Annyi mindenről akarnék írni. Csak tegnap három eget-földet rengető véleményem lett a semmiből. Lehet, hogy az írhatnék onnan támad, hogy alig-alig sikerül egy-egy emberrel összehozni a személyes találkozást. Mindig azt hiszem, hogy a jövő héten, de a jövő hét aztán egy másik jövő hétbe fut bele...
Minden esetre holnap megkezdem az egyetemi tanulmányaimat és megyek Pécsre. Ez jó lenne ha jó lenne, mert ha szar, akkor pakolok-költözök, de nem maradok itt OKJ,munka,egyetem háromságában.

elkezdtem telerakni a naptáram koncertekkel. tegnap lekeveredtünk a gödörbe jazzkoncertre, tényleg egész véletlenül... és nekem ettől visszajött a koncertekre éhező kedvem... hát hogy felejthettem el, hogy én imádok koncertre járni?

elegem van az állatokból, egy életre. ez a minirovaroktól az kék bálnáig mindenre igaz, de különös gyűlöletem árad azok felé a fajok felé, amik csípnek. az emberek sem kapnak teljes létszámban az állatság alól felmentést.

Komolyan elgondolkoztam ma azon, hogy biztos jó helyen vagyok-e.
Három nap túrázás után egy fél napot otthon voltam. Semmi bajom nem volt, örültem hogy vagyok, hogy milyen jó dolgokat csinálok és úgy egyébként hogy milyen happy az élet.
Ma bejöttem dolgozni és csupa nyomott ember között hirtelen menekülhetnékem támadt. Mindenki rohadt stresszes, mutogat a másikra, csak a saját dolgaira koncentrál. Nincs aki megmondaná, hogy miként kéne a problémákat áthidalni. Nincs igazán főnökünk, ezért senki nem mer döntést hozni. Csak tolnak mindent maguk elé, én sodródom az árral. Nem érzem, hogy ezek az én problémáim lennének. Nem is akarok belefolyni, mert hiába vagyok itt már egy ideje és vagyok csapattag, de ugye mégsem vagyok csapattag. Bármelyik pillanatban elmehetnék és el is mennék szívem szerint.
Szükséges rossz ez, de valahogy kéne benne egyensúlyt találni.

A tigryssek azt szeretik a legjobban, ha listát írhatnak arról, hogy mit rakjanak a hátizsákjukba mindenképpen. A tigryssek meg annyira nagyképűek, hogy a post-it tetejére lazán odaírják: Csúcstámadás. Nehogy elfelejtsem, hogy mire is pakolok. Milyen kedves vagyok, hogy saját magamnak is menőzök :)
Szóval megyünk a Triglavra hétvégén... Az ilyen nagy hegy... Lenntről már láttam egyszer...

nem tudom mi van ma a levegőben, de központilag meghalt a munkamorál körülöttem, amitől én sem tudok dolgozni....
meg talán nem is akarok. minden esetre party hanuglat van. visszakaptam a kölcsönadott norvég útikönyveim egy bazinagy tábla norvég csoki társaságában. egész nap azt eszegettük, bár mostanára már el is fogyott, illetve vicces videókat néztünk a neten...meg őőő... nem tudok beszámolni az elmúlt napról...eltelt és senki nem csinált semmit

olyan csapdába léptem bele tegnap, amit kifejezetten nekem készítettek elő, előrelátó aprólékossággal minden gyengémet kihasználva...
hajókázást ígérni nekem a Dunán aljas dolog... :D

Mindazoknak, akikkel élőben mostanában alig tudtam beszélni üzenem, hogy a mai délelőttel jóra fordult a kedvem.
Megjött a szél, már nem a nyári nap süt, hanem a szép sárga őszi fény. Hamarosan majd hullani fognak a falavelek. Én imádom az őszt, sokkal szerethetőbb nekem, mint a nyár.
Szóval elkezdtem a remek OKJ-t, ahol gy két nap után egész felvillanyozva érzem magam. Nagyon szép helyen van az iskola, parkokon kell sétálni hozzá és reggelente a kis földalattin utazhatok, aztán meg át a Lánchídon. Nem sok dolog szebb annál, mint reggel a Duna fölött utazni.
Tegnap addig addig okoskodtam, míg végül nem kell kommunikáció órákra járni. Ma pedig turizmus, rendezvényszervezésen szintén felvillantottam az eszem és az óra végére a tanár néni már engem kérdezgetett, hogy ugye jól mondja, hogy ugye tényleg annyi a michelin csillag, ugye tényleg ott van az a szálloda, meg hogy is hívják azt ami most nyílt a Blahán. Szóval tanulnom már itt sem kell, mert elhitettem magamról, hogy okos és tájékozott vagyok. Utálni fognak a csoporttársaim, de ha én ezt a képzést szinte ingyen, szinte nulla készüléssel megúszom, akkor nem nagyon izgat... Nem a fogatlanok között keresem az emberi kapcsolatokat.
Fog ez a dolog menni, még a munka is. Remélem rá fognak jönni, hogy nem teljes állást viszek a nyakamon és szépen lassan csökkenni fog a feladat halom az asztalomon, mikor délután beérek.
Aligvárom, hogy a Pécs is elkezdődjön, de onnan még egyelőre semmi hír.

A jövő héttől úgy tervezem, hogy lassacskán ráérek délutánonként, esténként, úgyhogy csapjunk bele a lecsóba és beszéljük át az elmúlt majd egy hónapot :D