hétfő, május 31

nem szoktak megérzéseim lenni, inkább tudni vélek dolgokat, de valamiről határozottan megérzésem van és csak nagyon aljasan és furmányosan tudnám bebizonyítani, hogy igazam van, vagy nincs...piszkál a gondolat, hogy vajon tényleg az van-e amit gondolok, vagy csak nincs jobb dolga az agyamnak, mint ilyenekkel foglalkozni
nem hagy nyugodni a dolog

ezt adta a shuffle

vasárnap, május 30

gyereknap

úgy csináltunk gyereknapot, ahogy kell...
elindultunk bubifújóért, fagyiért, lufiért, aztán beültünk étterembe leves, második, sör/limonádé, jegeskávé, aztán sétáltunk és beültünk még sörözni, cigizni... megünnepeltük magunkat, gyerekeket, akik épp felnőnek...
köszönöm a szép napot!

feszültünk egymásnak

megint eszembe jutott és megint quimby koncerten a feszültünk egymásnak, mint test a testnek dolog...ez már így lesz mindig...és most volt kihez feszülni, random guy1.0
a szimpatikus fiú sajnos se a nevét, se a semmijét nem tudatta velem, de végigfeszültünk test a testnek egy egész fél koncertet... lájkolom ezt...tudnám gyakrabban csinálni

szombat, május 29

próbálom elhitetni magammal, hogy attól, hogy nem vagyok mindenhol ott még nem maradok ki mindenből...egy este nem a világ... annyi minden történik velem általában, hogy egy valamit bátran kihagyhatok, de mi van ha egyvalami amiről én tudok és csomó minden más, ami el sem jut az agyamig...
túl sokat alszom, túl sokat dolgozom, nincs nekem erre időm... nem lehet ilyen lazán venni a dolgokat, kicsit úgy érzem mindenhol ott kell lennem...

beteges?

péntek, május 28

a müpás fókuszcsoportos beszélgetésről csak annyit, hogy kicsi a világ és a moderátor fiút ismerem... kicsit... azt nyilatkozta, hogy nem maradhatok ott és vehetek részt a beszélgetésben, mert akkor nem lenne a cselekvőképessége kontroll alatt... kár, hogy ez most nem bókként hatott rám, hanem létrehozta az év legkínosabb 5 percét... szegény fiút, hogy összezavartam, de azért megkaptam az utalványt...

daily rutin

eddig történt ma:
1) reggel nem ment az internet, én felhívtam az IT-t, a válaszuk sajnos rádöbbentett, hogy sehol nem vagyok a felhasználói szintű számítógépismeretektől és csak egy buta kis irodai picsa vagyok: Próbáltad már újraindítani???? (aki nézett legalább IT crowd, vagy crowded , fogalmam nincs részt, annak tudnia kell, hogy ez mit jelent...egy IT-s egy cégnél ezt tudja mondani a telefonba) Lehet, hogy én is csak egy magnóval beszéltem, de a probléma megoldódott :D

2) mivel két helyen vannak a főnökeim, van a napnak egy olyan része, amikor az egyik azt hiszi, hogy a másiknál vagyok, a másik meg azt, hogy még az előző helyen, plusz még mindeketten belekalkulálják az ebédidőmet...ennek következtében az egy órás ebédidőm duplájára duzzad, amit ma kihasználtam anettal, jót ettünk, jót fagyiztunk, akartunk jót kávézni, de a bailey's shake kicsit drága volt, így csak háháháháááá jól elvoltunk...

ez lesz még:

1)össze kell szendem a városban az anyám, beültetni a koliszobámba

2)elmenni fókuszcsoportos beszélgetésre a müpába utalványért cserébe

3)babysittert találni az anyámnak, hogy elmehessek a mai koncertkoncentráció egyik eseményére legalább... vagy elviszem anyámat is... NEM

kedd, május 25

nagyon úgy tűnik, hogy leventével elutazunk július közepén Barira, Olaszországba...repülővel, 5 napra, csomag nélkül
Kiveszek két nap szabadságot... Se dolgozni, se tanulni, se szomorkodni nem akarok, esőt se akarok látni... Pénzt akarok költeni és napsütésben feküdni úgy, hogy semmi, de semmi dolgom... Emberekkel akarok találkozni, de azokkal csak finoman, csak válogatott társasággal, mert az alapvető emberiszonyom nem csökkent az elmúlt hetek alatt.
Hát ahogy kinézek az ablakon a napsütéses rész kicsit nehézkes lesz, de akkor meg elmegyek moziba, ott időjárástól függetlenül úgyis mindig sötét van.
De lehet, hogy inkább csak az ágyamban akarok feküdni, filmet nézni, olvasni...
Nincs kedvem hazamenni sehonnan... évek óta mindig nekem kell hazamenni, mindig én vagyok az aki ott ál indulásra készen az ajtó közelében, de nincs kedve elindulni... Legyen már úgy, hogy hozzám jönnek az emberek... Anett tegnap megpróbálta de én épp hattyú halálát játszottam egyedül. Értem én a helyzetet... kollégiumba hülyeség menni, szar érzés valami idegen ágyára leülni, mert ugye az enyémen én ülök... ááááá
végülis mindegy is... csak a mai napot éljem túl

szombat, május 22

Szeretnék valami hasonlót átélni:


Yeah we are running and how we are running
Across the hills in the pop art blue
Buzzers fly above the car
Circling us as if they knew
If i fall down if i fall down
Darling will you reel me in?
If i lose it if i lose it
Will you remind where we've been?

So we were climbing and how we were climbing
The cartoon trees up to the sky
As the sun drops off the page
Goldy flew into my eye

Well it's all up from here.
It's like i can taste opportunity near.
I cut myself on barbwire getting wood for the fire
I was too.. busy staring at you...
You...

So then we were floating up we were floating like particles into the night
High above the factories
We hitched a lift on a satellite
Lover will you spin me round?
May we never fall back to ground

Well it's all up from here
It's like i can taste opportunity near
I cut myself on barbwire
Getting wood for the fire
I was too.. busy staring at you...

Well it's all up from here
It's like i can taste opportunity near
I cut myself on barbwire
Getting wood for the fire
I was too.. busy staring at you...
I was too.. busy staring at you...(falling into)(getting wood for the fire)
I was too.. busy staring at you...(into your eyes)(getting wood for the fire)
I was too.. busy staring at you...(falling into)(getting wood for the fire)
I was too.. busy staring at you...(into your eyes)(getting wood for the fire)
You.......... (falling in to)
(into your eyes)

(into your eyes)
(getting wood for the fire)
(getting wood for the fire)
(falling into)
(into your eyes)
(falling into)
(into your eyes)
esküszöm minden bajom elmúlt...egy óra kádban igazi forró vízben olvasás, közben zene, aztán végre volt egy kis időm magamra....eközben jött az igazi megnyugvás... akármit csináltam jó volt, mert jó zene szólt és volt alatta basszus, nem csak a fejhangok...
nekem mély hangok kellenek, nem tudom hány herz, meg ilyenek, de valaki/valami mélyen döngene mellettem egy kis ideig, olyan mindent áthatóan, akkor tényleg, de tényleg semmi nem lenne rossz
(az ordító zene mellett persze, minden apró zajtól megijedek)
Már megint Miskolc...retyó vonattal ráadásul, mert minden hülye katasztrófaturista erre akar utazni szombat kora reggel... Levente megmentette a helyzetet,mert hagyta, hogy végig beszéljem az utat, mondjuk kicsit én is hagytam őt.
itthon befejeztem a májusi könyvem, ami elgondolkodásra késztetett...meg még most sem hagy egészen nyugodni....sok sok lányról volt benne szó, akiket a főszereplő fiú mind mind végigpróbált... jópár kategóriában magamra ismertem kicsit.... nem nagyon...de akkor is... egy vagyok a sok különbözni akaró alterlány közül... én azért úgy gondolom, hogy csaknem, de aztán ott van a sok, hülye sablon, amit mégis rám lehet húzni...nem teljesen passzol, ezzel nyugtatom, magam, de mégis van pár dolog...
a másik dolog ami az agyamban forog a könyvtől függetlenül, az kicsit a jelenre koncentráltabb... vajon a saját életemet élem? kicsit olyan az érzésem, hogy a munka és az itthonlét között feladtam volna magam... egész héten minden este hullaként zuhantam az ágyba úgy, hogy egy csepp olyan dolgot nem csináltam, amihez igazán nekem lett volna közöm..jó volt pár kivételes pillanat, de kevés... aztán megint itthon vagyok, megint itt hagytak, mindenki elment a saját oldalbordáját lecsekkolni... itt ülök a laptoppal, kivégeztem a könyvem, ami kivételesen hatott rám annyira, hogy ne akarjak egy másikba fejest ugrani... aztán meg főzni lenne kedvem, de ki eszik ebben a lakásban magában? Valamelyik csatornán dr house maratont láttam... csak nem kéne abba fulladnom... kérem vissza a saját jól bevált életem...mégsem kell másik

szerda, május 19

nincs az a hőmennyiség, ami fel tudna melegíteni
otthon úgy kihűltem, hogy hiába a téli öltözet, meg a forró italok, még mindig fázom
délután azért lecsúszott két pohár bor a torkomon, de közben lyukasra beszéltem szegény esztéta gyomrát az életemről..azt mondta élvezte, de merne mást mondani...talán aludnom kéne, talán fogyasztanom kéne a neocitranból, amiből nagyhatalommá váltam a gyógyszertárban, de én inkább sörözök... buta lány...de legalább a saját életemet élem, nem az árvízét, nem a cégét...
a sztárkutyánk a boonon rágja a csontot, nagyapám az északban nyilatkozott... zotyával a boon főoldalán állunk térdig a vízben, meg az észak valahányadik oldalán, meg a duna tvben
kellett nekünk ennyit keménykedni

kedd, május 18

mint ha semmi nem lett volna itt az elmúlt két napban
kicsit több a kosz , mint egyébként, de a kertben, az utcán semmi nem látszik
a pincében kicsit sok a mocsok, meg a kupi, de víz már nincs...máshol még van, de ha így haladunk lesz is
még most akarják átvágni a hámori-tó gátját... ha ez tényleg bekövetkezik, akkor tessék hazajönni, meder partjára homokszákot pakolni, mert a vizet nem kéne még egyszer szétküldeni diósgyőrben...kapott itt már mindenki eleget
de ha tehetitek menjetek máshová is homokzsákot pakolni, mindenhol szükség van az emberekre...
nehezek a zsákok, de van az a helyzet, ahol elbírja az ember...szépen egymásra kell pakolni, a zsák száját alá kell hajtani, úgy nem nyílik ki..nem nagy tudomány ...az első 5 zsáktól van az ember beszarva utána, már nem is nehéz, meg nem is vizes, úgyis belement már a víz a csizmába, áll benne, lépni is alig lehet, de tényleg...ez csak az utca végén tűnik fel, mikor elfogy a zsák

hétfő, május 17

összeakadt a cipőfűzőm és hasra estem..megint plezúros a térdem...és gumicsizmában tocsogok a pocsolyákban, meg a kisebb nagyobb vízfolyásokban
néha ovisnak érzem magam

helyzetjelentés

nem tudom, hogy érdekel-e valakit, vagy csak magamnak szedem össze a dolgokat, de kényszerem van a megörökítésre
ugyan a víz apadt tegnap este, 20 cm után megállt és azóta is ömlik a kertünkben a szomszéd nénitől...nem emelkedik, folyik át a másik kertbe
el kéne homokzsákozni azokat a részeket, ahol már csak kicsi a víz és onnan kiszivattyúzni oda, ahol nagy, de ehhez kell homok, aminek szűkében állunk (1 vödör)
másrészt addig még egyikünk lelkierejéből se futotta, hogy bemenjünk a pincébe felmérni a károkat...mindannyian tudjuk hogy ott minden bukó...
aztán ugy a gázkazán a pincében volt, úgyhogy annak vége, viszont így nincs fűtés, viszont hideg a lakás...nem baj van cserépkályhánk, de az meg nem akar begyulladni, mert valahol el van dugulva, úgyhogy marad a hideg
közben beázott a tetőnk és mivel anya fél felmenni a padlásra nekem kellene áthidalni a helyzetet.... az egyik helye ok, mert oda tettem egy vödröt. az én szobám felé viszont nem fér vödör, mert túl alacsonyan van, oda betettem egy kis cserépdarabot, de szembe röhögött, mert egyre nagyobb a folt...ki kéne cserélni a cserepet, de erre még nincs képesítésem és nem akarok hozzányúlni, mert ha többet elbaszok csak nagyobb lesz a gáz.
aztán bálint szobájába a pincéből felmenelkültem a hangyák, mert úgy érezték, hogy vízben élni nem menő, hát élnek inkább velünk együtt...basszák meg...
szociálisan indokolt, hogy valaki álljon be mellénk a szopóbódéba, mert nekünk már köszönjük, elég volt a folklórműsor...
ha van ötletek a cseréphez, vagy a homokhoz, bátran lehet megosztani...nekem az agyam már nem működik...túlélésre hajt

