volt minden, kicsit fáztam de volt sálam, pulcsim, kabátom, a táskámban könyvek, sok sok könyvek, és én bandukoltam hazafelé, pocsolyákon át és beleugrálva, esernyő nélkül... Baromi fáradt voltam, és nem volt előtte jó kedvem, de belém mászott az ősz és elkezdett fűteni... Most éppen itthon vagy hogyismondjam, szóval a koliban vagyok, teát iszok és olvasom a sok sok könyvem, amiket a kedves könyvtáros néni adott kölcsön nekem, mert ebben nem volt semmi bürokrácia, tényleg mintha csak kölcsön adta volna...Olyan jó most a saját társaságomba burkolózva lenni egy kicsit, mert így nem érzem olyan idegennek a történéseket, amik egyébként tetszenek, csakhát idegenek...meg kell szokni őket

hidegre ébredve

kezdek azonosulni a hely szellemével...otthon ugyan nem érzem magam, de tegnap a google calendar lapjait szépen feltöltöttem ingyenes koncertek tömkelegével..ezért akartam én ide jönni tanulni, nem a siránkozásért.. jobb ez a helyzet annál, minthogy érdemes legyen haza vágyódnom, ami meg gondot okozhat azon úgy sem kell sokat agyalnom, megoldódik, eddig is mindig úgy tett...spontán jobb lett, mint ahogy én tervezhettem volna...

újra...hol is?

Én most itthon vagyok?
nem hinném, de otthon se vagyok otthon, mert nincs saját törülközőm, és vendégként kezelnek...
de nem is vagyok ott annyit, hogy az teljes jogú ott lakásnak számítson, de akkor hol is lakok én tulajdonképpen???
itt? de ez meg nem igazi otthon, innen vágyom máshová, vagy mást is vágyok ide...
teljes fogalom és helyzetzavar...egyedü a keleti területén érzem úgy magam, ahogy mindig is éreztem magam, már majdnem otthon...a kérdés csak, hoyg merre...

őszül

az a jó a nyárban, hogy utána az ősz jön, ami a kedvenc évszakom, de míg az emberek többsége tavasszal esik bele a szerelembe magába, addig én ősszel élem ki minden elfojtott év közbeni romantikus hajlamom és sétálok faleveleket rugdosva, sállal, kabátban, pulóverben, kesztyűben...
alig várom, hogy hulljanak a falevelek, ami szép lesz a városligetben, de pont ugyan a városliget miatt lesz szívfájdító és magányos is, mivel az messze van..olyan messze ahol akartam mindig is lenni és most visszavágyom...hogy miért nem lehetek én független...pedig egy kicsit az is vagyxok, de nem eléggé

szeretnék egyszer igazi menyasszony lenni...úgy, hogy teljes biztonsággal tudjak odaállni és örökre

naggyon bonyolított

Azért nem fenékig tejfel az ember élete...ilyen kevés órám sosem volt egyhuzamban, viszont ilyen kevés óra sosem szívta még ennyire el az energiáimat...
furcsa volt ez a hét...nem szokványos, nagyon nem...már maga a tény, hogy olyan dolgokat és olyan emberekkel csináltam itt amit otthon is csinálnék, ha lenne rá lehetőség, az színesítette a történéseket, de egyébként is a sablonon túl is tök jó volt.
egyetlen bajom van, ami annyi csak, hogy nincs se napi se heti se semmilyen ritmusom...valamikor 6kor, van amikor tízkor kelek, van amikor 4kor, van amikor éjfélkor fekszem le, ezen kívül az órarendemben sincs semmi egyensúly...
szabad vagyok, mint a madár, csomó mindent csinálhatnék, de valahogy mégse jön össze, mert nincs ritmus...ezen változtatni kell, mert a ritmuson kívül minden naggyon zene:P

Budapest, ha esik

még jó, hogy mióta pesti létem életbelépett, ma először feladtam korábban a bulizást, ugyanis még nincs éjfél és az eső esik...
igazűból a cipőmön kívül semmi esőálló cuccom nincs...aaz egyetlen szimpatikus esernyőm épp kassán csücsül egy kedves esernyész bácsi polcán, aki az atipikus méreteivel próbálkozik az élete árán is megküzdeni, hogy majd egyszer legyen szép fa markolatú archaikus esernyőm
de nem is igazából kezdtem írni...a lányeg az lett volna, hogy szép két napom volt, csakhogy mostmár pesthez is tudok szép szerelmes emlékeket fűzni, tehát itt is van már csomó dolog ami láttán, hallatán nyakamba kapnám minden cuccom, és szépen hazatépnék vagy éppen kassára... a lényeg nem a helyen van
szép két nap volt, kár hogy vége

KO

Igazából szombat óta Budapesten vagyok, nem mentem haza...itt vagyok...minden este megküzdök a hazajutásért, napközben igyekszem minél kutúráltabb programot találni magamnak, meg néha a szobatársamnak is...ez a mai napon például úgy néz ki, hogy én felkeltem fél 11 körül, de a szobatűrsam már kilencre elment a közös programra...én már eleget ittam..feladom...nincs kedvem vetélkedni...a GT meg a tegnapi éjszakai túra elég volt...levették a melltartóm, földben meghúzgálták, bekötött szemmel rám adták, kockacukrot kellett ennem egy fiúról...egy na mindegy...nem véleményezem, még megtalálja a blogom...:S de volt rajta mindenütt cukor, az én szemem meg csukva volt...egy övcsatott beazonosítottam, meg egy cipőt meg egy szájat...itt biztos voltak kockacukrok ,a többit sejtem..undi volt...lihegett...na mindegy erről szól a csapatépítés...