elegem van az emberekből. pláne azokból, akik hülyének nézik a többieket. ma egy fogatlan, ápolatlan példány az astoriánál elkezdte kikapcsolni a táskám. hátrafordultam és rákiabáltam, hogy hagyjon békén...erre még ő volt megsértődve, hogy csak azt akarta megkérdezni tőlem, hogy hol a 47es villamos...én meg szájon kellett volna, hogy vágjam, de legalább valami fájdalmat okozni neki... nem csináltam semmit...percekig remegett utána a lában...én vagyok szarul, mert egy fogatlan megpróbált kirabolni... kis félős picsa vagyok... nem történt semmi mégis szarul érzem magam...nem akarok egyedül itt ülni.
jéj közben hívott a nagyapoám, hogy mikor megyek már haza. és mit csinálok én holnap pesten. és minek nekem még egy munka... én nem tudom mi baja van...másról se kérdez két éve, csak hogy van-e munkám, meg mennyi a fizetésem... most meg hirtelen elkezd sajnálni, hogy kikészítem magam... ő készít ki... hagyjon már..hagyjanak már... ne akarják már megoldani az életem... nem vagyok hülye gyerek, majdcsak kitalálok valamit.
anyám is hívogat, hogy nem láttam-e valami helyes fiút a villamoson/iskolában/munkahelyen, mert ő annyira szeretné ha lenne már egy fiúm... de láttam, kérdés, hogy okos-e, normális-e értem-e, ő ért-e, észrevesz-e..akarom-e egyáltalán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése