Nem hiszem el, ilyen nincs is. Uvegtirgisbol ideznek a munkahelyemen. Sose volt ilyen jo, sokkot kaptal. Pedig ez az interjukon szoba se kerult, honnan tudtak, hogy be fogok tudni illeszkedni?

Uj munkahelyet kezdeni olyan kicsit, mint vendegsegbe, vagy hazibuliba menni. Az elejen semmit nem talasz, mindenhez segitseget kell kerned, ha meg tudnad csinalni egyedul, akkor is rakerdezel valakinel, egyreszt, hogy valamirol beszelgess valakivel, masreszt, hogy nehogy beletenyerelj valakinek a territoriumaba. Nem eszel es iszol a minimumnal tobbet.
Aztan, mikor mar eleget ittal a hazibuliban, vagy mar nem eloszor mesz vendegsegbe, akkor mar egyedul tevekenykedsz, tudod, hogy hogy szoktak csinalni a dolgokat. Es a vegen mar annyira otthon vagy, hogy leveszed a cipod, felteszed a labad, csak ugy semmit csinalni is kimesz a konyhaba, hatha tortenik valami.
A gumicsizmagyarban mar reg nem hordtam cipot napkozben, mar reges reg en oktatom az embereket arrol, hogy mi a szokas, szoval fura taknyosnak lenni az alom munkahelyen, de mar javul a vendegseg. Ma mar egyedul ittam vizet, ismerem a vendegpoharakat, tudom, hogy hol vannak a vegtelen kave es post-it lelohelyek, szoval jo lesz ez.
Mar csak azert is, mert a nap elso felet a gumicsizmagyarban, a masik felet meg a Svedeknel toltottem. Eg es fold. Itt hulla nyugi van. Ott minden epp ossze akar omlani, konkretan egy ember ul a csapat helyen, mert mindenki rohangal fejet vesztve, hogy elrendezodjenek a dolgok valahogy. Persze ma nem volt egyik treningen se kaja, mert azt en szoktam rendelni, nekik eszukbe se jutott. Jo erzes, hogy szukseg van ram, de szar, hogy erre igy ebrednek ra.

Egy hét múlva ilyenkor a levegőben leszek Malmö felé. Most kaptam meg a repjegyem. Ennél menőbb dolgot munkahely nekem biztosítani nem tud. Utazgatni Svédországba...