Már megint Miskolc...retyó vonattal ráadásul, mert minden hülye katasztrófaturista erre akar utazni szombat kora reggel... Levente megmentette a helyzetet,mert hagyta, hogy végig beszéljem az utat, mondjuk kicsit én is hagytam őt.
itthon befejeztem a májusi könyvem, ami elgondolkodásra késztetett...meg még most sem hagy egészen nyugodni....sok sok lányról volt benne szó, akiket a főszereplő fiú mind mind végigpróbált... jópár kategóriában magamra ismertem kicsit.... nem nagyon...de akkor is... egy vagyok a sok különbözni akaró alterlány közül... én azért úgy gondolom, hogy csaknem, de aztán ott van a sok, hülye sablon, amit mégis rám lehet húzni...nem teljesen passzol, ezzel nyugtatom, magam, de mégis van pár dolog...
a másik dolog ami az agyamban forog a könyvtől függetlenül, az kicsit a jelenre koncentráltabb... vajon a saját életemet élem? kicsit olyan az érzésem, hogy a munka és az itthonlét között feladtam volna magam... egész héten minden este hullaként zuhantam az ágyba úgy, hogy egy csepp olyan dolgot nem csináltam, amihez igazán nekem lett volna közöm..jó volt pár kivételes pillanat, de kevés... aztán megint itthon vagyok, megint itt hagytak, mindenki elment a saját oldalbordáját lecsekkolni... itt ülök a laptoppal, kivégeztem a könyvem, ami kivételesen hatott rám annyira, hogy ne akarjak egy másikba fejest ugrani... aztán meg főzni lenne kedvem, de ki eszik ebben a lakásban magában? Valamelyik csatornán dr house maratont láttam... csak nem kéne abba fulladnom... kérem vissza a saját jól bevált életem...mégsem kell másik