Projekt1

Itt Varga Ede üzenetrögzítője, kérem hagyjon üzenetet!

Nem tehettem, hiába a ma körülbelül millió telefonszám amit felhívtam, elcsacsogtam, leinterjúztam, felinterjúztam, kvótából ki- beraktam, nem beszélhettem rá az üzenetrögzítőre, pedig kérte, hogy hagyjak üzenetet...varga ede..kérte, hogy hagyjak üzenetet, ha már a rögzítővel beszélek....én meg nem voltam ennyire kemény, hogy az első napomon máris szembeszegülök a szabályokkal

Ezúton is sajnálom, hogy nem hagytam üzenetet...

Projekt2


A város jótékony és láthatatlan bringaszerelőjének köszönöm, hogy ma úgy láthattam viszont a bringám, ahogy kell és nem kellett szomorkodni a nyamvadt kis szög miatt...

Projekt3

Holnap azaz szerdán igen és végre és igen megyek ki szentendrére... nem lesz ott semmi dolgom, mint minden áldott nap kötelezően sétálni, napon fürdeni, olvasni, elmélkedni, hogy miért is kemény az élet...nem fogok sztem talán lehet, de mégis bloggolni se

a continental belső nem bírja a naaaagggyyy szögeket...én sem bírom a szaros szögeket...bicikli nélkül meg túl nagy ez a város

senki nem találná ki ismerve engem, hogy hol voltam ma egész délután... állatkertben... igazi zoo-ban
így nem gyerekként is voltak izgi dolgok... például értékelem, hogy ugyan viszonylag kevés négyzetméteren vagyok sok emberrel, de pl a jegesmedve nem mehet ki a ketrecből, míg én igen
egyébként lehet, hogy csak emberi hajlam, hogy emberi gesztusokat, mimikákat véltem felfedezni az állatokon, de szinte biztos vagyok benne, hogy a kis szapora makikon kívül az összes minimálisan megőrült már az unalomtól meg a bezártságtól..a majmok jól bírják..ők játszanak...
mondjuk ott se mindegyik
ja meg még a tevével voltam elégedett...leköpött egy szimpatikus anyukát, mert piszkálta a fejét... hehehe... állatkert...magam sem hiszem el, de azért jó volt...fizetni mondjuk nem fizetnék érte

a szobatársam még csak hangról ismert fiúja olyan négy óra magasságában bekopogott és bejött a szobába...mikor regisztrálta, hogy nincs itt az arcról is ismert...nője??? elkérte tőlem a telefonszámát...sötét volt...továbbra is csak hangról ismerem
de vicces, hogy négykor valaki besétál a szobámba...pláne ilyen titokzatos soha nem láttam még az arcát módon :D

néha jó egy-egy nap után nem egy dugig tömött koliszobába hazaérni...kicsit élvezni az itthoni egyedüllétet...vasárnap már lehet, hogy örülni fogok az emebreknek, de most pl így jó
aztán jó még meglepődni, észlelni, hogy nekem nincsenek is problémáim másokhoz meg máshoz mérten...
jó más emberekkel lenni, újakat látni, régieket látni...
random módon üzeneteket hagyni a nagyvilágnak...

lassan rábeszélem magam, hogy az élet szar és így minden bűnbánat nélkül jutalmazhatom magamegy extra trans global underground koncerttel...nem is mondom, hogy ezt 5 és 7 között találtam ki, azt meg végképp nem ,hoy miért is voltamén épp akkor ébren

egy nap és még egy kicsi amikor van mit bloggolni

az élet szar...kezdek egy majdnem durva balesettel a kálvin téren, ahol beszorul a kerekem a sínek közé, mögöttem villamos, mellettem autók hada, közben lelkes rajongók, akik szerint a szoknyám túl hosszú a bringázáshoz, mert így nem látszik semmi...aztán nagy adag kávé, iskola, koncerthalmok, a bringám véletlenül hozzákötöm egy másikhoz, aki bosszúból visszaláncol az enyémre...görény...nem direkt volt, de a ktm ma a deákon éjszakázik én meg bízom benne, hogy reggelre szabad lesz és én elvihetem, ezek után hosszas vázon utazás, bebizonyosodik, hogy a gellérthegyi mendemonda true story...ott nem csúzdázhat az ember csak úgy gyanútlanul...végül vázon utazás és én haza érkezem, ahol a szobatársam bepasizott így a szoba ajtón egy szolid moziba mentél felirat vár...bulizzak??? nem...finoman felajánlanak még alkoholt...én elfogadom..végre bejutok a némileg fülledt szobába, ahol a két gyanútlan áldozat végignézi, ahogy mindent szétszórok, elhagyok, elmennék zuhanyozni, de nincs villany és a víz is hideg...

have a nice day...

okt 1 a zene világnapja

minden illetékesnek üzenem, meg úgy egyébként is büszkén vállalom, hogy a parov stelar koncertjegy birtokosai vagyunk

annyira élvezem a szép zöld hátteret, hogy nem győzök eleget a blogom közelébe jönni és ha már itt vagyok, akkor mindig sikerül valami szöveget is kihozni a helyzetből...most épp csak annyit, hogy sült paradicsom és mozzarella...így szar a kollégiumi élet, amit tényleg, de tényleg először pozitívnak találok...

nem tudom mennyire éri meg kb két ember kedvéért már megint írni, de az a helyzet, hogy leventének igaza van

naptár és szeptember

az a véleményem, hogy az ősz az iskolakezdés vagy valami más kapcsán arra ösztönzi az embereket, hogy naptárba nézzenek...ez lehet az egyetlen magyarázat arra, hogy ilyenkor min 2 héten keresztül folyamatosan köszöngetnek fel az amúgy nem is most tartandó névnapom alkalmából...végülis jó meg minden, de májusban nincsenek ilyen random de jó, hogy így hívnak köszöntések...csak ilyenkor...szeptember a naptárba nézés hónapja

szombat este

miskolcon az ember nem lehet elég óvatos. most értünk vissza épp a bringázásból, amit én jobb híján görkorival teljesítettem. persze igazából csak sznobkodtunk, hogy gps-en végigkövessük saját magunkat... na mindegy a vége az lett, hogy addig tekeregtünk, míg szembetaláltuk magunkat egy irigy hónaljmirigy koncerttel, ahol örült a nép... durva... szombat este kimozdulsz egy kicsit és már diósgyőrben is ez van... mert ugye miskolcon még csak csak...

í

vannak olyan visszatérő pontok időnként, amiket nem lehet nem észrevenni, nem lehet nem nevetni rajtuk, de legfőképp nem lehet velük mit kezdeni...talán azért térnek vissza, mert már az előző témánként változó számú alkalommal se találtam rájuk a megfelelő reakciót... most is csak nevetek...

ja meglett az í betű...még jó, hogy ebbe a bejegyzésbe egy se kellett volna

spontán módon tegnap már haza is jöttem leventével, hogy megint ne sikerüljön elmennünk táncházba...ez gy megy...oda nem egyszerű eljutni...legalább annyira bűvös kör veszi körül, mint mostanában a müpát...
itthon meg aztán mégis jó egy kicsit lenni...hangosan coldplayt hallgatni az őszi reggelben ülve pizsamára húzott pulóverben... sárga fény, kávé, fák bokrok, stb... tiszta giccs, de mégis szép...otthonos...
aztán meg rájöttem napközben, hogy milyen nagylány is lettem időközben... nem ismertek meg anyánál az oviban, mert oly rég láttak, meg találkoztam a saját exovónénimmel is, aki szintén gyenge kis sokkot kapott attól, hogy az óvodása nem is iskolás, hanem egyetemista... szóval ma megöregedtem

bálint most szólt, hogy nincs hosszú i betű... ()gy nem is folytathatom :P

az antikriszutus c. filmet csak az, de csak az nézze meg, akinek vannak erős idegei, és bírja az extrém horror pszicho porno thrillret...nem egyszerű kategória...nem épp erre vágytam ma este...de nem hagyhattam, hogy akárki egy egyszerű valamit remélve üljön be, le erre a filmre...

mit is mondhatnék...a mai nap is jól kezdőik...magától értetődik, hogy álmos na az nem vagyok...aludni...na azt jó lenne...mert minek legyek fenn, ha izgulhatok a bringám sipóló kis tüdeje miatt...hátsó szelep...nem tüdő, de mintha az lenne...sípol...
aztán meg minek bringázom én esőben éjnek idején??? de miért ne tenném...
aztán meg minek is...befejezem, lefejezem, bekebelezem zaziet a metrón...őszi könyv,annak ellenére, hogy nyár tombol benne...talán, de lehet, hogy nem is...
random tudnék még szavakat írni, de inkább olvasok
parov stelar-promises

betelt

hmmmm...csak hárman lettünk...vége a bálteremnek..egyedül az, ketten kényelmes, hárman...érdekes...és még most jön a cuccaim nagy része... :S érdekes ennél, tovább nem jutok...

kivetett magából a müpa... a héten háromszor indultam el megnézni a capa kiállítást, és csaknem jutottam el egyszer sem...cserébe voltam állásinterjún, sétáltam és olvasgattam hosszasan, megnéztem pár érdekes filmet(pl lajkó félix főszereplésével..fura) aztán ma végül elmentem a nemzeti galériába...végignéztük az egészet...én csak munkácsyt hagytam ki, mert az nem volt bejövős és volt a közelben olyan ami lehetett hosszasan nézegetni...egyébként mivel zárás előtt kicsit több, mint két órával érkeztünk, kicsit sietős volt a trip, de baromi jól szórakoztunk...eleve jól indult , mivel egy alig egyembernyi úton kellett az ünneplő tömeg mellett besurranni, mert mi nem vettünk ünneplős borivós jegyet, hanem csak szolid kis diákot...kedden senki nem szóljon hozzám, csak aki a müpa felé megy és esetleg el akar jönni oda velem..vagy nem velem ,de arra megy :D micsoda humor

ingerült reggelből gyilkos hangulatú este... az egyetlen ami talán örömre ad okot, az a hétfői nap, mert jön a bringám és vele mindenféle földi jó... és aztán igazi őszi programként csinálok otthont ebből a bálteremből, mert itt a kis asztalomon kívül minden olyan nagy és személytelen...na jó még az ágyikóm is ok, de a többi komoly beavatkozásra szorul...
mondjuk, lehet, hogy az otthonosság érzetét segítené az is, hogyha nem lennék itt állandóan egyedül, hanem lenne itt valami társaság féle...
és ha még a kávé sem lenne keverős...

ki a jó eget kell leütni azért,hogy a szaros gesztenyefákat szombaat reggel HÉT és tíz között akarják láncfűrésszel megnyirbálni, és azért, hogy 10 től még beláthatalan ideig füvet nyírnak???
nem bírom...aludni akarok

a haszontalan napokból hasznosat csinál az ember pesten, aztán hazajön este, és örül annak, hogy nini ma is mennyi mindent csináltam mégis, meg mennyi mindent láttam, meg mennyi emberrel éltem egyszerre...

jaj ha én egyszer megtanulok valamit... mióta a torrentet tudom használni rohamosan fogy a hely a számítógépen...film, zene bemelegítés, utána... mi lesz így a tanulással..még jó, hogy csak az alvástól tudom ezzel elvenni az időt...:)

feminista nőhöz járok a szexizmusról tanulni...hogy miért?? hogy ilyen mondatot többet ne írjak le csak viccből...

janikovszky éva: ájlávjú

ma felkeltem reggel és nem igazán volt kedvem egy iskolázós szürke kis napoz, de aztán jött egy villamos (a film címmel ellentétben, ahol ugyebár busz jön) én elkezdtem olvasni a tegnap szerzett könyveim egyikét...semmi extra, egy idő hölgy ír az életről, a régi szép időkről, a szép jelenről, a mindennapok szépségeiről, apróságokról, amit csak egy idős hölgy vehet észre egy szürke kis napban... ettől jobb lett a kedvem, de a helyzet nem változott, aztán rám mosolyogtak, segítettem levenni egy babakocsit, miközben a busz nem parkolt be rendesen a rákóczi úti megállóba... a kislány is oda kacagott és a mamája meg igazán hálás volt ott a kipufogógáz kellős közepén...ezt még észrre se vettem volna, de szabad félórámban bementem egy könyvesboltba, ahol az eladó és egy kissé agresszív anyuka küzdtek azon, hogy az anyuka állítása szerint létező biciniákat végre megtalálják...én ugye egyedül voltam így kicsit nyitott volt a fülem a külvilágra és sikerült segítenem egy szóval..biciniumok, kodály, nem biciniák...az eladó is hálás volt...kedvezményt ugyan nem kaptam, de azért megköszönte, hogy felmentettem a félórás meccs alól, amit az anyukával vívott...aztán még mindig alig volt fél hat, találkoztam, beszélgettem, megint találkoztam, megint beszélgettem..nem voltam végre egyedül, ott voltak akik ép akkor kellet, hogy ott legyenek...aztán megint hálás volt nekem valaki, mert útba igazítottam... én meg mindannyiuknak örültem ma, mert jó érzés volt emberek között lenni...ha giccses is, de tényleg, és mindez attól, mert elolvastam, hogy mi janikovszky éva szerint az ájlávjú, meg a hasonló apró igazságok...imádok ilyen történeteket olvasni...kinyitják az ember szemét, fülét, kezét

kollégium part 2

ez az én formám... itt az este, holnap kezdődik az iskola, én nagyban várom, hogy a szobatársaim köül majd valaki megjelenik...meg is jelent egy lány, de kiderült, hogy nem a B szárnyban lakik, hanem az A ban...segítettem neki átcuccolni... nem kellett volna... az A épület messze szárnyal a Bhez képest... csomó szimpatikus ember van a folyosón, bezzeg nálunk már be is indult az egyetemista élet és isznak együtt a cigisvödör felett... megint nem érintett meg a kolis bandába tartozás... pedig lehet az jó is...ma láttam leventénél...szobák összenyitva, mindenki ismer és kedvel mindenkit... együtt élnek...pestiek is vannak, meg vidékiek, meg akárki... aztán ott van a hely, amit lesznoboztam..sztem ott is működik ez a dolog...lehet, hogy szar koliba kerülök mindig, de lehet, hogy alkalmatlan vagyok az effajta életre...
bár most én is a közösség része vagyok, itt ülök kb 100 emberrel a földszinten és szívom magamba az internetet :D azért poén...a végén még nagyobb kocka leszek, mint az öcsém... :D

hát itt vagyok, hát csaklejöttem a földszintre, hogy felvegyem a kapcsolatot a drága öcsémmel
aztán egész jónak mondhatnám ezt az idei szeptember kezdést, de nincs kedvem hozzá, bár van saját ikeás négylábú asztalom, rájöttem, hogy ősszel a legjobb az otthonérzetet megteremteni így gondolkozom, hogy hogy legyen otthonos a kis lakrészem, amit egyenlőre két még ismeretlen emberrel fogok megosztani....van egy lány aki már hagyott morzsákat arról, hogy él, és a továbbiakban a kollégiumban is fog élni... nem sokat tudok róla, de végigböngésztem a ruhatárát, bár ugye nem ruha teszi az embert, aztán megnéztem mind az egy darab könyvét, ami a minden elsősnek járó ténykönyv... tófk-os a leányzó, vidéki, mert ugyebár koliban él, ruhái alapján nem egy szélsőséges típus, van egy egész érdekes cipője, bár nem az esetem
végre a 49es villamos közelébe kerültem, amire azóta vágytam, hogy megnyitották a tömegközlekedők a szabadsághidat...
aztán még akartam írni, egy felemás, meg egy egész más koncertről, egy buliról, ami jó volt és hosszú idő óta először régi arcokkal találkoztam, beszéltem, na meg a többi, ami egy házavatáshoz szükséges...de ezekről majd máskor, ha megért rá a kedvem, vagy soha, ha a kedvem mindig éretlen és zöld marad :)

elmentem debrecenbe kiállításra..messiások...szerintem nem találó cím..egyszerűbb lett volna a halál...azaz annyiban igen, hogy tényleg végig a megváltást várja az ember, hogy mikor derül ki végre, hogy nem csak a szenvedésről, a vérzésről, a belekről, a halálról, a fulladásról, az égésről szól az élet, nem a merevségről, nem ennyire reménytelen...
aztán jön a megváltás...rózsaszín krisztus, műanyag krisztus, csíkos, tüskés, véres, arany...de valahogy nem segített...ottmaradt a több teremnyi élettelen élet, amire egyáltalán de végképp nem vágyom... lehet, hogy nem értem a művészetet, lehet, hogy mesékben gondolkozom, lehet, hogy kicsi vagyok még ehhez, de csak egy mosoly, csak egy valódi szín, vagy bármi számomra életszerű tűnt volna fel... tényleg lehet, hogy velem van a baj... egyáltalán nem erre vágytam, nem akartam a nyomorultabbnál nyomorultabb elképzelt életeket nézni, mert ettől én például nem éreztem szerencsésebbnek magam
aztán sétáltam, meg könyvesboltban ültem egy ideig, kicsit kiszellőztettem a fejem, meg hazajöttem...
egyébként ha valaki megnézné, akkor kíváncsi lennék a véleményére... komolyan...

googles szerint az élet

fogas kérdéseken törtem a fejem a napokban..válaszolnom kellett volna valami frappánsat, de nem jutott eszembe és mivel egyébként is cyber válaszon törtem a fejem, megkérdeztem tőle, hogy mi lehetne a válasz csak úgy random, mire ő készségesen kisegített:

Jesus is the answer

illetve

42

végül nem válaszoltam frappánsat, de azért...jó tudni