vasárnap, május 16

reggel még azt hittem, hogy az a legnagyobb baj ha az ember késik másfél órát... nem nyert... azon gondolkozni, hogy mi lesz itt, ha bejön a lakásba, hogy meddig bírják a zsákok, hogy meddig bírják a kerítések...a hámori tó zsilipeit próbálják leengedni, hogy ne szakadjon át ott a gát... ha az átszakad, akkor itt mindennek vége... így is olyan erővel folyik a víz, hogy elvisz, ha nem koncentrálsz... délelőtt még mikor homokzsákokat pakoltunk az utca túl végén örültem, hogy ez minket nem érint, nekem nem kell sírnom...mire hazaértem, már volt min aggódni.... a gázkazánunkat ellepte a víz, az áramtól is centikre van... anya összepakolta az iratainkat, hogy azt már ne kelljen, ha esetleg menni kell
de milyen dolog már ezen gondolkodni, hogy mi van ha menni kell? mert itthagyjuk a lakásunkat?
ennyi tulajdonunk van...meg az autó, ami most félig pakolt csomagtartóval várja, hogy mi van ha menni kell... sose gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat velünk
hülye hülye telefon...hüllye hülye tegnapi nap este 10:22től, addig semmi bajom nincs vele... Valamiért azt gondolom, hogy ugyan olyan törvényen kívüli volt a tegnap előtt este, meg a t4egnap reggel, de közben nem is ,mert csak egy kocsmában ültünk és beszélgettünk, hajnali 5ig.. hatra hazaértem, ettem, lezuhanyoztam, bepakoltam még volt egy órám aludni...el is aludtam, de 10:22kor keltem 8 helyett, mert lelöktem a telefonom, ami nem ébresztett...aztán kétségbeesett telefonok, taxi, lekurváztam a diszpécsert, beértem szarrá ázva, kicsit még részegen.... túléltem, de rohantam a vonathoz, anya órák óta várt rám, hazafelé végig aludtam az utat, mire hazaértem brutális fejfájás és nem igazán a másnaposságtól, minden extrával, amire máskor csak ingerem van, de most sikerült is.... nem tudom, hogy és mikor kerültem álomba, de a nappaliban aludtam és kipihentebben ébredtem, mint hetek óta bármikor... aztán az öcsémet nem találom reggel óta, pedig tegnap alig beszéltem vele... túléltem...kipihent vagyok, úgyhogy kezdem az egészet elölről

péntek, május 14

fuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuck

elegem van az emberekből. pláne azokból, akik hülyének nézik a többieket. ma egy fogatlan, ápolatlan példány az astoriánál elkezdte kikapcsolni a táskám. hátrafordultam és rákiabáltam, hogy hagyjon békén...erre még ő volt megsértődve, hogy csak azt akarta megkérdezni tőlem, hogy hol a 47es villamos...én meg szájon kellett volna, hogy vágjam, de legalább valami fájdalmat okozni neki... nem csináltam semmit...percekig remegett utána a lában...én vagyok szarul, mert egy fogatlan megpróbált kirabolni... kis félős picsa vagyok... nem történt semmi mégis szarul érzem magam...nem akarok egyedül itt ülni.
jéj közben hívott a nagyapoám, hogy mikor megyek már haza. és mit csinálok én holnap pesten. és minek nekem még egy munka... én nem tudom mi baja van...másról se kérdez két éve, csak hogy van-e munkám, meg mennyi a fizetésem... most meg hirtelen elkezd sajnálni, hogy kikészítem magam... ő készít ki... hagyjon már..hagyjanak már... ne akarják már megoldani az életem... nem vagyok hülye gyerek, majdcsak kitalálok valamit.
anyám is hívogat, hogy nem láttam-e valami helyes fiút a villamoson/iskolában/munkahelyen, mert ő annyira szeretné ha lenne már egy fiúm... de láttam, kérdés, hogy okos-e, normális-e értem-e, ő ért-e, észrevesz-e..akarom-e egyáltalán...

