egy nap alatt megtanultam síelni... azóta szenvedek, mert mindenhol fáj... az a baj, hogy máris elfelejtettem, hogy mi a jó ebben az egészben... remélem még eszembe jut, mert a hegyen nagyon élveztem. azt hiszem :)

fairy tales

mikor bálint meg anya lelépnek itthonról mindig kicsit hamupipőkének érzem magam. mosogass el, hányd el a havat, hozz be fát, fűts rendesen, takaríts ki...
majd egyszer bosszúból úgy elmegyek valami bálba és hercegek fognak rájuk járni utánam...
addig is alszok sokat, hátha a csipkerózsika nekem valóbb szerep

x-mas

hazajöttem...tovább leszek itthon, mint március óta bármikor... boldogabb, vagyok, mint egy ideje bármikor... fülig ér a szám, mert itt csupa olyan ember van, akiket nagyon nagyon szeretek :)
a mádi édes bor kiölt belőlem minden szarkazmust és most kedves vagyok, még totót is megsimogattam nagyapáméktól jövet. hihetetlen, hogy mire képes velem a karácsony itthon.

"A siker garantált, pláne, hogy bőven vannak a lemezen olyan dalok, amik jók lesznek a rádióknak, meg olyanok, amik pillanatok alatt elhagyhatatlan koncertkellékek lesznek. Na meg olyanok is, amik után az ország összes elsőéves magyar szakos bölcsészlánya az eddigieknél is még szerelmesebb lesz Kiss Tiborba, a költőbe."
Amikor ilyesmit olvasok az jut eszembe, hogy:
-milyen jó, hogy lebeszéltem magam a magyarszakról
-milyen jó, hogy a világon senki nem tudja mit jelent az andragógia
-milyen jó, hogy az én barátnőim kisstibit a testéért szeretik...már annyiért is, amit messziről, általában esőben, kivetítőről látni belőle...

social event

sok mindenben lehet az ember leg, de azt hiszem legfiatalabbnak lenni, a legmenőbbekkel inni a legmenőbb. bár a marketingről az egyik főarc közölte, hogy eddig engem még csak buliban látott, de előttem az élet, csak ne zúzzon be a rendszer, lesz a menedzserem... összegezve.... jó helyen forgok én, jól érzem magam... csak a zene volt szar... a pia sajnos nem... mindent tudnak rólam, mindent tudok róluk. ketten pörgünk még az A oldalon, de egyikünk már 30 felett... könnyű így fiatalnak lenni :D
a karácsonyi listám pedig bővül a fahéjas almás pálinkával... annál több nem kell

remélem nem csak én keveredtem annyira el az internet homályában, hogy a réges régi barátaim miután összevesztek titkos taktikákkal próbálják elérni, hogy megtörjenek és bevalljam melyiküknek vagyok jobb barátja. bízom benne, hogy bettivel együtt tartunk a csatatérre.
biztos voltam benne, hogy a legveszélytelenebb szilveszteri parti az az albérletben játszódik egy 1500 darabos kirakó és pár üveg alkohol társaságában, miközeben a háttérben futnak a már látott és még nem látott filmek.
erre nagy naival igen mondtam egy ajánlatra, amivel sárba tiportam három másikat, kevertem egyet a szaron egy véres háborúban, ami lassan fél éve szedi áldozatait.
dehát a csokiszökőkútra olyan nehéz nemet mondani.

nyilván ez az egész nem tragikus, csak szépen mintázza, hogy miért nem kedvelem én annyira a szilvesztert. pláne két városban élve. nem lehet mindenhol ott lenni és mindenki rászervez legalább háromszáz bulira.

Igazából a tegnapi nap mondhatni tökéletes volt... Hát nem szép egy sima keddtől?

lista

Köszönöm a felkérést én már írtam listát, amiről tegnap kipipáltam az órát... Karácsonyig esküszöm nem fogom hordani, hazaviszem a fa alá, aztán visszahozom. A hangfalat még meg kell konzultálnom a szakemberekkel. Tárgyi vágyaim tavaly nem voltak, idén hirtelen lettek, de ezeket nem varrnám senki nyakába.
Inkább hazamennék, mivel március óta, kivéve a Leventével közös tengerek közti kalandunk, nem volt egybe egy hét szünetem, még fél hét is alig, úgyhogy én csak úgy simán hazamennék. Ennék kedvenc sütimet, mert ugyan nem tojt nekem a mikulás, de még megmentheti bennem a gyerekkor érzését, ha Nagyi csinál kekszesalmást, meg Balázskának kókuszrudat. Bálintkának meg nincs is kedvenc sütije?

nem szabadulok az iskolától

lapozgattam a naptáramban és egyszercsak megint ott lett... februárban... a jelentkezési lap leadási határidő... ez minden évben egy hosszas agyalás jele, mióta a középiskola legvégére értem. Eddig mindig belecsaptam a lecsóba és választottam valami faszaságot... most is hasnoló bölcsességeket találtam ki, node szarból nem lehet várat építeni... elve csak állami, levelező képzések között keresgélek, a másik meg az, hogy ugyebár az andragógiából kb 4-5 dologra lehet tovább menni... ezek közül a társadalmi nemek tudománya, vagy vmi hasonló a kedencem. méltó válsztás lenne egy andragógia diploma után, de mégsem
jelenleg pécs tűnik döntősnek, illetve gödöllő... emberierőforrástanácsadó... hát nem szép... csak mostmár nem merek az emberek szemébe nézni ha megkérdezik, hogy miért választottam ezt. egyszer már előttem a nem volt jobb ötletem alapú döntést és íme a második kör, ahol úgyhiszem hasnoló színvonalon teljesítek majd.

have yourself a merry little christmas

nálam kezdődhet a visszaszámlálás. bettivel idén is megkezdtük a karácsonyi hangulatot a vásárlással. deisign vásár, aztán shoppingolás, aztán costa cafe... csak mert kell a hangulat. természetesen vettünk magunknak pár meglepetést, meg párat másoknak is.

teljesen értelmes gondolat az, hogy reggel evés közben h0reket olvasok? nem ... a gyomrom forog attól, hogy mindenki hörög és csapkod és dobálózik. nem vagyok biztos abban, hogy nem valami mesetévét kéne keresnem így reggelre...

Hajnalban kell sütni, hajnalban, amikor az éjszakáról maradt sötétség összevegyül a kelő nap fényével, s olyan konyhában, amely nem hideg a porcelános és zománcos edényektől, mint a kórház. Igen, a konyha félvilágosságában, az állott meleg úszkáló illatában s mély hosszú fateknőben, nem porcelánban, fában, mert annak az anyaga rokonabb a testünkével.

annyi mindent tudnék ehhez hozzáfűzni, de minek

megfertőztek

két monitort akarok, vagy egy übernagyot... így nem lehet dolgozni... értékes időt pazarlok el az ablakok közti mászkálással... (meg a blogírással) nem gondoltam, hogy valaha megérem ezt az érzést...

december

még nem szoktam meg, hogy az iskola ilyentájt megkönyörül rajtunk és dob nekünk karácsonyi pénzt...vagy hát nem tudom, hogy mindenkinek-e, vagy csak nekem. a nagyapám viszont csak engem hív fel, hogy aranygyémánt unokám hogyvagy, itthonvagy ezen kívül, hogy fiam vigyázz magadra, menj lassan, mert csúszik az út (otthon a kertben, ígyhát biztos itt nálam is). nem a nevemet nem tudják. még marikának szokott hívni. persze mindez megbocsájtható, ha magamnak vehetem meg az órát, amit kértem karácsonyra és nem ő szerzi be nekem a piacon (mert neki is onnan van a legjobb órája) és még duplázza a keretet, fiam majd mi eszünk száraz kenyeret hozzátoldással. persze mindent csak másodszorra értettem meg, mert közben a nagyanyám ord0t hátulról, hogy nem fáztam-e meg külföldön, meg nagyapám gyorsabban beszél, mint szokott (!) nehogy sok legyen a számla. december, advent, éljen a család :)