világ életemben menekültem a halottak napja elől, mert valahogy nem passzol nekem az az ünnep... mindig hosszasan törtem a fejem, hogy milyen indokkal kerülhetnék a lehető legmesszebb, de sose jött igazán össze, aztán most, meg el is felejtettem, hoyg ezért van az őszi szünet meg egyebek, egyszerűen mondtam, hogy én visszajövök a koliba tanulni/dolgozni...senki nem szólt rám, hogy node ünnep van, minek? hova?
úgy pillanatnyilag enyém a fél koli, mert a másik fele egy másik gyereké aki még ilyenkor is itt van... mikor mindenki hazamegy, akkor jövök én háháhááá..reszkessen mindenki..kialudtam magam, tettre készen várom a novembert... összejött minden, ami ehhez kell :)

van az az előnye a felsőoktatásnak, hogy korábban fontos emberek az országban szétszóródtak és lehet utánuk mászkálni, hogy lássuk őket...budapest nem számít, minden egyéb igen. utazni jó, barátokkal lenni jó, együtt csinálni dolgokat jó
lesz ebből még valami... eddig kétségesnek vélt terveim hirtelen valóságos lábakon állnak, innen már csak pár év és igazán és teljesen jó lesz és nem érzem majd úgy magam, mint aki nem érti milyen rendezvényen van

azt elfelejtettem elmesélni, de most egy beszélgetés folytán eszembe jutott, hogy két emeletnyi fejlődés komoly előrelépés lenne az életemben, ha tegyük fel életem végéig ugyan abban az épületben dolgoznék, mint ahol most is ,akkor a második emeleten szívesen meg is állnék, mert mint a hazavonatozás közben rá kellett j9nnöm, ott van a magyar narancs szerkesztősége
eddig is tudtam hogy azon az emeleten vannak a legjobb arcok dohányzás közben, akikkel korrekt dolgokról lehet beszélgetni, de ezek után eszembe se fog jutni, hogy a földszinti ronda dohányzóba menjek, vagy egyáltalán ne is dohányozzak, mert ki tudja kivel futhatok össze a mesés második emeleten :D
jól kell helyezkedni

nincs a hómnál szvítebb hóm, nincs szebb hely, mint az otthón
alszom..háhháháááá sokat

kúrák sorozata

itthon van fűtés.. hehh, ez a vidék a fővároshoz képest... cserébe nekem elkezdett fájni a torkom, amit eddig kezeltem némi pálinkával és fokhagymával
anyuka vett nekem nyugtató teát is, hogy aludjak...egyenlőre annyi derült ki róla, hogy lábszaga van.. megittam ugyan, de remélem nem fog hatni és nem kell többször a közelébe mennem
az alvást meg meg lehet oldani tea nélkül is..már többen és több módszert is ajánlottak...majd végig megyek rajtuk szép sorjában :) a minden este ivászat plusz egy doboz cigi, mint eső kúra nem vált be...

az kóros ha az egyik random sorozatban a másik random sorozat insider poénjain nevetek...
cserébe a sorozatnézésnek még ma vége szakad, na jó még holnap a vonaton, mert menni fogok fel a bükkbe...szétrúgom a bakancsomat, mert ha esik ha fúj én elmegyek a hegyekbe

iskola

még ha súlyos tehernek is tűnik egy laptop egész napos cipelése, új értelmet nyer vele az iskolába járás...mert ugye ha van is órám az se szól értelmes dologról, így valamivel el kell ütni a fennmaradó időt és szorgalmas gyerek lévén az egyik órán írom a másikra a beadandóimat. így nyerek még több időt és úgy érzem, mintha tanultam volna az iskolában valamit...máskor is fogok ilyet játszani, mert ha mindezt meguntam, még mindig ott volt mentés képp a passziánsz, vagy a kicsit lame (és ez a maci egyetlen hibája) aknakereső.
és ezen kívül ezer új dolgot fedeztem fel, hogy miket lehet még az iskolában csinálni, de mind kiesik az általam eddig iskolai magatartás körébe tartozó dolgokból.
ha már nem ment rendesen, új alapokra helyezve látom értelmét az andragógiának

semmit nem tudok ahhoz képest, ahogy a szomszéd ágyon lakó alakítja az életét..ennyi nevet megjegyezni sem tudok, nemhogy számon tartani, hogy kivel, mikor, hol...gyenge kezdő mindenki a szobatárslányhoz képest

ha valaki füstölt fürj tojással kínál benneteket, ne legyetek bátortalanok, legalább hármat, vagy négyet vegyetek rögtön, mert isteni finom és benne van a húsvéti nagy evészet minden esszenciája

kognitív disszonancia redukció

egyszerűen zseniális dolgokat eszeltem ki magamnak, hogy elkerüljem azt a döntő fontosságú pontot, amikor az idén először (!) neki kell ülnöm tanulni. de mégcsak nem is igazából, mert csak egy powerpointot kéne összeraknom, de már lassan fél három, én órák óta fenn vagyok, és semmi, cserébe új színűek a körmeim, rend van a szobámban, kimostam pár dolgot (még az új színű körmök előtt), főztem, elmosogattam, reggeliztem, ebédeltem egy óra különbséggel, olvastam, írtam e-mailt, levelet, mindent, de tanulni még mindig nem, pedig a diktátor barátnőm holnap valószínűleg örökre megsértődik, mert nem tettem meg még mindig az első lépést a művpol előadás felé...lehet, hogy titkon ez a célom..megszabadulni a diktátortól..ezért az ötösömet is beáldozom... gonosz vagyok, írtó gonosz, ezért tanulnom sem kell, a gonoszok nem tanulnak...
kognitív disszonancia redukció...jap

hasznos nap

ha az ifjúsággal történeik valami, akkor minimális, de tényleg minimális mennyiségben volt nekem is beleszólásom...durva érzés...ma voltam a parlamentben az isjúságpolitikai napon, ahol lehetett felszólalni, meg minden ilyesmit, miután hősiesen végigálltuk a csontig hatoló szélben a bürokrácia mintapéldáját, a dupla beléptetőrendszert, aztán sok sok sok beszéd következett, de azokat is végighallgattuk, mert jó volt... aztán kávé, meg kávé, meg tea meg kávé, hogy elmúljon még a sorbannállás utolsó emléke is, és ezután jött az, hogy belecsaptunk a lecsóba...fidelitas vs societas és mindeközben lelkesen kérdezgetett az időközben megcsappant tömeg
a végére tényleg olyan lett, mint egy igazi parlament, kevesen ültünk a nagy teremben, a házelnök kalapácsolt jobbra balra, hogy nyugalom legyen, a felnőttek anyáztak, az ifjúság meg érezte, hogy róla van szó, így igyekezett minnél többet belebeszélni...én is hehh... a vége meg az lett, hogy a hétfői frakcióűlésen mindkét párt nekiugrik annak, hogy még a következő fél évben elfogadásra kerüljön a 2002 óta asztalfiókban álló ifjúsági törvény...ez mit tud...volt értelme a napnak...
az már csak mellékes, hogy még két csizmát is vettem egy áráért, mert az esőben ácsingózás megingatta bennem azt a hitet, hogy én novemberig csini kis piros topánkában akarok szaladgálni... mostmár csini kis zöld meg fekete csizma amiért rajongani lehet...
ja meg dolgozni is voltam reggel
éééééés még iskolában is voltam egy azaz egy órán...ebben az a szép, hogy ez az első megtartott órám a héten
na...hasznos volt

kéne egy funny gomb minden nap végére...mára például adnék vagy 5 funnyt
kedves öccs, megoldható?

ősz

ennyire vagyok csak puhány...esik egy kis eső és én már rohanok is a bérletpénztárhoz...fúúúj
cserébe rá kellett jönnöm, hogy a bkv, jobb, mint az mvk, de mégis lassú és unalmas...bringával legalább időnként elütnek, elütök valakit, de legalább letörök egy tükröt

az óvodás szerelmem ma elvitt egy körre a tűzpiros zsigulijával...egyébként bemutattak minket egymásnak, amin én jót nevettem, mert hát ugye ő az óvodás szerelmem..persze utoljára 6 évesen láttam, de akkor is menő, hogy elvitt egy körre a tűzpiros zsigulijával...bár egy kicsit közben óvodásnak éreztem magam, pláne, hogy ma kétszer is elsétáltam az egykori ovim udvara mellett...
szóval az egész olyan, mintha újra dömpereztem volna az udvaron, csak a dömper közben igazi és tűzpiros autóvá nőtte ki magát

esküszöm jó itthon lenni

érdekes, hogy mikor legutóbb itthon jártam úgy éreztem, hogy valahogy kihalt és üres az egész város...nincs is itt semmi
erre most hirtelen összefutottam emberekkel, itthon is kerestek telefonon, lettek programjaim, ahova el kell menni... a helyzet az, hogy a napsugaraknak köszönhetem az egészet, vagy a hajamnak, ha az úgy kevésbé giccses
a vonaton ugyanis gyönyörűen sütött a nap, amiben mindig szoktam nézegetni a hajam színét, mert akkor irreálisan szép színe van, de most nem volt, mert már elfogyott róla minden narancssárgaság, így hát elhatározom, hogy a rögvest hazamenetel helyett elsétáltam a festékboltig, ahol beszereztem a festéket...a séta alatt történt a sok minden, azóta meg örülök, hogy milyen szép lesz a hajam színe megint...ősz színe lesz a faleveles színes és nem a télises havas értelemben :D

nem ér, hogy rólam olyan könnyű megtudni mindent, mert vagy folyamatosan online vagyok, vagy a blogomon mindent leírok, vagy egész egyszerűen elmondom élőben...ha én kíváncsi vagyok valakire, miért nem érthetem én is könnyen utol....

sokan biztos csodálkoznak, hogy alig várom már, hogy visszakapjam az eredeti életem és megszabaduljak végre a szentendrei álomtól...itt egy kicsit terhes ugyanis napi 24 órában készen állni arra, hogy újabb módjait találjuk ki annak, hogy bocika miként tudna reagálni egy apró pici részeg csókra , ami valahol valami buliban csattant el a fiúja és egy idegen természetesen büdös ribanc között

én nyitott vagyok a barátnők problémáira egyszer, max kétszer....extrémen durva esetben háromszor...
azt viszont senkitől nem viselem el, hogy csak akkor esziki/iszik/zuhanyzik/pisil, ha én is... mert egyedül olyan rossz...ha ezek ketten szakítanak, akkor sajnos rövid időn belül el kell tűnnöm a városból, engem ne utánozzon senki

annyi vigasztal, hogy jóóó sokat biciklizhettem, főzhettem, olvashattam (bár tegnap már inkább a szebó ervin szépséges napsütéses foteljében szundikáltam és olvasgattam délután, pedig itt kevesebb ember, nagyobb fotel és sok könyv várt volna, amit persze nem tudtam volna kihasználni az említett ahlálos sérelem miatt)

ja és még annyi, hogy rájöttem már a negyedik gourmet könyvét kiolvasva, hogy ebben a főzésben van valami varázslatos dolog... itt nincs mit elrontani...kreatívnak kell lenni és a végén olyan, mint ha zenét szereztem volna, festettem volna, vagy akármi...és úgyanúgy a a a hatása alá kerülhetnek mások is...kár, hogy rövid ideig tart, mert meg kell enni :D

funny

egyre inkább a fnuny szóaz,amivel a npi ténykedéseimet regisztálni tudom, mert eznem vicces, nem szánalms...funny...
merthogy ugye tegnap kijöttünkszentendrére,ahol valamicsoda folytán reggelre akkorára dagadt felaz én kisszám, mint aki egy elég durva botox kezelésen esett át...ettemegy fél kilo kálciumot, amitőllátszani már annyira nem látszik, csak érzem, hogy húzódik, meg szenvedget a kis szám...elég sok mindenhez hasonlítottam reggel, bori is örült, mikor így láthatott kifelé csücsörödő felsőajakkal,ami tényleg merőben durva látvány volt...

ennek ellenére az életszép, meg minden, az idő jó, meg minden... továbbiakban viszont nem akarok ilyesmire ébredni


funny