ma annyi de annyi emberrel beszéltem, olyan jó volt másokra is gondolni
felhívtam, akit tudtam, ráírtam, akire tudtam és örülök, hogy azért mindenki rendben van, helyre áll, vagy helyre fog az élete
az időseb ismerőseim között (főleg anya barátai köre) annyi a megtört élet, viszont a saját barátaimban annyi lehetőséget látok, mindenki tart valamerre, igyekszik okos döntéseket hozni, reményeim szerint húsz év múlva mi nem romhalmokon fogunk csücsülni
persze, történnek negatív, meg kiszámíthatatlan dolgok, vannak problémák, de mindenkinek ott a lehetősége a boldogságra és ha nyökögnek is keveset/sokat azért a levegőben még mindig több a pozitív hatás, mint a negatív... nyilván ez életkori sajátosság, de akkor is
örülök, hogy ilyen embereket ismerek...a külföldre mászkáltakat meg különösen boldogan személem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése