elmentem debrecenbe kiállításra..messiások...szerintem nem találó cím..egyszerűbb lett volna a halál...azaz annyiban igen, hogy tényleg végig a megváltást várja az ember, hogy mikor derül ki végre, hogy nem csak a szenvedésről, a vérzésről, a belekről, a halálról, a fulladásról, az égésről szól az élet, nem a merevségről, nem ennyire reménytelen...
aztán jön a megváltás...rózsaszín krisztus, műanyag krisztus, csíkos, tüskés, véres, arany...de valahogy nem segített...ottmaradt a több teremnyi élettelen élet, amire egyáltalán de végképp nem vágyom... lehet, hogy nem értem a művészetet, lehet, hogy mesékben gondolkozom, lehet, hogy kicsi vagyok még ehhez, de csak egy mosoly, csak egy valódi szín, vagy bármi számomra életszerű tűnt volna fel... tényleg lehet, hogy velem van a baj... egyáltalán nem erre vágytam, nem akartam a nyomorultabbnál nyomorultabb elképzelt életeket nézni, mert ettől én például nem éreztem szerencsésebbnek magam
aztán sétáltam, meg könyvesboltban ültem egy ideig, kicsit kiszellőztettem a fejem, meg hazajöttem...
egyébként ha valaki megnézné, akkor kíváncsi lennék a véleményére... komolyan...