szerda, május 12

Nagyapa

Eszembe jutott a dédnagyapám, hogy fel kéne hívnom, de miért negyed 12 kor jut eszembe ilyenkor már nem lehet felhívni egy 84-5-6, nem is tudom hány éves dédnagyapát. Pedig örülne, biztos. Én is mindig örülök neki. Felhív, hogy az érettségiben ezt, vagy azt nem értette, utánanéznék-e neki az interneten. Nem utasít kér, nem oktat ki magyaráz. Érdekel engem is, őt is amiről beszélünk. Nyáron mielőtt elmentünk Szlovéniába eszébe jutott a háború. Ott volt, túl élte, sose beszélt róla, pedig hadifogoly is volt és kiengedték őket a vagonból egy paradicsomföldre, mikor már ki tudja mióta nem ettek. Azóta utálja a paradicsomot. Okos ember, bizonyos szempontból a legokosabb akit ismerek. Szeretem, családomnak tartom, pedig vér szerint semmi közünk egymáshoz. A gyerekét, az unokáit, a dédunokáit ugyan azzal a türelemmel és figyelemmel hallgatta, nevelgette végig. Kezet fogott egyszer Móricz Zsigmonddal. Ezért szeretek a népfőiskoláról tanulni, mert ő így foghatott kezet vele. Büszke vagyok rá és legjobb, hogy ismerhetem, hogy 20 éve része az életemnek. Egyszer 4 éves lehettem és ott aludtam náluk. Azaz végül nem, mert megijedtem és hazavitt. Nem tudom mitől, az öregségtől talán. Pedig akkor 60 körül járt, mint most a nagyszüleim. Nekik nincsenek még unokáik, rajtam múlik, hogy mikor lesznek, de ők nem fognak velük már fagyizni menni, nem fogják elmagyarázni a növényeket, a fákat. Nem fognak velük nagyokat sétálni, leutazni vidékre a 90 éves testvérükhöz. Végighallgatni az összes testvér, unokatestvér történetét, a falu történetét. Városi nagyszüleim vannak, vasgyáriak. Az is egy élet, de egy egész másik. Nem mondják majd, hogy rossz meleg van a kánikulában. De nem is fogják pörgetni őket, meg átfordítani, mint engem annak idején. De még csak a nagyapjuk sem. Én is városi vagyok, de valahogy a dédnagyapámhoz kötöm a falut, pedig csak egyszer utaztunk el Zemplénagárdra. Három napra. Hatalmas dunyha alatt aludtam. Vastag szelet kenyeret kaptam reggelire, friss és igazi házi vajjal, amit a szomszéd hozott át, rajta szalámi. Azt a szalámit nagyon szerettem. Napközben meg krumplit ástunk, meg epret szedtünk. Ők jobban bírták a munkát, tudták, hogy hova nyúljanak. Én csak az epret ettem, mosatlanul a földről. Este meg szalonnát sütöttünk. Évek óta nem sütöttek, de azóta tudom, hogy vizet kell önteni rá a végén, párat forgatni és úgy lesz igazán finom. Zöldség a kertből volt, aztán kisétáltunk a nénivel a gátra. Ő is mesélt. Mindenki mesélt én meg hallgattam, emlékszem mindenre, remélem, rajtam kívül ki tudja ki emlékszik még rájuk. Bármit megadnék még egy ilyen hétvégéért. tavaly kérdeztem, hogy mehetek-e, de a néni meghalt a bácsi öregek otthonában van. Nagyapa él és virul. Minden nap végiggyalogol a centrumtól a Hermanig, meg vissza. Nem bírja a panelt, nem akar megöregedni. Időnként elutazik, időnként felhív és beszélgetünk. Nem sokat, ő nem beszél sokat, vele én se. Csak arról, ami fontos, amiről érdemes. Van mit tanulni tőle.

kellett már ez

Tegnap kiderült, hogy csak valami Óperencián túli koliba vettek fel, ma meg megmakkant a hűtőnk... Nagyokat pukkant, szikrázott, kiütötte a fél folyosó áramellátását, a netet, amit lehetett, aztán finoman megadta magát. Nekiállhatnánk villanyt szerelni, de lehet, hogy nem nekünk kéne... Szerencsére zöldségen élek, azok meg talán bírják a kiképzést a hűvös exhűtőben, ami most már csak egy polc/doboz... Holnap viszont mindenbe teszünk fagyasztott zöldborsót, ami a normál hűtőben addigra főzőképes állapotba olvasztja magát... Juhuhúúú végre történik valami szar is, hogy nehogy elszálljon az agyam a nagy jókedvtől...

kedd, május 11

döntésképtelen

2 héten belül el kell döntenem, hogy felnőttképző, vagy művelődésszervező akarok lenni... Eleinte biztos voltam a művelődésszervezésben, de a szakmai gyakorlatok nem erősítettek meg ebben, míg a felnőttképzés felé erősen orientál a 8.emelet munkakínálata... Már kezdtem biztos lenni a döntésben és erre ma felhívnak, hogy szükség lenne rám egy népmese mondó verseny lebonyolításában...rám, nem a másik 2 szakmai gyakorlatosra, aki ott dolgozott... hogy döntsek így ? melyik akarok én igazából lenni? szívvel lélekkel a kultúra megmentésésn akarok fáradozni, miközben se én se a családom nem tud igazán megmenekülni, mert szinte 0 keresetem van, vagy a saját életemet akarom megmenteni és jó pénzért jó helyen dolgozni kevésbé izgalmas, de azért mégis érdekes helyen
de legalább nem kilátástalan a helyzet

hétfő, május 10

random pánik

mindig utálom ha fáj a fejem, de ma olyan kontrollálhatatlan szintre jutottam, hogy nem segített a vizes ruha, a fekvés, nem tudtam elaludni, kontrollálatlanul csapongtak a végtagjaim és sírógörcsbe keveredtem... aztán felhívtam anyát, hogy segítsen, de nem tudott, hogy tudott volna... csak rá is ráijesztettem
ilyenkor annyira meg tudok ijedni, hogy mi van akkor, ha egyszer vmi tényleg történik velem...valaki vigyázhatna rám, ha én már magamra nem tudok...

vasárnap, május 9

Most már dobozban, ami fontos, azon lakat, és lakat a szádra

nagyon kemény mag társaság jött össze tegnap, olyanok akik olyan nagyon és igazán az én embereim, akik olyan nagyon, de igazán ismernek, akik olyan nagyon, de igazán tudom, hogy szeretnek is... és olyan nagyon, de igazán úgy éltünk pár óráig, ahogy szeretek, semmi nem számított, minden számított, de csak akkor ott, ami nekünk volt fontos... büszkélkedhetek azzal is, hogy mennyi mindent elrobinhoodkottunk (magunknak mondjuk), de azt tök fölösleges leírni, a retinámra írták magukat a képek...volt két különösen tetsző csuklómozdulat egy perecért és egy üveg borért
ez i am in party volt, de a legjavából

péntek, május 7

ha úgy tesszük le a telefont, hogy majd még beszélünk, de ezt meg kell ünnepelni, akkor azt hiszem ma az összes védőangyal szedje össze magát, egy pillanatra se csukja le a szemét, hanem koncentráljon és vigyázzon ránk, mert akkor mi ma este ünneplünk
szóval jelenleg úgy tűnik kicsit több időt töltök ezen túl a 8. emeleten, mint andragógus...nem aktakukacként
részleteket nem ismerem, de a 8.on még fénymásolni is jobb

szerda, május 5

fuuuuuck nap1

már megfőztem az első kávét, bekapcsoltam egy orosz akcentusú angolul beszélő úriembert Mr 70évesennemtudommegtölteniatűzőgépetéskávétsefőzökmagamnak-nak
jó arc a fickó, 5ször kérdezte meg eddig a nevem és még mindig nem megy
egyébként legyetek titkárnők/titkárok ... lazább, mint az irattárosi feladatkör

fuuuuuck nap1

már megfőztem az első kávét, bekapcsoltam egy orosz akcentusú angolul beszélő úriembert Mr 70évesennemtudommegtölteniatűzőgépetéskávétsefőzökmagamnak-nak
jó arc a fickó, 5ször kérdezte meg eddig a nevem és még mindig nem megy
egyébként legyetek titkárnők/titkárok ... lazább, mint az irattárosi feladatkör

kedd, május 4

futottam..én..20 percet..
és közben azt tapasztaltam, hogy tavasz van és basznak a madarak
a mázlista fajtámat
hetente váltogatják, hogy magyarul, vagy angolul beszélnek és ez a hét a magyar
azt hiszem nem vettem észre és leszart egy sereg madár meg beleléptem egy csomó kutyaszarba és valószínűleg az összes ruhámat fordítva vettem fel...
innentől akkor i am in...nem rógnak ki :D
Tudom, hogy nem túl barátságos, hogy azon háborgok néha, hogy dolgzonom is kell a munkahelyemen, viszont most tényleg és komolyan szar a helyzet... Reggel óta a 3. kávét iszom és alig várom, hogy végre lemehessek dohányozni, mert rettegek attól a pillanattól, amikor felhívnak, hogy akkor gyere dumáljátok meg a heti teendőket a nagy nagy nagyfőnökkel
én nem tudok angolul...én béna vagyok...hivatalos és protokolláris szutiációkban meg gyűlölök jelen lenni...nem az én terepem... ok, hogy képes vagyok emberekkel kommunikálni, de nem irodai dolgokról,meg fénymásolásról, meg nyomtatásról, meg zsolnay porcelánba kávéfőzésről...
5ig itt ülök majd egyedül, úgy hogy nincs kihez szólnom és hergelem magam... minek kell nekem ilyen hülye szituációba keverednem...
max kirúgnak, de először gondolom ezt úgy, hogy nem kéne

hétfő, május 3

beszélgessünk a barátságról és a szeretetről :D

ma annyi de annyi emberrel beszéltem, olyan jó volt másokra is gondolni
felhívtam, akit tudtam, ráírtam, akire tudtam és örülök, hogy azért mindenki rendben van, helyre áll, vagy helyre fog az élete
az időseb ismerőseim között (főleg anya barátai köre) annyi a megtört élet, viszont a saját barátaimban annyi lehetőséget látok, mindenki tart valamerre, igyekszik okos döntéseket hozni, reményeim szerint húsz év múlva mi nem romhalmokon fogunk csücsülni
persze, történnek negatív, meg kiszámíthatatlan dolgok, vannak problémák, de mindenkinek ott a lehetősége a boldogságra és ha nyökögnek is keveset/sokat azért a levegőben még mindig több a pozitív hatás, mint a negatív... nyilván ez életkori sajátosság, de akkor is
örülök, hogy ilyen embereket ismerek...a külföldre mászkáltakat meg különösen boldogan személem
a kísérleti konyha ma életem első spárga akciójával gyarapította a tapasztalatokat...finom lett, be is csűrtem egy negyed kilót vajban párolva... a hatás most érkezett meg csak igazán, mert kiderült számomra, hogy tényleg hat a vesére és tényleg érdekes szaga van, mikor ürülni kezd...szóval nem urban legend, pedig mivel a neten olvastam nem nagyon hittem benne...
spárgával csak óvatosan
feszültünk egymásnak, mint test a testnek, volt egy koncert, ami azt hiszem betalált...tudják azok a fiúk, hogy miről kell énekelni...de jó volt, mert jött az érzés, hogy ez így most megintcsak olyan jó...meg azért felkelni is szép azért, hogy az ember végigmássza a vásárcsarnokot aprólékosan kikérdezve mindenkit mindenről (tudom, hogy hogy néz ki a kakas meg a disznóhere, hogy kell spárgát pucolni, meg úgy egyébként) hazafelé meg a sok öltönyös fiatal láttán eszembe jutott, hogy ma érettségi van... én meg két év alatt úgy kicsavarodtam abból az iskolás önmagamból...mennyivel másabb célok mozgattak, mennyire más dolgok éltettek... jobb lett...szerintem hosszú távon biztos jobb lett, meg talán okosabb is lettem azóta... felnövögetni kúl

vasárnap, május 2

movies

szerencsére hiába teszek be filmet, hogy arra tudom, hogy jól tudok aludni, az elejét meg a végét mindig mindegyiknek látom, a többi rész meg általában úgyis megy fejből
nyálas meg minden, de akkor is jólesik időnként ilyeneket nézni

cirkusz és kenyér

nem is volt puskáspeti, egész nap dübörgött a playback, a színpad mellől elzavartak a kölyköknek pillangót gyártani, DE
ingyen ettem egész nap, korlátlan sör és vodka fogyasztásom volt, aminek köszönhetően végül lilinél kötöttem ki...estem szépet és tartalmasat bringával megint...áradt belőlem a szó egész este, megint beszélgettem bettivel, de fogalmam nincs, hogy mit és miért hívtam
tömören attendingeltem a városliget majálison