egy nap alatt megtanultam síelni... azóta szenvedek, mert mindenhol fáj... az a baj, hogy máris elfelejtettem, hogy mi a jó ebben az egészben... remélem még eszembe jut, mert a hegyen nagyon élveztem. azt hiszem :)

fairy tales

mikor bálint meg anya lelépnek itthonról mindig kicsit hamupipőkének érzem magam. mosogass el, hányd el a havat, hozz be fát, fűts rendesen, takaríts ki...
majd egyszer bosszúból úgy elmegyek valami bálba és hercegek fognak rájuk járni utánam...
addig is alszok sokat, hátha a csipkerózsika nekem valóbb szerep

x-mas

hazajöttem...tovább leszek itthon, mint március óta bármikor... boldogabb, vagyok, mint egy ideje bármikor... fülig ér a szám, mert itt csupa olyan ember van, akiket nagyon nagyon szeretek :)
a mádi édes bor kiölt belőlem minden szarkazmust és most kedves vagyok, még totót is megsimogattam nagyapáméktól jövet. hihetetlen, hogy mire képes velem a karácsony itthon.

"A siker garantált, pláne, hogy bőven vannak a lemezen olyan dalok, amik jók lesznek a rádióknak, meg olyanok, amik pillanatok alatt elhagyhatatlan koncertkellékek lesznek. Na meg olyanok is, amik után az ország összes elsőéves magyar szakos bölcsészlánya az eddigieknél is még szerelmesebb lesz Kiss Tiborba, a költőbe."
Amikor ilyesmit olvasok az jut eszembe, hogy:
-milyen jó, hogy lebeszéltem magam a magyarszakról
-milyen jó, hogy a világon senki nem tudja mit jelent az andragógia
-milyen jó, hogy az én barátnőim kisstibit a testéért szeretik...már annyiért is, amit messziről, általában esőben, kivetítőről látni belőle...

social event

sok mindenben lehet az ember leg, de azt hiszem legfiatalabbnak lenni, a legmenőbbekkel inni a legmenőbb. bár a marketingről az egyik főarc közölte, hogy eddig engem még csak buliban látott, de előttem az élet, csak ne zúzzon be a rendszer, lesz a menedzserem... összegezve.... jó helyen forgok én, jól érzem magam... csak a zene volt szar... a pia sajnos nem... mindent tudnak rólam, mindent tudok róluk. ketten pörgünk még az A oldalon, de egyikünk már 30 felett... könnyű így fiatalnak lenni :D
a karácsonyi listám pedig bővül a fahéjas almás pálinkával... annál több nem kell

remélem nem csak én keveredtem annyira el az internet homályában, hogy a réges régi barátaim miután összevesztek titkos taktikákkal próbálják elérni, hogy megtörjenek és bevalljam melyiküknek vagyok jobb barátja. bízom benne, hogy bettivel együtt tartunk a csatatérre.
biztos voltam benne, hogy a legveszélytelenebb szilveszteri parti az az albérletben játszódik egy 1500 darabos kirakó és pár üveg alkohol társaságában, miközeben a háttérben futnak a már látott és még nem látott filmek.
erre nagy naival igen mondtam egy ajánlatra, amivel sárba tiportam három másikat, kevertem egyet a szaron egy véres háborúban, ami lassan fél éve szedi áldozatait.
dehát a csokiszökőkútra olyan nehéz nemet mondani.

nyilván ez az egész nem tragikus, csak szépen mintázza, hogy miért nem kedvelem én annyira a szilvesztert. pláne két városban élve. nem lehet mindenhol ott lenni és mindenki rászervez legalább háromszáz bulira.

Igazából a tegnapi nap mondhatni tökéletes volt... Hát nem szép egy sima keddtől?

lista

Köszönöm a felkérést én már írtam listát, amiről tegnap kipipáltam az órát... Karácsonyig esküszöm nem fogom hordani, hazaviszem a fa alá, aztán visszahozom. A hangfalat még meg kell konzultálnom a szakemberekkel. Tárgyi vágyaim tavaly nem voltak, idén hirtelen lettek, de ezeket nem varrnám senki nyakába.
Inkább hazamennék, mivel március óta, kivéve a Leventével közös tengerek közti kalandunk, nem volt egybe egy hét szünetem, még fél hét is alig, úgyhogy én csak úgy simán hazamennék. Ennék kedvenc sütimet, mert ugyan nem tojt nekem a mikulás, de még megmentheti bennem a gyerekkor érzését, ha Nagyi csinál kekszesalmást, meg Balázskának kókuszrudat. Bálintkának meg nincs is kedvenc sütije?

nem szabadulok az iskolától

lapozgattam a naptáramban és egyszercsak megint ott lett... februárban... a jelentkezési lap leadási határidő... ez minden évben egy hosszas agyalás jele, mióta a középiskola legvégére értem. Eddig mindig belecsaptam a lecsóba és választottam valami faszaságot... most is hasnoló bölcsességeket találtam ki, node szarból nem lehet várat építeni... elve csak állami, levelező képzések között keresgélek, a másik meg az, hogy ugyebár az andragógiából kb 4-5 dologra lehet tovább menni... ezek közül a társadalmi nemek tudománya, vagy vmi hasonló a kedencem. méltó válsztás lenne egy andragógia diploma után, de mégsem
jelenleg pécs tűnik döntősnek, illetve gödöllő... emberierőforrástanácsadó... hát nem szép... csak mostmár nem merek az emberek szemébe nézni ha megkérdezik, hogy miért választottam ezt. egyszer már előttem a nem volt jobb ötletem alapú döntést és íme a második kör, ahol úgyhiszem hasnoló színvonalon teljesítek majd.

have yourself a merry little christmas

nálam kezdődhet a visszaszámlálás. bettivel idén is megkezdtük a karácsonyi hangulatot a vásárlással. deisign vásár, aztán shoppingolás, aztán costa cafe... csak mert kell a hangulat. természetesen vettünk magunknak pár meglepetést, meg párat másoknak is.

teljesen értelmes gondolat az, hogy reggel evés közben h0reket olvasok? nem ... a gyomrom forog attól, hogy mindenki hörög és csapkod és dobálózik. nem vagyok biztos abban, hogy nem valami mesetévét kéne keresnem így reggelre...

Hajnalban kell sütni, hajnalban, amikor az éjszakáról maradt sötétség összevegyül a kelő nap fényével, s olyan konyhában, amely nem hideg a porcelános és zománcos edényektől, mint a kórház. Igen, a konyha félvilágosságában, az állott meleg úszkáló illatában s mély hosszú fateknőben, nem porcelánban, fában, mert annak az anyaga rokonabb a testünkével.

annyi mindent tudnék ehhez hozzáfűzni, de minek

megfertőztek

két monitort akarok, vagy egy übernagyot... így nem lehet dolgozni... értékes időt pazarlok el az ablakok közti mászkálással... (meg a blogírással) nem gondoltam, hogy valaha megérem ezt az érzést...

december

még nem szoktam meg, hogy az iskola ilyentájt megkönyörül rajtunk és dob nekünk karácsonyi pénzt...vagy hát nem tudom, hogy mindenkinek-e, vagy csak nekem. a nagyapám viszont csak engem hív fel, hogy aranygyémánt unokám hogyvagy, itthonvagy ezen kívül, hogy fiam vigyázz magadra, menj lassan, mert csúszik az út (otthon a kertben, ígyhát biztos itt nálam is). nem a nevemet nem tudják. még marikának szokott hívni. persze mindez megbocsájtható, ha magamnak vehetem meg az órát, amit kértem karácsonyra és nem ő szerzi be nekem a piacon (mert neki is onnan van a legjobb órája) és még duplázza a keretet, fiam majd mi eszünk száraz kenyeret hozzátoldással. persze mindent csak másodszorra értettem meg, mert közben a nagyanyám ord0t hátulról, hogy nem fáztam-e meg külföldön, meg nagyapám gyorsabban beszél, mint szokott (!) nehogy sok legyen a számla. december, advent, éljen a család :)

sose gondoltam volna, hogy egyszer érinteni fog, hogy a londoni metró sztrájkol

legyen így

otthon esik a hó, a németeknél esik a hó... itt is azt írta az evening standard, hogy esni fog a hó.

valahol regsiztráltam, hogy angolt szeretnék tanulni, tanárt keresek. azóta 10 percenként csörög a telefonom és tukmálják magukat rám. mindenki engem akar... egyébként kicsit olyan érzés, mintha én lennék az egyetlen ebben a városban aki angolul akar tanulni. bármit akarok tanulni megoldják, bármikor akarok menni megoldják... egyem a kis szívüket...

full time 8. emelet

a helyzet az, hogy meetingen voltam... a következő két évemről volt szó. aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy szóljak, hogy mikor tudom átköltöztetni a cuccaim a 8. emeletre. ott van rám szükség. meg jó csapattag vagyok. meg ne aggódjak a suli miatt, kárpótolnak. OMG.

és holnap londonba megyek

azt hiszem nem kell ennél több.

Innentől ki se szállok az angolkönyvekből...

rendesen tetszik az indián disco...karácsony hangulatom lesz tőle.... perverz indiánok

ma ügyintéznem kellett. lemerült az eu-s kártyám élethossza és meg kellett hosszabbítani. fél 1től van órám ma, de gondoltam odamegyek 8ra, mivel úgyis annyit kell várni, hogy majd azt az 1-1.5 órát eltöltöm mással, ami marad. pakoltam be kaját, több könyvet, szereztem út közben újságot... semmi váratlan dolog nem érhetett... kivéve, hogy bementem, sorszámot húztam, én következtem és 40 perc alatt megjártam oda-vissza az egészet utazással, mindennel.
eu-s kártya, eu-s színvonal...

Burkolt felhívás

Egy ideje próbálok odafigyelni arra, hogy ne mindig én beszéljek, hogy meghallgassam a másik embert is , vagy embereket. Több-kevesebb sikerrel azért haladok előre, de az, hogy valaki alá még én toljam a lovat, hogy na de mond, de még mond és még mond... az azért komoly kihívás. Nem születtem interjúztatásra. 50 percnyi kérdést 11, illetve 15 perc alatt sikerült feltennem. Ez nem a zsenialitásomról árulkodik. Cserébe ha valakinek lenne kedve, szívesen kikérdezném a véleményét a szakdogámhoz, vagy ha valamelyik ismerősének lenne kedve, akkor őt is kikérdezném. Mondjuk 20 és 35 között vagyok érdekelt... szakmailag.

HA esetleg valaha kiadnám a gumicsizmagyári éveim történetét mondjuk egy regényben, akkor el ne felejtsem, hogy itt ismertem meg a világ legnagyobb seggét. mind fizikálisan mind átvitt értelemben gyönyörű darabról beszélünk. nem merem elemezni részletesen, mert megtalálnak, de eszméletlen, hogy ilyen emberek élve maradnak a világban...

karácsonyi lista

írjak karácsonyi listát...ez a feladat...otthonról küldték...
először írtam egy olyat, hogy ezt az órát szeretném feketében és ezt a hangfalat is feketében, meg bármilyen cseh irodalmat.
aztán kitöröltem az egészet... mivel gondolom nagyapáméknak kell, lenne belőle vmi piaci óra meg vmi piaci hangfal, amitól inkább sírnék... megírtam hát, hogy nincs elég zoknim...

a mai nap háromszor-négyszer változtattam a felkelés időpontján. először az aerobikról mondtam le, aztán a tanulásról, aztán az iskoláról. dolgozni csak bemegyek...majd...mindjárt.

fuck

hát nem festek valami fényesen. annyi minden félét ettem, hogy tele van a pocakom, de nem is ez a gond. valami olyan is került az étrendembe, amitől triplájára dagadt a szám felső része. fáj is meg minden. na meg úgy nézek ki, mint egy dinoszaurusz. dóri azt mondta, kenjem be vmi csodakrémmel. ettől szar íz van a számban. fájni még mindig fáj. remélem reggelig elmúlik.

battery low

nincs áram otthon...mindhárman átírtuk a napirendünket ennek megfelelően...egy ideig csak a számítógépnek nem láttam értelmét internet nélkül, de mostmár a lakásnak se áram nélkül.

ma déltől 10ig meg holnap meg holnap után szociológus kihívásnak nézek elébe. 10 órát kell eltöltenem a 7. kerület különböző kocsmáiban, szigorúan terepnaplót írva, semmi alkohol, semmi egyéb elfoglaltság. a gyomrom görcsbe rándul az egésztől, mert nem tudom mit fogok magammal kezdeni.

sírjanak az emberek mind...utálom a facebookot meg a blogokat olvasni...már reggel sajnálhatok mindenkit...

gru

Elmentünk moziba..nagysikerű rajzfilmre... aranyos volt, bár sablonos...nyilván...de azért tudtam rajta nevetni...viszont látom magam előtt a jövőmet és előre félek. Mi lesz velem akkor, amikor majd a kölyköm olyan korú lesz, hogy igényelni fogja a Disney csatornát, a cartoon networkot meg a yetixet...nomeg a moziban a legújabb mesét? Egy-egy ilyen mese önszántamból OK, de nem akarok évekre ebbe belekerülni.

feedback...mondtam én

Kedves Zsófia!

Nagyon örültem a lelkesedésének, a tantárgy iránti szorgalmának. és ezért gondoltam, hogy írok önnek, mert ma esetleg úgy érezte, hogy korlátoztam a hozzászólási lehetőségét. Amennyiben ezt így lenne, kérem, értelmezze úgy, hogy nem önnek vagy a tudásának szólt, hanem szeretném elérni, hogy a csoport ne szakadjon dolgozók és jelenlévők társaságára, és ha lassan is, de egyre többen bevonódjanak az órai munkába.


ez mondjuk egy tanárom, ez mondjuk lehetne alap a egyetemeken...

elég ha anett tudja. hogy mit ordibálok itt percek óta...ezt nem vállalom fel a világ előtt legyen elég annyi, hogy mostanában BÁRMIN elsírom magam, bármin... és semmiből nem elég, plána amiből nincs... több filmet meg tutira nem nézek..tanulni meg tutira fogok..na ez a nem biztos... ááááá hangosan ordítok, jó, hogy ezt nem lehet ide felírni

nyáron egyszer már megígérték, hogy kapok kis droidokat, akik segítenek nekem...akkor nagyon örültem, viszont ma is megkérdezték, hogy kell-e segítség. nagy naivan mondtam, hogy hát lenne mit csinálni. erre mondták, hogy küldenek fogyikat, akik segítenek. Én szeretem őket, tudom, hogy tudnak dolgozni helyenként, bizonyos munkákat, de... én anyáéknál az oviban is összerettenek a kis torzult arcoktól, meg a tapogatástól, meg szeretgetéstől. minden fogyatékkal élőkért felelősséget vállaló génem az anyámnál maradt, nekem nem jutott sajnos egy sem. Nem akarom őket bántani, lenézni, semmibe venni, de nem tudom őket babusgatni, szeretgetni, csak távolról szemlélni, hogy élnek és hogy élnek. a gondolat is fáj, hogy miből maradnak ki, de mindig azzal nyugtatom magam, hogy ők a saját világukban jól érzik magukat. remélem...én is az enyémben, hagy ne kerüljünk egy lapra...

tudom, hogy hozzám képest más milyen hátrányos helyzetű utazás terén, de arról kell panaszkodnom, hogy idegroncs leszek a gondolattól, hogy nem lehet eleget utazni...
hiába voltam pl norvégiában még oda legalább 20x vissza kéne mennem, hogy azt mondhassam eleget láttam. és ez az év is...voltam ugye olaszországban, barcelonában, végülis kassán, de az őrségben, zemplénben, szóval egész sok helyen, már napokban lehet mérni, hogy mikor megyek londonba, nincs egészen egy hónap és azon töröm a fejem, hogy kit tudnék rávenni arra, hogy kijöjjön velem bécsbe, vagy pozsonyba, vagy mondjuk pécsre. és mondjuk ezekből ne csak az egyik jöjjön össze...meg prága..hát az is simán belefér...ezek úgysem hosszú utazások.
ezek a helyek nem olyanok, ahova sz0vesen mennék egyedül, mert m0g egy országot be lehet járni egyedül, egy várost felesleges.
jajj csoportosan is utaznék
hiába, telhetetlen vagyok

imádom az olyan napokat, amikor korán felkelek és egykor már itthon vagyok úgy, hogy mindent elintéztem. vásároltam, intézkedtem, elintéztem, kikölcsönöztem.
hogy csinálják azok, akik minden nap dolgoznak és nincs őszi szünetük időnként? mikor csinálják meg az emberek az apróságaikat?

én öregszem, vagy túl öregeket ismerek, de az innen-onnan régi ismerőseimet nézegetve a facebookon..mindenki babázik, de legalábbis felesége/férje van

lehetne nyár, lehetne fiúm és együtt kóborolnánk a nagyvilágban...ehelyett jön a tél és én egyre közelebb akarok maradni a takarómhoz

ebéd

Én egy értelmes és boldog ember vagyok. Vagy nem, mert a kollegiális kapcsolatok érdekében feladtam egy magányos ebédet, ahova később beugrott volna Levente új szemüvegben, két emberért, akik az előzetesben lévő rokoni és baráti kapcsolataik után közvetlenül áttértek a falon található képek kapcsán a művészet témára. Gyűlölöm, hogyha valamilyen műtárgy kapcsán az Ilyet én is tudnék csinálni, sőt még jobbat! mondatot ejti ki. Tudnál, de nem csinálsz. És ha tudsz is, ilyet biztos nem... Azt hittem, hogy az iskolával megszűnnek az emberek körül a primitív emberek. A munkahelyet mi választuj és mások is ugyan azt választják, tehát ennek szelekciónak kéne lenni. Az a baj, hogy 600 embernél már könnyen kerül szemcse a gépezetbe...
Legalább a kaja finom volt. És kitatáltam közben azt is, hogy mi lesz hétvégén az egyik ebéd.

már tegnap annyi minden történt és volt eszemben, hogy oldalakat tudtam volna írni, de mire hazaértem összeestem a fáradtságtól és fejfájástól...viszont most meg öt óra itt kukorékolok, nem tudok visszaaludni, pedig még van fél órám legalább, míg fel kell kelnem. Valószínűleg holnap azaz ma napközben meg lesz ennek valahol a hatása.
tőmondatokban a tegnapi nap:
reggel érdemes emberekkel találkozni. jobban lehet beszélgetni, mint este
az iskolára rámegy a gatyám is ha minden nap ennyi szünetünk marad és én szünetben mindig iszok, vagy kávézok
a nincs megállás napok szépek, de nem szabadna többnek jönnie egymás után
érdemes a polivinilclorid gyárban dolgozni, mert van pénz CD-re

Az a helyzet, hogy akármi lesz is, nekem vissza kell mennem Trondheimbe a könyvtárba, mert ott a zenei részlegen a fiútól most már konkrétan tudnám kikérni a zenéket. Tudom, hogy nagyjából mit keresek és nagyjából az az egyetlen srác a világon, akit ismerek és tudna nekem seg0teni az újonnan felfedezett dolgok továbbfejlesztésében.

el kell még mennem:

Prágába, Párizsba, Észtországba, Lettországba, Litvániába, Bulgáriába, Albániába, egész Szlovákiába, egész Csehországba, Svédországba, Izlandra, Írországba, Angliába, a norvég vidékre, New Yorkba, Alaszkába, Provance-ba, megint Horvátországba, megint Szlovéniába, Svájcba, Németországba többfelé, Lengyelországba, kiemelten Poznan, Gdansk és Warsaw, ezen kívül még Új-Zéland, Indonézia, Hong-Kong, India, kiemelten Ladakh, Tibet, Himalája, K2, Kuba, Brazília, Tűzföld, Madagaszkár, Elefántcsontpart, Sydney, Moszkva, Szentpétervár, Mexico, Salt Lake City, San Francisco, Miami, Los Angeles, Philadelphia, New Orleans, Északi sark, Déli sark, Zöldfoki-szigetek, Dánia, Hollandia, Brüsszel, Bécs, Románia, Törökország, Egyiptom, de kizárólag nem turistaként, hanem valami arab haver családjához, Kazahsztán, Tokyo, Peking, Bali, Lakatlan sziget napsütéssel, tengerparttal
Nagyjából ennyi...Nincsenek elérhetetlen vágyaim

a feedback a kedvenc intézményem!

Nagyon szuper vagy lányzó!!! :))
köszi ezerszer!!

olyan ember problémáiról oldalakat olvasni, akihez se hivatalosan, se egyébként nincs közöm...felesleges

giccses ám, meg rossz ezt így camnek írni, de SZERETEK

nem tudom, hogy normális érzés-e szerelmesnek lenni senkibe, hanem úgy mindenkibe. talán az, de ha nem én mégis az vagyok. boldog a javából és ezt tartani is kívánom. nem lehet ez már másképp. mert én nem az a lány vagyok, aki belesüpped a szarba és még termel is maga mellé, hogy jobban tudja sajnáltatni magát. nincs miért sírnom tényleg... ott a munka tanulás vonal, amire tényleg büszke vagyok, a tanulás részével még hétvégén is haladtam, a szeretet dolog, amiben csökevényesnek éreztem magam meg mégis ott van. végigzongoráztam mostanában jópár igazán mély beszélgetést a barátaimmal (páran még kimaradtak, de majd pótolom).
sokat gondolkoztam azon, hogy hogy is van ez, hogy ki számít, meg ki nem. mindig megtaláljuk egymást azokkal, akiknek épp számít a másik. a múltkor a szimplában, aztán itt az ágyikómban, valahol Budapest magvában, meg egy teraszon a hideg éjszakában. nincs miért sírnom, hívnak ha kellek, ha nem hívnak, akkor örülhetek, hogy minden gördülékeny és majd úgyis megtudom, amit kell.

jajj mit hallgatok már megint

az öcsém és én...mindig öröm

dali
vettem impregnáló mosószert
zsófia panna
like
én már mindent kimostam
bálint
akkor mind1..
zsófia panna
táskát, kabátot
bálint
csak gondoltam szólok
mert neked is van
hát jó
zsófia panna
a north face cipőmmel kéne kezdeni valamit,mert a ábamon, felvéve árasztja a láPszagot
mert ugye elsüllyedtem benne egy mocsárban
bálint
hm
hát
azt ne mosd ki..
zsófia panna
nem akartam
csak akkor mit csináljak
szagoljam?
bálint
az mondjuk működik
szagold míg el nem fogy

és amikor az ember elhatározza, hogy ma már akkor sem ülök itthon és elindul a városba, akkor egysercsak valamikor kiköt a budapest jazz clubban és swinget táncol sok ember, és ő is táncol egy new yorki-val...swinget...emberek!!! van élet a bolygón... ma este swinget táncoltam... és innetől hétfőnként már mindig akarok... a túratársaság nem jött be :S

gyűlölök emailben chatelni, pláne ha a helyzet nem javul... ha javul még az csak csak elmegy

adj vért, ments meg három életet...

Én lassan bebizonyítom legalább magamnak, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak. Feláldozom magam és elég spenótot eszek és bort iszok, hogy normális legyen a hemoglobin szintem és onthassam értékes vérem három emberért. Ma is ezt tettem, idén már hat ember lehet hálás nekem én meg nekik, hogy nem érzem teljesen haszontalan és emeberutáló teremtménynek magam.

keresem a hangot a természettel

Ma egész nap betonoztunk, amikor pangott a munka én kiástam a kertben a tormát, a csicsókát... Szüreteltem, raktároztam élveztem, hogy ezt csak úgy lehet csinálni itthon... Holnap gombázni megyek..ezek együtt már majdnem annyira jók, mint egy szőlő szüret vagy disznóölés... jól esett ma nyakig sárosnak, betonosnak lenni, sírni a tormától, azt érezni, hogy minden porcikám fáradt és fáj... aztán én a citybunkó kapok egy emailt benne ezzel a linkkel. Két laki sok identitású lány lettem... de legalább kezdem sejteni, hogy mikor hova akarok tartozni...

valahogy annyira sikerült elintéznem magam, hogy tegnap még lábra tudtam simán állni csak fájt, ma viszont lábra tudok állni nagyjából, sántítva megyek és csak úgy simán is fáj, nem csak terhelem... bekattant a combtövem és őrült módon tudnék visítani csak mőlna már el...éljen a szombati betonozás és a még addig hátralévő két dolgos hétköznap

lusta vagyok itthonról elindulni. itt is lehet zenét hallgatni, bár a koncert amire megyek nem éppen az örök állandóságról szól. nem lehetek lusta

:D :D :D :D

megvan a jegyem Londonba!

gesztenyefa

Egyébként csak a gesztenyefák hiányoznak. Azok itt csak olyan helyeken vannak, ahova én alapesetben nem járok. Van pár a BME Duna felőli oldalán, a Gellérthegyen, az Alagút fölött a Vár alatt, Zuglóban, Hűvösvölgyben... Otthon meg erről szól az ősz. Én nézem a gesztenyefákat a Vár utcában meg a zeneiskola udvarán, oda bemászok néha. A gesztenyefák meg a fejemre dobnak egy-két gesztenyét. Én összeszedem őket , hazaviszem, aztán egy idő után kidobom, vagy kidobja más. Már hideg van, de még süt a nap, de sárgán, nem szürkén vagy fehéren... Itt ez az egész hiányzik, ezért vagyok megzavarodva Miskolcért, hogy mehessek már este nézni a várat, sétálni egyet, vagy túrázni. ez olyan biztonságot adna. Ma elmentem pár gesztenyefa alatt a nagy ügyintézésből visszatérve és olyan jól éreztem magam. Hideg volt, de kabátban, sálban, biciklin meleg. Sütött a nap és nem kellett rohannom. És még azt is éreztem, hogy okos vagyok, mert megoldottam valamit aggyal nyafogás helyett.

family

tegnap drága öcsém huzamosabb ideig folyamatosan pottyászt írt poggyász helyett a levelezésünkben, majd ma anya megkérdezte, hogy mi a felirat a gtalkon (working for a rich girl, staying just a poor girl...) mire lefordítottam, megkért, hogy szedjem le, mert ez rosszat tesz az energiaáramlásnak. mondtam neki, hogy már leszedtem és a millenium falcon van kiírva. megint megkérdezte, hogy mi van kiírva... mondtam, hogy ezeréves sólyom... ez valami tibeti? ... nem star wars...

ilkautcaharmincháromezeregyszáznegyvenhárom

ilkautcaharmincháromezeregyszáznegyvenhárom...az egyik legnagyobb fun volt ide levelet írni anno annak idején, sőt fergeteges home videom van 1992-ből ebből a fürdőszobából...imádtam a recsegő parkettát, az egész lakást, a cseléd bejáratot, az alacsonyan szálló repülőket... aztán a család elköltözött, kiadták a lakást...sokáig diákoknak és most egy másik ismerősünk költözött oda. teljesen átváltozott a lakás, még mindig tetszik a recsegő parketta, de az van már nálunk is... érdekes volt kisiskolás nyaraim és szüneteim helyszínén másokkal mást csinálni... de jó volt
igazából nem is ezt akartam írni... ez nem is fontos, de erről jut eszembe. itt jön a lényeg. még mindig azt akarom, hogy hagy mehessek légyszi légyszi disznóvágásra, vagy szüretre... olyan nagyon jót tenne a kis lelkemnek...agyban kipihenném magam...
mondjuk anyától kaptam egy B ajánlatot ha ez nem jön össze, ugyanis elvisz wellnessbe miskolcon...szauna, gőzfürdő, masszázs...everything will be fine and relaxing

a pénz boldogít

engem mostmár senki nem fenyegessen pénzbírsággal, mert lehet, hogy dühkitörésem lesze, sírni és üvölteni fogok vagy még kitudja mit csinálni.
még mindig nem tudom, hogy átmentem-e a kurva tanfolyamon, fizetem a kurva kolit a levegőbe és ma ír nekem a szociológia, hogy nem jó nyelvvizsgát vittem be, amit ha nem pótlok áttesznek fizetősre, meg kell vmi kurva papír az andragógiáról...hányok esküszöm..sugárban...egy doboz cigit tudnék most nyugodt szívvel elszívni

színes egyéniség

vannak tipikus szezonális kaják, amikből én otthon is igyekeztem mennyiséget enni, hogy egy évre elraktározzam az érzést... de most valahogy sikerült beszíneznem magam két aktuális szépségtől... tegnap néhol, foltokban, úgy hogy csak én láttam kicsit lila lettem a céklától ma pedig sütőtököt ettem, amit ugyan még csak most nyeltem le, de mivel ebből is ipari méreteket kívánok fogyasztani, hamarosan a narancssárga is bejöhet a képbe

oláh tomi büszke lenne rám... papírból csinálok millenium falcont

magam sem értem magam...milliószro felébredtem éjszaka, hogy ó jajj nem alludtam-e el, minden úgy van-e ahogy lennie kell...iszonyat ideges voltam végig... aztán mire felkeltem már betetőzött a nem is alszom én csak legyünk már túl az éjszakán érzés...most hogy felkeltem egyálalán sejtelmem nincs arról, hogy mitől voltam ideges.... semmi de semmi okom nem volt rá...ez egy egyszerű csütörtök

én nem bíírom, az orvos is megmondta, hogy én ezt nem bírom
nem akartam elaludni, mert vártam egy emailt...vártam, ittam, ittam, vártam és végül négy körül mégis elaludtam.
aztán reggel jött is egy email, de erre mondjuk pont kurvára nem vágytam...hiába nem lakok koliban, ezt nem fejeztem ki nekik elég világosan így most kéthavi kolidíjat...18000 forint a magyar államkincstárba az én fizetésemből, csak úgy, have fun, mert megtehetem...
ordítani tudnék...tudok is

az ember életében vannak nagy dolgok

érdekes szokásom alakult ki az évek alatt a gyümölcsmagokkal...nem tudom elvisleni, ha ne mtudom róluk teljesen leenni a gyümölcshúst...ezért egy barack megevése kb fél óra a szilva kicsit éretlenen akár órákig is eltarthat... én nem bánom, nagyon élvezem...aztán annyira megszokom a dolgot, hogy a mag a kezemben, számban marad én meg játszom vele... olyan statisztikáim alakultam ki, hogy a már elfogyaztás utáni rész a legrövidebb...általában már az utcasarkon elejtem a kezemből, vagy kiesik a számból, de ma...ma egyéni rekordot döntöttem... egészen az iskoláig bírta a szilva, majd végig a tanítást és már csak az irodában köptem ki, mikor fel kellett vennem egy telefont.
egyébkélnt nem is erről akartam írni, hanem először bettinek válaszolom azt, hogy esténként általában ráérek...
illetve mindenkinek üzenem azt, hogy nézze meg a mély yőszi letargiában és spleenben a mediterrán finomságok c. filmet, mert én filmen nem tudom mikor szórakoztam ennyire jól. nem erőltetetten volt vicces, hanem olyan őszinte emberi módon, ami mostanában néha hiányzik... folyt a könnyem tényleg és olyan megkönnyebülés volt... hajrá...mint majdnem művelődészszervező, kötelezővé teszem mindenkinek.

bradycardia: A normálisnál lassabb ütemű szívverés.

Nagyon szeretem a kis lakóközösségünket. Annyira szolidárisak a lányok, hogy én tegnap elmentem kilenckor lefeküdni és hiába voltak ketten egy ellen, mégis kikapcsolták a star wars 5öt és ők is visszavonultak, aztán mikor hajnal 1kor lecsámborogtam folyadékért, meg zsepiért akkor egyszer csak ott lettünk mind a hárman, ültünk a nappalinkben és még vagy egy órát csacsogtunk... Aztán meg reggel végre senkit nem keltettem fel, hanem csak úgy simán eljöttem dolgozni, ahol sikeresen küzdök az elalvás ellen. Eddig jól ment, bár 4 órán keresztül a fülemben volt az ipod hangosabbik vége és én nem jutottam el addig, hogy bekapcsoljam... ültem bedugott füllel és nem hallgattam semmit... ha csörgött a telefon, kivettem... 4 óráig nem vettem észre, hogy nincs zene... most már van...

első második nap

az első szociológus órámon rájöttem arra, hogy azért járok elsősök közé, mert okosnak érezhetem magam... a tanárbácsi már meg is jegyezte a nevem és azt mondta, hogy látszik, hogy a kollegina nem ma kezdte... imádok kollegina lenni és imádok 90 emberből egyedül válaszolni....
a második szociológus órám után azt akartam posztolni, hogy ezek hülyék mind, de a tanárnőnek full respect, mert tudta kezelni a fiút, aki matt részegen akart szakmázni 2 nap egyetem után...
egyébként meg hulla fáradt vagyok... és az is leszek minden kedden és szerdán... jéééj

Elkezdődött az iskola...Minden kaki a nyakamba borult...Órákig írtam a vizsgát ma...Fáradt vagyok...Nincs kedvem a holnaphoz se...Nem akarok ilyen savanyú lenni és minden mondatra fogvicsorogva válaszolni

nem tudom, hogy csak azért, mert fizetés nap van, vagy úgy egyébként is, de egészen megkedveltem ezeket a lányokat, akikkel egyyütt dolgozom... tényleg kedvelem őket...

Szeretném megköszönni a karrierem fejlődését a google translatenek.

levelet írok kazahsztánnak, oroszországnak, aztán ágimamának

ma nagy bölcsesség szállt belém.

Fuhh hát igen ez az órarend dolog kemény meló... Dél óta variálgatom jobbra balra, de aztán rájöttem, hogy nincs értelem tologatnom a tantárgyakat, mivel egy 150 fős órán senki nem veszi észre, hogy minden héten ott vagyok-e vagy csak két hetente, a másik meg ugyan ez a szitu, csak 90 fő és 30 perc késés... mit számít... sőt, hogy jól álljak jövő félévben , ennek a félévnek meg már úgyis mindegy, felvettem még egy rendezvényszervezés órát a zenei tanszéken...
egyébként mindennek az lett az eredménye, hogy kedden, na kedden ne keressetek, mert reggel 9től este kilencig három egyetemi épület között fogok ingázni... új lábak, vagy egy bkv bérlet kell majd :D
nagy kövek estek viszont le rólam, mert minden rendeződni látszik és még ősz is van, ami jó, mert mindjárt tél lesz, aztán meg tavasz és végül nyár... pont ezért szeretem, mert van, aztán meg más lesz...

ja és szeretek azzal tisztában, hogy mi vagyok (nem kötelező elolvasni)

SZOCIOLÓGIA ALAPSZAK

A szociológia a társadalomtudományi képzési terület társadalomismereti képzési ágához tartozó alapszak. A képzés végén szerzett diploma megnevezése szociológia alapszakos szakelőadó. A szociológia, a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány, mely a társadalmi kérdések tudományos módszerekkel történő feltárásával, elemzésével, a társadalmi problémák kialakulásának elméleti magyarázatával foglalkozik. Az alapszak képzési célja, hogy olyan szociológiai szakemberek kerüljenek ki a képző intézményekből, akik elkötelezettek a humanisztikus értékek iránt, megfelelő társadalomkritikai érzékkel rendelkeznek, széles körű társadalomelméleti, társadalomtörténeti, szociálpszichológiai, elméleti és empirikus társadalomkutatási, informatikai módszertani ismeretekkel rendelkeznek. A jelöltek a tanulmányok során elsajátított elméleti és módszertani ismeretek alapján képesek önálló elméleti és empirikus kutatásra, illetve a hazai és európai, valamint a globalizációs társadalmi folyamatok, tendenciák elemzésére, döntés-előkészítések szakmai megalapozására. A hallgatók a képzés során elsajátított ismereteik és készségeik birtokában alkalmazni tudják az adatfelvételi és számítógépes adatfeldolgozási technikákat. Képesek lesznek társadalmi, gazdasági, piaci kutatásra, reklámok hatásvizsgálatára, politikai és egyéb közvélemény-kutatásokra, a helyi társadalmak szociális térképének elkészítésére. Diplomájuk birtokában alkalmassá válnak az állami és önkormányzati igazgatás, a politikai pártok és más társadalmi szervezetek, nonprofit vállalkozások működési és szociális problémáinak feltárására és vizsgálatára, strukturális és regionális egyenlőtlenségek okainak feltárására, elemzésére. A képzésre olyan fiatalok jelentkezését várják, akik nyitottak a társadalmi problémák iránt, érzékenyek, kellő együttműködő, kapcsolatteremtő és kommunikációs készséggel rendelkeznek. Elég empatikusak és toleránsak a szociokulturális különbségek kezelésére. Az idegen nyelvű szakirodalom megismeréséhez és elemzéséhez megfelelő nyelvtudással rendelkeznek. Szívesen vennének részt tudományos kutatásában, elemzésében, illetve a közvélemény-, a piackutatás és a tömegtájékoztatás területén szeretnének elhelyezkedni. A szociológia szakos diplomával a munkaerőpiac következő területein adódhat lehetőség: önkormányzati, vállalati és oktatásügyi szervezés, szociálpolitikai, munkaerő-gazdálkodási és politikai pálya, tudományos és oktatási tevékenység, de a végzett szakember a gazdasági, igazgatási, társadalmi és kulturális szférában működő intézmények és szervezetek munkájában is részt vehet. A munkahelyszerzés esélyeit növeli, hogy egyre nagyobb az igény az emberek társadalmi helyzetének áttekintésére és kezelésére.

szociológia

a szociológiáról meg az a benyomásom, hogy itt, azaz ott vannak fiúk...

okos egyetemista lány vagyok, aki tudja mit akar az élettől és meglátja a lényeget mindenben

védjen meg valaki!!!

ez a nap félelmetes, vagy már a tegnap este kezdődött a félelmetesség..még 10 óra sincs és a gyomrom újra görcsben. mi van veletek emberek? buták vagytok mind? hogy lehet ez?
egy 30 éves nőt felvilágosítok az irodai chaten keresztül? emailt kapok olyan dolgokról, amihez semmi közöm?
tegnap meg olyan dolog derült ki olyan emberről, amit azért csak tudnom kellett volna, így már csak egy tőrdöfés
ma beiratkozok, hogy legyek már szociológus is bassza meg, mert az andragógia nem elég nagy hülyeség és változtatják az órarendem és nem sikerült routert találni és megbántottam egy embert akit még életemben nem is láttam és fáj a fejem és görcsben áll a gyomrom az idegességtől és és és... azt hiszem nem akarok kijönni a lakásból...az a legszebb hely a világon és én vagyok a bérlő és otthonos, pedig még be se fejeztük és kényelmes és én még fázni se fázom mert egy nagy halom takarónk van.

egyrészt... jelentősen növeltem ma az emberek önbizalmát azzal, hogy egy egysoros angol levelet szétküldtem közöttük, hogy javítsák már ugyan ki, mert én ezt el nem merem küldeni saját kútfőből az orosz nagykövetségre... kijavították ügyesen, mindenki észrevette az apdó kis hibáimat... okosak ezek a fiúk, megtartom őket a karrierem fejlesztése értelmében...
aztán.... ki kérte, hogy statisztikája legyen a blogomnak? én ugyan biztos nem...eddig óvakodtam ettől, mert tudtam, hogy napokat, délelőttöket fogok előtte tölteni és agyalgatni, hogy ki lehetett, honnan , miért... az viszont kicsit fáj, hogy az emberiszony kapcsán találják meg a blogom a legtöbben... ezen változtatni kell és fogok...mától mindenkit szeretek (itt, élőben majd eldöntöm)

új lakás régi élet

meglepő, hogy mennyire fel tudott dobni a ma reggeli séta az albérlet és a munkahelyem között...volt egy hangulata, elsőre...valószínűleg nem fogom én ezt mindig ennyire élvezni...
egyébként meg minden nyomasztó dolgot leleveleztem.

megy egy film, csak hogy ne legyek egyedül... ilyen az utsó estém itt... mi az isten akasztott meg ennyire, hogy még naplót is írtam és itt kesergek... nicns is bajom emberek? mi ez a lemondás...
máskor az mindig feldob, hogy az öcsémnek kezdődik az iskola, nekem meg nem, de most még őt is sajnálom...

Arbeiterin

A helyzet az, hogy ma úgy döntöttem, hogy a munka szép, a munka jó...
Amikor 100 ember előtt egy british gentleman kimondja a nevem és mellé, hogy thanks, az nem semmi érzés... szóval thanks nekem is...fülig érő büszkeség és kicsattanó boldogság tört rám...valaki nem ünnepel velem este? semmi durvaság, csak nincs kedvem az utsó estémet egyedül tölteni az albérletben egy ilyen nap után.

a mítoszok mind ledőlnek

valamikor mindennek meg kell dőlnie. a hétvégén sok dolog a régiben, sok meg megváltozott... jó ez így...
jajj de sok dologból vagyok én összerakva... és jajj de sok mindenen lenne jó változtatni... tanulságos dolgok jutottak eszembe, végre nem csak a baromságokat ontja magából az agyam

nem tudom mit akartam már kinyilatkoztatni, de tegnap éjszaka biztos voltam benne, hogy reggel blogot akarok írni... mindegy is talán...ja... naná eszembe jutott...
jobb egy szép kéz, mint egy szép cipő...ez volt az... mindenki tegye ezt el a megfelelő polcra én meg megyek és szanatóriumba vonulok...5 nap nyugalom a világ végén

Did your turn it off and on again?

kell nekem ez a megszégyenítés? felhívtam az IT-t megint. Próbáltad már újraindítaninál komolyabb volt a probélma, ezért... semmi extrát nem kellett csinálni, én is meg tudtam volna oldani, de nincs hozzáférés, access denied, stb... muszáj volt velük beszélnem... de minek ez nekik? ha én meg tudom csinálni, akkor miért kell megszégyenülve felhívnom őket, nekik miért kell unottan bepötyögni az infókat és miért nekik kell azt a hármat kattintani, amit én is megtehettem volna... jajj soha többet ezt a telefonon keresztüli utálatot nem akarom hallani, csak sajnos van annyira szar ez a számítógép, hogy időnként fel kell vennem a kapcsolatot velük... ők utáltatják meg magukat az emberekkel, nem feltétlenül az emberek hülyék... nem gondoltam volna, hogy ez egy olyan nap lesz, amikor oltalmam alá veszem az egész hülye majom emberiséget

egy fél rész himym után:

úgy elmosbyznám már az életem valakivel

everything is fine

fülig ér a szám, vagy még egyszer körbe, olyan jó volt ez a pár nap.
Tiszainokén minden a régi, mindent láttam, amit érdemes, kivéve a sárga new hollandot, ami R.Kiss munkagépe, mert elvitte tőle a bank... fene a pofájukat. klasszikusan zavarba hoztak a legionáriusok, de idén már nem adtak el rabszolgának. finoman elkerültük egymást és kész.
aztán hazavezettem, ami mindig kúl mióta megy a vezetés. itthon sírtunk egyet anyával hajnalba nyúlóan életet megváltóan, aztán kipakoltam az íróasztalom és ezzel rendbe raktam a fél életem, kiszórtam a felesleget, jókat nosztalgiáztam a sok vackon.
nagyot buliztam anettnál, ami miatt a tegnapi nap kevésbé volt fülig érő, de a kovászosuborkakrémleves sokat segített a túlélésben. most épp ott tartok, hogy teletömöm a hátizsákom a spajz polcairól aszerint a szabály szerint, hogy mindent elviszek, ami kell, amiből több van, mint egy, vagy ami csak nagyon érdekel.
órák kérdése és visszatérek budapestre, ami csupa jó dolgot tartogat megint. csiga, akit még én se ismerek, ő se engem, de sokat hallottunk egymásról elhívott a fiúja koncertjére, lesz még dolce vita, csütörtökön pedig... hát igen abaújvár... beteglátogatás és diófa alatt fekvés 4-5 napig...

kell ennél több? nem

hiába, okos lány vagyok én

Nem tudom, hogy milyen logika alapján jutok erre minden nap végén, de mikor már a mehetnékem a tetőfokára hág, akkor én azzal nuygtatom magam, hogy elkezdek gasztroblogokat olvasgatni... gondolom lenne értelme, de ettől az egyébként sem túl elfoglalt agyam őrült módon felhívja a figyelmem arra, hogy én tulajdonképpen épp az éhenhalás felé közeledek, tehát kritikusan súlyossá teszi a nap végét. Ma csak kettőig dolgozok, de ráerősítettem az éhenhalásra azzal, hogy kinyomtattam a kajacsata albumot... Haza kell mennem, különben éhen halok.

basszák meg még mindig fúrnak, mindenki tüsszög, liter számra fogy a fekete tea és a kávé... csörögnek az elhagyott telefonok, mert mindenki szabadságon van. hárman ülünk itt és és azon veszekszünk, hogy hanyas fokozatra állítsuk a fűtést... munka nincs, nem is lesz még egy darabig, viszont fizetés ezért is jár... én gémkapcsokat törögetek szét, de ez nem jó játék, mert fáj tőle az alsó fogsorom ínye, mert véletlenül több helyen beleállítottam őket egymásba az ínyemmel. még mindig van két óra hátra, de én valahol már csak élet és halál közt lebegek...
ezzel csak annyit akarok mondani, hogy hagyjatok aludni engem néha emberek

tálentum vagyok-e?

A helyzet az, hogy napok óta azon gondolkodom, többeket bevonva a fejtörésbe, hogy van-e olyan dolog a világon, amiben én egy tálentum vagyok. Az antitálemtumságot napi szinten tízszer be tudom bizonyítani, de az ellenkezőjéről még nem kaptam megerősítést se magamtól, se másoktól. Talán a hajvágás, amit még el tudok valahogy végezni, de abban sem tehetségről beszélünk...bárki jobbat csinálna, csak én merek belevágni.
Ezúton kérek mindenkit, hogy akinek eszébe jut valami, amiben nem vagyok teljesen reménytelen, az szóljon nekem, hogy megnyugodjon a lelkivilágom
Ez az egész azért került most ide, mert 5 percig feküdtem a hátamon és dobáltam a fejem fölé egy babzsákot, amit 3x sikerült elkapnom az 5 perc alatt... a maradék időt azzal töltöttem ki, hogy utánamásztam a babzsáknak, mert leesett...

Ha ma nem lettem volna iskolában, akkor ez egy tökéletes nap lehetne... Rég keltem ilyen vigyorogva és ilyen boldogan...

ultimate válaszom az első szülinap megünneplésre... sütöttem sütit... egyszer már bejött... mondjuk nekem tetszik... mondjuk én tudnék neki örülni... ennyi csokival nem lehet mellényúlni...
képet is töltenék fel, de olyan nagy, hogy nem eszi meg a blog... majd a facebookra, ha már mindenki meglepődött, akit érint

Imádom a szülinapokat, de nem csak a sajátomat, hanem másét is. Szerintem szép dolog ez az egymás gondolatai fürkésszük, hogy tudnánk a tudtára adni, hogy mi tudjuk, hogy ő mit akar. Szóval a szülinapost mosolyra húzott szájjal jó látni. Ez a mosoly dolog úgy működik, hogy csak olyan giccset választasz, amit még elbír a kapcsolat, vagy tényleg értelmes meglepetést találsz ki, vagy csinálsz valamit, az szívből jön, az mindig bejön. Mindegyikben az a lényeg, hogy nem kéne nagyon mellényúlni. Akit húsz éve ismerek, azoknál ez nem annyira nehéz feladat, még az egy két év is nagyszerű könnyítés, de egy hónap alatt senkit nem lehet annyira kiismerni, hogy én bátran álljak a szülinapja elé. Pedig egy délutánom és egy délelőttöm maradt ( a felkészülésből elvett egy kis időt a gondolkodom a szakításon rész ) Most már viszont van kedvem ehhez, de mit? Mert mondjuk elmehetnénk valahova, de nyilván ez olyan hely lenne, amit én szeretek, modjuk főzhetnék, de megint olyan lenne, amit én szeretek, mert azt nem tudom, hogy ő egyáltalán eszik-e ezt, azt. Ultimate és jó ötletekre várok, vagy legalább egy tortaformára.

hazamenni ebédelni azért jó, mert otthon azt lehet csinálni,amit csak akarok, viszont azért nem jó, mert azt pont nem lehet rendesen elkezdeni sem...
de legalább jót ettem becsinált levesből meg tiramiusból... képek anettnál facebookon
végre megint van időnk enni... hogy lett ez?

nem lett jobb. sehol nem tartok. semmin nem tudtam változtatni.
utálok nyafogni, de jajj. nem tetszik ez így.

duck & cover

Mennyire jogos, ha az ember egyedül dönt? 3-ból kettő szerint ne legyek szar alak... 1 szerint over és nincs mellébeszélés... aztán itt vagyok a túloldalon én, aki kattog napok óta, aki tegnap azt a kifogást kapta, hogy nem megyek át, mert esik az eső... ma conversation lesz... utálom ezt... minek arról beszélni, amiről tudom, hogy nem működik... és minek beleszólni abba, ami nem megy magától? és akkor ezek után majd minden este tartja elém a műsortervet, hogy hova mennék? vagy majd én megmondom, hogy hova 100x, ő meg majd egyszer, aztán egy fél év múlva kapom a fejemre, hogy mert mindig az van, amit te akarsz
utálok gonosz lenni, de utálom azt is, ha magyaráznom kell, hogy mit szeretnék
olyan ez, mint a viszonyom a tengerrel. először úgy láttam a tengert, hogy két hétig vitorláztam, azóta a tengerparton feküdni valami olcsó kielégülés.
egyszer már működött conversation nélkül, akkor most már megint minek az?
az esernyő miatt van az egész... mert tegnap esett és ott volt nálam az én tökéletes esernyőm, ami romhlmaz volt és amikor megmutattam anettnak meg bálintnak rögtön tudták, hogy mit látok benne. mert tudták, hogy én vagyok az az akárkibárki, aki az ilyen dolgokat szereti... és ő? ő mit tud rólam? tetszett barcelona, bírom a norvégokat, nem vagyok féltékeny típus, dolgozom, andragógus vagyok, valami hülye képzés miatt szombaton is hamar kelek és rengeteg hülye kép van rólam az interneten.
ez még nem én vagyok... én többet tudok az ex nőjéről.

péntek este... this much fun

hiába raktam rendet a laksásban, hiába főztem vacsorát, hiába készültem fel bármire is...egyedül vagyok, kibontottam az utolsó üveg alkoholt (ami mellesleg nagyon finom édes pezsgő szileszterről, thank you guys, életet mentett), ami itthon volt, elszívtam egy fél doboz cigit...tanulás helyett bámultam a monitoron mások filmbeli fiktív életét... nem így terveztem ezt az estét... nagyon nagyon nagyon nem...

anyukám érdeklődve kérdezte, hogy mi van velem meg az istvánommal (omg, ide jutottunk, hogy mindenkinek saját istvánja van), merthogy ő lenyomozta és nagyon jó véleménye van róla. az egyik barátnőjének a legjobb barátnője a csoporttársa volt a fiú öccsének és a barátnő vallott a másik barátnőnek, aki vallott anyámnak, aki aztán nekem... kicsi a világ és mellesleg a felnőttek kurvára unatkozhatnak, hogyha ezt beszélik meg...ráadásul telefonon, mivel anya nincs is otthon... szóval ha az anyám beindul, akkor a miskolc, budapest, debrecen, tatabánya távolságok eltűnnek és minden kiderül... kinek van még nyomozni valója? van kit a feladatra állítanom...

egyébként nekem van gonosz mostohám

Szegény fiú, akinek nem tudom megemészteni a nevét... eltelik lassan egy hónap, hogy egyszer sem ejtettem ki a gonosz mostohám által megbélyegzett nevet a közelében... örök életére hé fiú marad....

old friends

A mai nap a nosztalgia a semmittevés és a régi barátok jegyében telik el. Ezer éve nem hallottam kristófról, de ma beszéltünk skypeon. aztán megrendezésre kerül az ezer éves kertyparty, sörrel, borral, de viszonylag kis hejehujával. nem leszünk túl sokan, csak pár old friend. és hiába telnek a napok már megint csak egy számot hallgatok.

felvettek szociológiára. már egy ideje. de minek is, most, hogy fel tudom venni a tárgyakat elkezdtem kétségbe esni, hogy melyik napokra fog ez beférni, hát én mikor fogok dolgozni? mert se az andragógia se a szociológia nem ér annyit, hogy otthagyjam a munkám... nyilván nincs ezzel nagy gáz, csak kéne tudni, hogy melyik órára érdemes bejárni, melyikre nem kell, meg hogy megy ez, de ehhez kéne egy felsős szociológus, akiket meg valószínűleg a gólyatáborban meg is találnék, de nincs az az isten amiért én elmennék gólyatáborba az eltére megint... semmi baj nincs..egyedül maradtam a fejemmel... inkább sorozatot nézek...future zsófi problémája mindez

lakni

A síp utcában szeretnék lakni. Ez tény. Az mindent megoldana. Sokkal több időm lenne Anettal lenni, kelhetnék később, közelebb laknék Izlandhoz. Tökéletes kompromisszum lenne a jelenlegi csigaéletmód helyett, ahol egyik helyről a másikra viszem a cuccom, a fogkefém... itt meg akárhol és akármit csinálok este, elindulok az irodában kicsit hamarabb, mint kéne és akkor még beugrok átöltözni, fogat mosni... Kár, hogy erre még várni kell,de mivel büdös a munka így kukán ülök az internet előtt egész jól elringatom magam a gondolatba. Like lenne...így is jó, de úgy igazán like lenne.

így dolgoztam ma

-csodálkozom, hogy nem kattansz be tőle
-hát, nem véletenül megyek holnap SVT-re
-SVT?
-SpirituálisVálaszTanácsadás

-náltok mizu?
-Lilla per pillanat építész akar lenni, Anna sebész, Sára akrobata:)


-a hol lakjunk zsófival kérdésrea google nekem azt mondtahogy lakótlepen a legkellemesebb az élet::D
-like

most kell elindulnom... egyedül, neki az éjszakának... ki a reptérre... nem tudom, hogy mitől vagyok ennyire ideges...nem a repülés, nem az ottlét... fogalmam nincs, de ááá sokat számítana ha valaki elvinne a nyugatiig

Barcelona

Sűrű ám az élet és gyűrődik is nagyon... de hiába szakadt le ma a konyhaszekrény és borult a nyakunkba minden tányér én akkor is megyek ám el, megint melegbe, tengerpartra... Barcelona... Az építész fiúval... Nincs okom panaszra azt hiszem...

wohlfühlung

kassa semmit nem változott...kassa teljesen megváltozott... kedvelek ott lenni... bár egész más volt most, mint máskor

ma a szorgos majolika méhecskék alatt tekergéltem, hogy mindent elintézzek ebédidő alatt... én is szorgos méhecske voltam...

Nem tudom, hogy hallottam-e már olyan emberről, aki büszke volt a személyi igazolvány képére... én imádom a sajátomat..tényleg nagyon jól sikerült fotográfia :D az a baj, hogy nem lehetett ráragasztani a régi személyire, hanem új kellett mindenképp (megkérdeztem.. ők mondták) amivel csak annyi a baj, hogy eddig tudtam az ig. számom, most meg nem, mert az előző s házszámunk, utána a házszámunkhoz hozzá kellett adni az általános iskolás kedvenc számomat, aztán a kedvenc számom duplája duplán végül a vezetéknevem első két betűje.
egyébként ahogy megnézem a mostani se szar csak a D betű helyett L van a többire hasonló gondolatmenetet tudok csinálni...
hát. így sikerült lefoglalni az agyam ma ebédszünetben :D

Nem hittem volna, hogy Maria Joao albummal fogok találkozni élő ember lakásán és tegnap, amikor norvég zenét választottam végképp nem gondoltam volna, hogy ismerni fogom az énekest. Szóval létezik olyan ember, aki Maria Joaot is hallgat... norvég zenekarral... és úgy tűnik, hogy a fiúm...

ha már tegnap elfelejtettem a bort elvinni Borihoz, akkor gondolta ma kibontom... nem tudom mennyire érte meg... itt vagyok egyedül,a bor ár elfogyott... elkezdte rendet rakni, de mit számít, majd holnap befejezem... elkezdte men in tree-t nézni, amitől egyszerre sírós és jó kedvem is lett...de még indig van egy napom itthon, amikor nem lesz se bor se cigi, csak ha kilépek a lakásból. tehát belesüppedek a sorozatba, hogy minél hamarabb hétfő délután legyen és én kihasználhassam a meghívásom egy kanapéra, ahol a tour de france az idén először utol fog érni (or not)... és még a szerdát is várom, mert ezer éve nem voltam kassán és minden körülmény ellenére örülök, hogy odamegyek...
aztán még arra is rájöttem ma, hogy likeolom a barátaim... szeretek itt lakni, szeretek a teraszon józanul sírva röhögni, szeretek akár 5 percre is találkozni, hogy tudjuk mi van egymással, szeretem, hogy számítanak rám, hogy felhívnak hajnal kettőkor, hogy boldogok mind... hogy várják, hogy találkozzunk, mikor már sok ideje nem láttuk egymást...
hozzatok még bort, vagy legyen hétfő délután!!!!

nem tudok mit csinálni... fülig ér a szám...

nem szeretek olyan levelet kapni amiben szerepel a csigolya és a törés egyszerre...

on-line

olaszország szép, meleg, délen kicsit ronda, de méh melegebb... bejártuk a félszigetet..mondanék városneveket, de csak úgy nagyjából jegyeztem meg merre voltunk... turista arra nem jár, sokszor azt sem értettem, mi hogyan kerülünk a világ végére... szép volt, jó volt, de megkönnyebbülés itthon lenni, vásárolgatni, zuhanyozni, főzőcskézni...

menjünk már, vagy legalább az idő mozduljon előre, de nem tudok tovább itt tétlenkedni...alléalléallé először haza, aztán olaszország, aztán vissza...aztán meg... csak menjünk máár

munka után

látott a fiú olyan madarat, amit gordon ramsay sütött (egyébként lunda) és minden keresztkérdésemre helyesen válaszolt... (szandál zoknival? igen...farsangkor)
mégis min pörög a kis agyam? nem találok kivetnivalót

ha még szimpi is, meg látott olyan madarat közelről amire gordon ramsay vadászott és finomnak nézett ki, de nem jut eszembe a neve, akkor akár jófej is lehet.

az öcsém véleményez

három napja megy a tour de france, de a vb olyan szinten törölte a sporthíreket, hogy hozzám ez nem jutott el... szégyen és gaylázat...nem is nevezhetem magam igazi függőnek

nem a másnaposság a legrosszabb állapot, hanem az álmosság... én bárhol elalszom és el is alhatok... itt nem..nem vagyok erre szoktatva... rendesen fájdalmat okoz nyitva tartani a szemem... 5 kávét ittam és mit sem ér... a hadifoglyokat is kínozzák ilyen ébrenlét dologgal...szar..én értem, hogy szar

legszebb dolog a világon, ha péntek este csörög a telefonod, hogy nincs-e kedved lelépni egy hónapra Törökországba ( az már szar, hogy nemet mondok)
Fucking kúl...az istennek nem akar rossz kedvem lenni...a fejem fájogat ugyan, de arra gyógy0r a vodka...
nem értem mi történt, de maradjon így

Semmiylen volt ez a nap, nincs vele bajom, csak egy a sok közül... Eddig, mert háháháhááá levelet kaptam Németorszgából angolozás közben... Persze e-mailt, de akkor is, hogy ha van kedvem menjek, meg akár találhatnak nekem cool job-ot is a nyárra... van cool job-om, de azért egy hétvégére, vagy hétre ha nem is nyáron de ősszel csak elmennék, pláne, hogy Norbert meg a Freundinja Frankfurtba hívott, nem is a szülőkhöz... Van élet a bolygón... úgy szeretem azt a fiút, meg a Freundinját... :D

hetek óta kergetném a nyarat, de vagy rossz idő van, vagy csak én nem találom... várom az érzést, hogy vége van az iskolának, mist hetekig semmi dolgom, még unatkozni is fogok tudni... aztán nem jön, csak nem jön... ja, hogy anya is szabadságon van, a kedves öcsém is nyáriszünetezik... az érzés eddig elúszott... nem is lesz már a régi... annyi kárpótol (és erről jutott eszembe az egész), hogy a zsinagóga előtt bármikor turistának érezhetem magam, ahogy eszem az ebédemet, hallgatom a spanyol, német, olasz, franci embereket és közben süttetem magam a napon... ez jutott erre a nyárra... minden nap egy óra turistalét

okmányirodai ügyekben az olsens csengő megnyomásával lehet válaszokat kapni...
ideiglenes személyigazolvány, útlevél, gyorsított útlevél, befizetések, határidők... túl járatosak lettünk ebben... címek, sorszámok, várakozási idő, fotók, papírok...
ennyire nem volt tragikus, csak egy kicsit drága adomány az ujjlenyomatomért egy kupac pénz

vasárnap

nem tudom, hogy azért volt-e jó az este, mert mi alkottuk az a38 közönségének 40%át és letáncoltuk a cipőt a lábunkról, vagy mert feküdtünk kicsit a fűben, vagy a sündisznó miatt, ami bebizonyította, hogy én szeretem az állatokat, de valami nagyon oda tette az esténket, ahova kell... a vasárnapok mindig tökéletesek...

nem kedvelem az internetet, a facebookot, olyan dolgokra kényszerít, amit magamtól sosem tennék...

az az egy jó dolog van, a tanfolyamban, ahova járok, hogy kiolvastam egy könyvet az elmúlt pár alkalom alatt, illetve minden hétvégén hazasétálok a gellért-hegyről, még ha bringával vagyok is... meg olyan jókat alszom közben... ja tanulni, azt eddig egy büdös szót nem tanultam

ha lehet befizetnék még egyszer a tegnap estére, mert félek, hogy a legjobb részét átaludtam, vagy csak simán nem emlékszem rá...szóval akkor lehetne ezt újra?

szeretem mások haját vágni, de érdekes, hogy akkor sikerülnek igazán jó fejtetők, ha én közben megiszok egy azaz mi fél üveg bort... ma mondjuk csúszott az abszolút vodka is... bátran jöjjenek hozzám kedves népek hajat nyíratni...mellékállásban borbély leszek

20 évesnek csak azért szar lenni, mert pont 6 éve van az embernek személyi igazolványa, ami így épp le tud járni egy nappal indulás előtt...
viszont az meg jó, hogy még van pár napom áthidalni ezt a problémát... valahol nagyot kell majd hazudnom, hogy önhibámon kívülinek tűnjön a bénaságom...

mondanám, hogy elbújnék a világ elől, de talán most is az abaj, hogy kicsit túlságosan is el vagyok bújva... nem vagyok túl lelkiismeretes kapcsolattartás terén...pár emberrel még működik a dolog, de a nagytöbbséget időhiányra hivatkozva a valóságosnál többször hárítom...aztán ez az egész valahova oda gyűrűzik be, hogy érzem, hogy valami szúr belül és ki fog töni pár napon belül, de ebből vagyon nagy bőgés, vagy eszméletvesztés lesz...szívem szerint mind a kettőt megakadályoznám. mindezek mellett meg hiperszenzitív lettem az emberi érintésekre, az illatokra...vagy túlreagálom őket, vagy egész egyszerűen undorodom tőlük...
hülyeség az egész
azért gondolkodom ilyeneken, mert nem vagyok egészen jól összerakva és megborít már az is, ha majdnem elkések, mert visszaaludtam...anett a hős...érezte, hogy ez lesz, megmentett és felkeltett...csak a tudat..az nyomaszt...

valahogy túl sok mindennel ütköztem ma...nem csak fizikálisan... a kis piros telefon ment meg... örülök, hogy vannak emberek akik megtalálják a másik végét és benyomják a gombot, hogy hé lány hagy mondjam el mi van velem... meg mi van veled... éljen a kis piros telefon

Galaktikus Birodalom

Ma délután pontosan 16:02-kor behajtottam a Kazinczy utcába, ahol hetente minimum három alkalommal hazafelé indulok 17:05 tájban. Ma egy órával hamarabb hagytam el a munkahelyem, mire a 12-es szám előtt integetni kezdett nekem két rendőrruhába öltözött ember. Megálltam, közölték, hogy általános igazoltatásban lesz részem. Vegyem elő a személyim, lakcímkártyám, hoppá nekem kell jogosítványt is mutatni. Megmutattam. Ezek után megkértek, hogy valljam bea biciklim gyártási számát. Valljuk be nem is tudtam, hogy ilyenem nekem van, pedig de (J7879). Ezek után a rádióba belemondták azt a rémisztő mondatot, hogy körözést szeretnének ellenőrizni egy személy és egy kerékpár esetében. Itt következett a nevem, a személyi számom, majd a válasz: 0 (nem köröznek). Aztán a bringa száma, hosszú várakozás, közben találtak két utcával arrébb egy lopott bringát. Itt már remegett a keze-lábam, látszott, hogy bűnöző vagyok... Kb 5 perc után a bringám is megkapta zérót. A bringám benne van a rendszerben (én már eddig is benne voltam), ha ellopják, be tudom bizonyítani, hogy az enyém volt... Direkt nem lehet bekerülni a rendszerbe - mikor már elengedtek megkérdeztem - csak általános igazoltatás során... A történet vége, hogy felültem, elindultam, lecsúszott a vizes cipőm a pedálról és egy abszolút nőieset estem. A rendőröktől 1,5 méterre.

azt álmodtam, hogy önmagammal értekezek a kortárs és a román kori építészetről...

http://napsutesben.blogspot.com/2010/06/mokakacagas-muzeumok-ejszakaja.html

én vagyok a többes szám másik fele, szóval nagyjából ugyan erről tudnék a tegnap estéről beszámolni azt az apró megjegyzést hozzátéve, hogy a Zwack gyárban botrányos unicum illat van és úgy néz ki a belső udvar, mintha a sörgyári capriccio-t forgatták volna ott, kicsit több kosszal, meg kicsit több Pepin bácsival...
ja és az is kimaradt, hogy a várbusz oldaláról szereztünk egy facebookos Like! Postit-et

ennyi, nem is ragozhatom tovább, mert vár a kék tejberizs :)

először levágtam a hüvelykujjam papírral, aztán egy félrekattintás eredményeképp szétküldtem 226 e-mailt. azóta folyamatosan csörög a telefon és mindenkinek egyesével magyarázhatom meg a szitut és ha már kiküldtem, akkor azt is, hogy hogyan kell regisztrálni/archiválni. persze mindenből automatikus másolatot kapott keresztanyám... büszke lehetek magamra... de ez mind semmi a nap tartogat még meglepetéseket, az öcsém most hívott, hogy főzzenek-e annyival többet a nőjével, hogy nekem is tudjanak küldeni a borsós valamiből... ma nem úgy viselkedik ,ahogy én ismerem... és még előttem áll egy találkozás az ovis szerelmemmel... juhuhúú

nem szeretem a saját hozzáállásomat mostanában az éjszakákhoz...többször pánikolva ébredek, hogy jajj mennyi az idő, ugye nem késtem el...sosem késem el...6 óránál még sosem volt később...ma is valami hasonlóra ébredtem, csak nem aludtam vissza rögtön, mert esett...és olyan nagy problémaként éltem meg az egészet, hogy mivel menjek, mit vegyek fel... nincs is már vízálló cipőm, mindegyikre lyukat varázsolt a fém pedálom..- bérletem nincs, a potyázástól meg elszoktam már... hozzábújtam a piros takarómhoz, hogy hátha az majd megadja a választ, de legalább behúzhatom magam egy paplangombócba és jobb lesz... nem lett jobb... 6 perc múlva official is csörög az órám, min 3x, nehogy elkéssek... ma reggel egy félőlény vagyok

kanál, kanalas gém, kanalas kém, mindig special agent akartam lenni, ebből megvan a special

egy ideje érzem, hogy a kiskanalak beszívtak a saját kis világukba...egy szép darab a kávémba, limonádémba, asztalon felejtve és rögtön előbújik a kisördög, elkapja és a táskámba helyezi, vagy csak simán a kezembe és végigkopogtatom a dózsa györgy út összes oszlopát... utoljára a egy a kertemben bányászott egyszerű darabot hoztam haza, amit anett a földről túrt elő...de a büszkeségeim közé tartozik egy rózsás kis giccses példány, a finnairtől apa által lopott (valahol ez lehetett az első darab), egy hosszú nyelű a zappa caféból, egy németországból, egy norvégiából, meg több darab innen-onnande ezek mind az enyémek ám..ha bekerülnek a közös fiókba, igényt tartok rájuk, ha én elkerülök a közös fiók mellől...irigy vagyok na... de egyszer úgy tűnik volt valaki a szívemnek olyan kedves, hogy nekiadtam egy lopott ezüst kanalat...azaz még most fejtegetjük, hogy ugyan arról beszélek-e én, mint ő...ha nem ugyan arról, akkor hé világ, kérem vissza azt a szép igazi, mély ezüst kiskanalat...

Kezdem megszokni ezt a pénteken az anyámra babysittelek dolgot..nem is olyan rossz...olyan könnyen fel lehet dobni...tegnap elvittük a kertembe és ott iszogattunk meg szétcsipkedtettük magunkat a szúnyogokkal megint...de tudom, hogy jól érezte magát, pedig nem az ő világa...

kinyitottam a szemem és valaki a 3. emeletről bámult be a nyitott ablakon...rávigyorogtam és a másik oldalamra fordultam

a befektetésekről

eddig azt gondoltam, hogy a megfelelő árkategóriájú koncertek látogatása a legkedvezőbb befektetés, de a 100ft-os bubifújó sokkal jobb... kevés olyan ember van, aki a buborékokra ne mosolydna el és kedves fiúknak lehet extra sokat fújkálni... és mivel ma elég sok embert megmosolyogtattunk, ezért előbújt egy hely, ami eddig nem bújt elő és egy szimpatikus úriember beszélgetett velünk 5 percet bábokról és káprázatokról... buborékokat kapott érte...megérte...
köszönöm az ebédet!

ez mi? és én hogyan? és ebből mi lesz? és biztos jó ötlet?

tegnap dolgoztam, bevásároltam, sütöttem kalácsot...eddig ok...utána anett hívott, hogy menjek igyak a kertemben, erre ma reggel hétkor csörög az óra...először idegrohamot kapok tőle, hogy elaludtam, aztán ráébredek, hogy ebben a lakásban ez normális, aztán megijedek, hogy hol a kedvenc lakótársam...ő épp halálra hallgatja az eyesdownt...és eközben valami még mindig nem stimmel...ekkor jövök rá, hogy én nem kicsit, de nagyon részeg vagyok, de mitől, de honnan, de hmmm? és 38 perc múlva dolgoznom kell...már csak 32...fuuuuuuuuuuuuuuuck

családom és egyébb állatfajták

ügyes meg minden, mondhatni koMOLY, de az a processzor szerintem még egy NYÚLnak is gyenge. persze nem volt még dolgom hasonLÓval. meg azt sem tudom mennyire lenne oKOS döntés ezt venni. viszont a kordilleRÁKhoz nem indulnék el túrázni vele, meg a fŐZéseket is ki tudja hogy bírná.
elhatALMAsodott rajtad a gyümölcsszezon?
:)


(( az öcsém véleménye egy új kis körtéről (nem Apple)... a linkhez véletlenül nyilatkozz helyett azt gépeltem, hogy nyulatkozz :D ))

kiicsit szomorú, de már mégse lepődök meg azon, hogy egyedül töltöm az estét miskolcon...bálint színházban, anya pesten, anya barátnője,aki itt van most nálunk,anya másik barátnőjével színházban...én itthon... először el akartam menni megnézni a helyi überwassert, de aztán inkább egy kád forró víz és egyéb fűrdőszobai szöszm9t9lések mellett döntöttem... a kád víz után viszont nem maradt kedvem lenyúlni anya krémjeit, meg minden ilyesfélét amiért bármit odaadtam volna 8 évesen, ha felérem őket... szóval felhívtam a pesten ragadt gonosz ikertestvérem, akinek kiderült, hogy hasonló tervei vannak a mai estére... viszont átrágtuk magunkat a dolgon és a viva tévé kínálatán, amitől rögvest mosolygós jó kedvem lett, ígyhát nekiülök az összes könyvnek, ami a kezembe akad, üvöltetem a hifit ééés vasalni fogok trans global undergoundra (és titkon rágyújtok a lakásban, amit majd julira fogok hááháháhááá)

vakondriasztó gyártó cégekkel kéne felvennem a kapcsolatot...most már a saját hajamon kívül 3 ember szám0 azzala, hogy ollóval a kezemben nekiessem a fejüknek
tetszik a dolog, örülök, hogy vághatom mások haját és annak is, hogy megbíznak a kis kezeimben
olyan szépek lesznek mind...
de egyébként is jó érzés, ha bíznak bennem, meg ha számítanak rám... közelebb léptem ahhoz, hogy kiszálljak az emberiszonyból...ehhez az is hozzájárul, hogy az anettal szövögetett terveink közül is bejött ma vmi, új kocsmában ittunk... köszönjük új hajú fiú

átbeszélni a délután estébe néha jól esik...

Norvégiában babát várnak... Egy egyszerű mi van veletek e-mailre ilyen válasz... Egyem a kis szívüket...

nem szoktak megérzéseim lenni, inkább tudni vélek dolgokat, de valamiről határozottan megérzésem van és csak nagyon aljasan és furmányosan tudnám bebizonyítani, hogy igazam van, vagy nincs...piszkál a gondolat, hogy vajon tényleg az van-e amit gondolok, vagy csak nincs jobb dolga az agyamnak, mint ilyenekkel foglalkozni
nem hagy nyugodni a dolog

ezt adta a shuffle

gyereknap

úgy csináltunk gyereknapot, ahogy kell...
elindultunk bubifújóért, fagyiért, lufiért, aztán beültünk étterembe leves, második, sör/limonádé, jegeskávé, aztán sétáltunk és beültünk még sörözni, cigizni... megünnepeltük magunkat, gyerekeket, akik épp felnőnek...
köszönöm a szép napot!

feszültünk egymásnak

megint eszembe jutott és megint quimby koncerten a feszültünk egymásnak, mint test a testnek dolog...ez már így lesz mindig...és most volt kihez feszülni, random guy1.0

a szimpatikus fiú sajnos se a nevét, se a semmijét nem tudatta velem, de végigfeszültünk test a testnek egy egész fél koncertet... lájkolom ezt...tudnám gyakrabban csinálni

próbálom elhitetni magammal, hogy attól, hogy nem vagyok mindenhol ott még nem maradok ki mindenből...egy este nem a világ... annyi minden történik velem általában, hogy egy valamit bátran kihagyhatok, de mi van ha egyvalami amiről én tudok és csomó minden más, ami el sem jut az agyamig...
túl sokat alszom, túl sokat dolgozom, nincs nekem erre időm... nem lehet ilyen lazán venni a dolgokat, kicsit úgy érzem mindenhol ott kell lennem...

beteges?

a müpás fókuszcsoportos beszélgetésről csak annyit, hogy kicsi a világ és a moderátor fiút ismerem... kicsit... azt nyilatkozta, hogy nem maradhatok ott és vehetek részt a beszélgetésben, mert akkor nem lenne a cselekvőképessége kontroll alatt... kár, hogy ez most nem bókként hatott rám, hanem létrehozta az év legkínosabb 5 percét... szegény fiút, hogy összezavartam, de azért megkaptam az utalványt...

daily rutin

eddig történt ma:
1) reggel nem ment az internet, én felhívtam az IT-t, a válaszuk sajnos rádöbbentett, hogy sehol nem vagyok a felhasználói szintű számítógépismeretektől és csak egy buta kis irodai picsa vagyok: Próbáltad már újraindítani???? (aki nézett legalább IT crowd, vagy crowded , fogalmam nincs részt, annak tudnia kell, hogy ez mit jelent...egy IT-s egy cégnél ezt tudja mondani a telefonba) Lehet, hogy én is csak egy magnóval beszéltem, de a probléma megoldódott :D

2) mivel két helyen vannak a főnökeim, van a napnak egy olyan része, amikor az egyik azt hiszi, hogy a másiknál vagyok, a másik meg azt, hogy még az előző helyen, plusz még mindeketten belekalkulálják az ebédidőmet...ennek következtében az egy órás ebédidőm duplájára duzzad, amit ma kihasználtam anettal, jót ettünk, jót fagyiztunk, akartunk jót kávézni, de a bailey's shake kicsit drága volt, így csak háháháháááá jól elvoltunk...

ez lesz még:

1)össze kell szendem a városban az anyám, beültetni a koliszobámba

2)elmenni fókuszcsoportos beszélgetésre a müpába utalványért cserébe

3)babysittert találni az anyámnak, hogy elmehessek a mai koncertkoncentráció egyik eseményére legalább... vagy elviszem anyámat is... NEM

nagyon úgy tűnik, hogy leventével elutazunk július közepén Barira, Olaszországba...repülővel, 5 napra, csomag nélkül

Kiveszek két nap szabadságot... Se dolgozni, se tanulni, se szomorkodni nem akarok, esőt se akarok látni... Pénzt akarok költeni és napsütésben feküdni úgy, hogy semmi, de semmi dolgom... Emberekkel akarok találkozni, de azokkal csak finoman, csak válogatott társasággal, mert az alapvető emberiszonyom nem csökkent az elmúlt hetek alatt.
Hát ahogy kinézek az ablakon a napsütéses rész kicsit nehézkes lesz, de akkor meg elmegyek moziba, ott időjárástól függetlenül úgyis mindig sötét van.
De lehet, hogy inkább csak az ágyamban akarok feküdni, filmet nézni, olvasni...
Nincs kedvem hazamenni sehonnan... évek óta mindig nekem kell hazamenni, mindig én vagyok az aki ott ál indulásra készen az ajtó közelében, de nincs kedve elindulni... Legyen már úgy, hogy hozzám jönnek az emberek... Anett tegnap megpróbálta de én épp hattyú halálát játszottam egyedül. Értem én a helyzetet... kollégiumba hülyeség menni, szar érzés valami idegen ágyára leülni, mert ugye az enyémen én ülök... ááááá
végülis mindegy is... csak a mai napot éljem túl

Szeretnék valami hasonlót átélni:


Yeah we are running and how we are running
Across the hills in the pop art blue
Buzzers fly above the car
Circling us as if they knew
If i fall down if i fall down
Darling will you reel me in?
If i lose it if i lose it
Will you remind where we've been?

So we were climbing and how we were climbing
The cartoon trees up to the sky
As the sun drops off the page
Goldy flew into my eye

Well it's all up from here.
It's like i can taste opportunity near.
I cut myself on barbwire getting wood for the fire
I was too.. busy staring at you...
You...

So then we were floating up we were floating like particles into the night
High above the factories
We hitched a lift on a satellite
Lover will you spin me round?
May we never fall back to ground

Well it's all up from here
It's like i can taste opportunity near
I cut myself on barbwire
Getting wood for the fire
I was too.. busy staring at you...

Well it's all up from here
It's like i can taste opportunity near
I cut myself on barbwire
Getting wood for the fire
I was too.. busy staring at you...
I was too.. busy staring at you...(falling into)(getting wood for the fire)
I was too.. busy staring at you...(into your eyes)(getting wood for the fire)
I was too.. busy staring at you...(falling into)(getting wood for the fire)
I was too.. busy staring at you...(into your eyes)(getting wood for the fire)
You.......... (falling in to)
(into your eyes)

(into your eyes)
(getting wood for the fire)
(getting wood for the fire)
(falling into)
(into your eyes)
(falling into)
(into your eyes)

esküszöm minden bajom elmúlt...egy óra kádban igazi forró vízben olvasás, közben zene, aztán végre volt egy kis időm magamra....eközben jött az igazi megnyugvás... akármit csináltam jó volt, mert jó zene szólt és volt alatta basszus, nem csak a fejhangok...
nekem mély hangok kellenek, nem tudom hány herz, meg ilyenek, de valaki/valami mélyen döngene mellettem egy kis ideig, olyan mindent áthatóan, akkor tényleg, de tényleg semmi nem lenne rossz
(az ordító zene mellett persze, minden apró zajtól megijedek)

Már megint Miskolc...retyó vonattal ráadásul, mert minden hülye katasztrófaturista erre akar utazni szombat kora reggel... Levente megmentette a helyzetet,mert hagyta, hogy végig beszéljem az utat, mondjuk kicsit én is hagytam őt.
itthon befejeztem a májusi könyvem, ami elgondolkodásra késztetett...meg még most sem hagy egészen nyugodni....sok sok lányról volt benne szó, akiket a főszereplő fiú mind mind végigpróbált... jópár kategóriában magamra ismertem kicsit.... nem nagyon...de akkor is... egy vagyok a sok különbözni akaró alterlány közül... én azért úgy gondolom, hogy csaknem, de aztán ott van a sok, hülye sablon, amit mégis rám lehet húzni...nem teljesen passzol, ezzel nyugtatom, magam, de mégis van pár dolog...
a másik dolog ami az agyamban forog a könyvtől függetlenül, az kicsit a jelenre koncentráltabb... vajon a saját életemet élem? kicsit olyan az érzésem, hogy a munka és az itthonlét között feladtam volna magam... egész héten minden este hullaként zuhantam az ágyba úgy, hogy egy csepp olyan dolgot nem csináltam, amihez igazán nekem lett volna közöm..jó volt pár kivételes pillanat, de kevés... aztán megint itthon vagyok, megint itt hagytak, mindenki elment a saját oldalbordáját lecsekkolni... itt ülök a laptoppal, kivégeztem a könyvem, ami kivételesen hatott rám annyira, hogy ne akarjak egy másikba fejest ugrani... aztán meg főzni lenne kedvem, de ki eszik ebben a lakásban magában? Valamelyik csatornán dr house maratont láttam... csak nem kéne abba fulladnom... kérem vissza a saját jól bevált életem...mégsem kell másik

nincs az a hőmennyiség, ami fel tudna melegíteni
otthon úgy kihűltem, hogy hiába a téli öltözet, meg a forró italok, még mindig fázom
délután azért lecsúszott két pohár bor a torkomon, de közben lyukasra beszéltem szegény esztéta gyomrát az életemről..azt mondta élvezte, de merne mást mondani...talán aludnom kéne, talán fogyasztanom kéne a neocitranból, amiből nagyhatalommá váltam a gyógyszertárban, de én inkább sörözök... buta lány...de legalább a saját életemet élem, nem az árvízét, nem a cégét...

a sztárkutyánk a boonon rágja a csontot, nagyapám az északban nyilatkozott... zotyával a boon főoldalán állunk térdig a vízben, meg az észak valahányadik oldalán, meg a duna tvben
kellett nekünk ennyit keménykedni

mint ha semmi nem lett volna itt az elmúlt két napban
kicsit több a kosz , mint egyébként, de a kertben, az utcán semmi nem látszik
a pincében kicsit sok a mocsok, meg a kupi, de víz már nincs...máshol még van, de ha így haladunk lesz is
még most akarják átvágni a hámori-tó gátját... ha ez tényleg bekövetkezik, akkor tessék hazajönni, meder partjára homokszákot pakolni, mert a vizet nem kéne még egyszer szétküldeni diósgyőrben...kapott itt már mindenki eleget
de ha tehetitek menjetek máshová is homokzsákot pakolni, mindenhol szükség van az emberekre...
nehezek a zsákok, de van az a helyzet, ahol elbírja az ember...szépen egymásra kell pakolni, a zsák száját alá kell hajtani, úgy nem nyílik ki..nem nagy tudomány ...az első 5 zsáktól van az ember beszarva utána, már nem is nehéz, meg nem is vizes, úgyis belement már a víz a csizmába, áll benne, lépni is alig lehet, de tényleg...ez csak az utca végén tűnik fel, mikor elfogy a zsák

összeakadt a cipőfűzőm és hasra estem..megint plezúros a térdem...és gumicsizmában tocsogok a pocsolyákban, meg a kisebb nagyobb vízfolyásokban
néha ovisnak érzem magam

helyzetjelentés

nem tudom, hogy érdekel-e valakit, vagy csak magamnak szedem össze a dolgokat, de kényszerem van a megörökítésre
ugyan a víz apadt tegnap este, 20 cm után megállt és azóta is ömlik a kertünkben a szomszéd nénitől...nem emelkedik, folyik át a másik kertbe
el kéne homokzsákozni azokat a részeket, ahol már csak kicsi a víz és onnan kiszivattyúzni oda, ahol nagy, de ehhez kell homok, aminek szűkében állunk (1 vödör)
másrészt addig még egyikünk lelkierejéből se futotta, hogy bemenjünk a pincébe felmérni a károkat...mindannyian tudjuk hogy ott minden bukó...
aztán ugy a gázkazán a pincében volt, úgyhogy annak vége, viszont így nincs fűtés, viszont hideg a lakás...nem baj van cserépkályhánk, de az meg nem akar begyulladni, mert valahol el van dugulva, úgyhogy marad a hideg
közben beázott a tetőnk és mivel anya fél felmenni a padlásra nekem kellene áthidalni a helyzetet.... az egyik helye ok, mert oda tettem egy vödröt. az én szobám felé viszont nem fér vödör, mert túl alacsonyan van, oda betettem egy kis cserépdarabot, de szembe röhögött, mert egyre nagyobb a folt...ki kéne cserélni a cserepet, de erre még nincs képesítésem és nem akarok hozzányúlni, mert ha többet elbaszok csak nagyobb lesz a gáz.
aztán bálint szobájába a pincéből felmenelkültem a hangyák, mert úgy érezték, hogy vízben élni nem menő, hát élnek inkább velünk együtt...basszák meg...
szociálisan indokolt, hogy valaki álljon be mellénk a szopóbódéba, mert nekünk már köszönjük, elég volt a folklórműsor...
ha van ötletek a cseréphez, vagy a homokhoz, bátran lehet megosztani...nekem az agyam már nem működik...túlélésre hajt

reggel még azt hittem, hogy az a legnagyobb baj ha az ember késik másfél órát... nem nyert... azon gondolkozni, hogy mi lesz itt, ha bejön a lakásba, hogy meddig bírják a zsákok, hogy meddig bírják a kerítések...a hámori tó zsilipeit próbálják leengedni, hogy ne szakadjon át ott a gát... ha az átszakad, akkor itt mindennek vége... így is olyan erővel folyik a víz, hogy elvisz, ha nem koncentrálsz... délelőtt még mikor homokzsákokat pakoltunk az utca túl végén örültem, hogy ez minket nem érint, nekem nem kell sírnom...mire hazaértem, már volt min aggódni.... a gázkazánunkat ellepte a víz, az áramtól is centikre van... anya összepakolta az iratainkat, hogy azt már ne kelljen, ha esetleg menni kell
de milyen dolog már ezen gondolkodni, hogy mi van ha menni kell? mert itthagyjuk a lakásunkat?
ennyi tulajdonunk van...meg az autó, ami most félig pakolt csomagtartóval várja, hogy mi van ha menni kell... sose gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat velünk

hülye hülye telefon...hüllye hülye tegnapi nap este 10:22től, addig semmi bajom nincs vele... Valamiért azt gondolom, hogy ugyan olyan törvényen kívüli volt a tegnap előtt este, meg a t4egnap reggel, de közben nem is ,mert csak egy kocsmában ültünk és beszélgettünk, hajnali 5ig.. hatra hazaértem, ettem, lezuhanyoztam, bepakoltam még volt egy órám aludni...el is aludtam, de 10:22kor keltem 8 helyett, mert lelöktem a telefonom, ami nem ébresztett...aztán kétségbeesett telefonok, taxi, lekurváztam a diszpécsert, beértem szarrá ázva, kicsit még részegen.... túléltem, de rohantam a vonathoz, anya órák óta várt rám, hazafelé végig aludtam az utat, mire hazaértem brutális fejfájás és nem igazán a másnaposságtól, minden extrával, amire máskor csak ingerem van, de most sikerült is.... nem tudom, hogy és mikor kerültem álomba, de a nappaliban aludtam és kipihentebben ébredtem, mint hetek óta bármikor... aztán az öcsémet nem találom reggel óta, pedig tegnap alig beszéltem vele... túléltem...kipihent vagyok, úgyhogy kezdem az egészet elölről

fuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuck

elegem van az emberekből. pláne azokból, akik hülyének nézik a többieket. ma egy fogatlan, ápolatlan példány az astoriánál elkezdte kikapcsolni a táskám. hátrafordultam és rákiabáltam, hogy hagyjon békén...erre még ő volt megsértődve, hogy csak azt akarta megkérdezni tőlem, hogy hol a 47es villamos...én meg szájon kellett volna, hogy vágjam, de legalább valami fájdalmat okozni neki... nem csináltam semmit...percekig remegett utána a lában...én vagyok szarul, mert egy fogatlan megpróbált kirabolni... kis félős picsa vagyok... nem történt semmi mégis szarul érzem magam...nem akarok egyedül itt ülni.
jéj közben hívott a nagyapoám, hogy mikor megyek már haza. és mit csinálok én holnap pesten. és minek nekem még egy munka... én nem tudom mi baja van...másról se kérdez két éve, csak hogy van-e munkám, meg mennyi a fizetésem... most meg hirtelen elkezd sajnálni, hogy kikészítem magam... ő készít ki... hagyjon már..hagyjanak már... ne akarják már megoldani az életem... nem vagyok hülye gyerek, majdcsak kitalálok valamit.
anyám is hívogat, hogy nem láttam-e valami helyes fiút a villamoson/iskolában/munkahelyen, mert ő annyira szeretné ha lenne már egy fiúm... de láttam, kérdés, hogy okos-e, normális-e értem-e, ő ért-e, észrevesz-e..akarom-e egyáltalán...

Nagyapa

Eszembe jutott a dédnagyapám, hogy fel kéne hívnom, de miért negyed 12 kor jut eszembe ilyenkor már nem lehet felhívni egy 84-5-6, nem is tudom hány éves dédnagyapát. Pedig örülne, biztos. Én is mindig örülök neki. Felhív, hogy az érettségiben ezt, vagy azt nem értette, utánanéznék-e neki az interneten. Nem utasít kér, nem oktat ki magyaráz. Érdekel engem is, őt is amiről beszélünk. Nyáron mielőtt elmentünk Szlovéniába eszébe jutott a háború. Ott volt, túl élte, sose beszélt róla, pedig hadifogoly is volt és kiengedték őket a vagonból egy paradicsomföldre, mikor már ki tudja mióta nem ettek. Azóta utálja a paradicsomot. Okos ember, bizonyos szempontból a legokosabb akit ismerek. Szeretem, családomnak tartom, pedig vér szerint semmi közünk egymáshoz. A gyerekét, az unokáit, a dédunokáit ugyan azzal a türelemmel és figyelemmel hallgatta, nevelgette végig. Kezet fogott egyszer Móricz Zsigmonddal. Ezért szeretek a népfőiskoláról tanulni, mert ő így foghatott kezet vele. Büszke vagyok rá és legjobb, hogy ismerhetem, hogy 20 éve része az életemnek. Egyszer 4 éves lehettem és ott aludtam náluk. Azaz végül nem, mert megijedtem és hazavitt. Nem tudom mitől, az öregségtől talán. Pedig akkor 60 körül járt, mint most a nagyszüleim. Nekik nincsenek még unokáik, rajtam múlik, hogy mikor lesznek, de ők nem fognak velük már fagyizni menni, nem fogják elmagyarázni a növényeket, a fákat. Nem fognak velük nagyokat sétálni, leutazni vidékre a 90 éves testvérükhöz. Végighallgatni az összes testvér, unokatestvér történetét, a falu történetét. Városi nagyszüleim vannak, vasgyáriak. Az is egy élet, de egy egész másik. Nem mondják majd, hogy rossz meleg van a kánikulában. De nem is fogják pörgetni őket, meg átfordítani, mint engem annak idején. De még csak a nagyapjuk sem. Én is városi vagyok, de valahogy a dédnagyapámhoz kötöm a falut, pedig csak egyszer utaztunk el Zemplénagárdra. Három napra. Hatalmas dunyha alatt aludtam. Vastag szelet kenyeret kaptam reggelire, friss és igazi házi vajjal, amit a szomszéd hozott át, rajta szalámi. Azt a szalámit nagyon szerettem. Napközben meg krumplit ástunk, meg epret szedtünk. Ők jobban bírták a munkát, tudták, hogy hova nyúljanak. Én csak az epret ettem, mosatlanul a földről. Este meg szalonnát sütöttünk. Évek óta nem sütöttek, de azóta tudom, hogy vizet kell önteni rá a végén, párat forgatni és úgy lesz igazán finom. Zöldség a kertből volt, aztán kisétáltunk a nénivel a gátra. Ő is mesélt. Mindenki mesélt én meg hallgattam, emlékszem mindenre, remélem, rajtam kívül ki tudja ki emlékszik még rájuk. Bármit megadnék még egy ilyen hétvégéért. tavaly kérdeztem, hogy mehetek-e, de a néni meghalt a bácsi öregek otthonában van. Nagyapa él és virul. Minden nap végiggyalogol a centrumtól a Hermanig, meg vissza. Nem bírja a panelt, nem akar megöregedni. Időnként elutazik, időnként felhív és beszélgetünk. Nem sokat, ő nem beszél sokat, vele én se. Csak arról, ami fontos, amiről érdemes. Van mit tanulni tőle.

kellett már ez

Tegnap kiderült, hogy csak valami Óperencián túli koliba vettek fel, ma meg megmakkant a hűtőnk... Nagyokat pukkant, szikrázott, kiütötte a fél folyosó áramellátását, a netet, amit lehetett, aztán finoman megadta magát. Nekiállhatnánk villanyt szerelni, de lehet, hogy nem nekünk kéne... Szerencsére zöldségen élek, azok meg talán bírják a kiképzést a hűvös exhűtőben, ami most már csak egy polc/doboz... Holnap viszont mindenbe teszünk fagyasztott zöldborsót, ami a normál hűtőben addigra főzőképes állapotba olvasztja magát... Juhuhúúú végre történik valami szar is, hogy nehogy elszálljon az agyam a nagy jókedvtől...

döntésképtelen

2 héten belül el kell döntenem, hogy felnőttképző, vagy művelődésszervező akarok lenni... Eleinte biztos voltam a művelődésszervezésben, de a szakmai gyakorlatok nem erősítettek meg ebben, míg a felnőttképzés felé erősen orientál a 8.emelet munkakínálata... Már kezdtem biztos lenni a döntésben és erre ma felhívnak, hogy szükség lenne rám egy népmese mondó verseny lebonyolításában...rám, nem a másik 2 szakmai gyakorlatosra, aki ott dolgozott... hogy döntsek így ? melyik akarok én igazából lenni? szívvel lélekkel a kultúra megmentésésn akarok fáradozni, miközben se én se a családom nem tud igazán megmenekülni, mert szinte 0 keresetem van, vagy a saját életemet akarom megmenteni és jó pénzért jó helyen dolgozni kevésbé izgalmas, de azért mégis érdekes helyen
de legalább nem kilátástalan a helyzet

random pánik

mindig utálom ha fáj a fejem, de ma olyan kontrollálhatatlan szintre jutottam, hogy nem segített a vizes ruha, a fekvés, nem tudtam elaludni, kontrollálatlanul csapongtak a végtagjaim és sírógörcsbe keveredtem... aztán felhívtam anyát, hogy segítsen, de nem tudott, hogy tudott volna... csak rá is ráijesztettem
ilyenkor annyira meg tudok ijedni, hogy mi van akkor, ha egyszer vmi tényleg történik velem...valaki vigyázhatna rám, ha én már magamra nem tudok...

Most már dobozban, ami fontos, azon lakat, és lakat a szádra

nagyon kemény mag társaság jött össze tegnap, olyanok akik olyan nagyon és igazán az én embereim, akik olyan nagyon, de igazán ismernek, akik olyan nagyon, de igazán tudom, hogy szeretnek is... és olyan nagyon, de igazán úgy éltünk pár óráig, ahogy szeretek, semmi nem számított, minden számított, de csak akkor ott, ami nekünk volt fontos... büszkélkedhetek azzal is, hogy mennyi mindent elrobinhoodkottunk (magunknak mondjuk), de azt tök fölösleges leírni, a retinámra írták magukat a képek...volt két különösen tetsző csuklómozdulat egy perecért és egy üveg borért

ez i am in party volt, de a legjavából

ha úgy tesszük le a telefont, hogy majd még beszélünk, de ezt meg kell ünnepelni, akkor azt hiszem ma az összes védőangyal szedje össze magát, egy pillanatra se csukja le a szemét, hanem koncentráljon és vigyázzon ránk, mert akkor mi ma este ünneplünk
szóval jelenleg úgy tűnik kicsit több időt töltök ezen túl a 8. emeleten, mint andragógus...nem aktakukacként
részleteket nem ismerem, de a 8.on még fénymásolni is jobb

fuuuuuck nap1

már megfőztem az első kávét, bekapcsoltam egy orosz akcentusú angolul beszélő úriembert Mr 70évesennemtudommegtölteniatűzőgépetéskávétsefőzökmagamnak-nak
jó arc a fickó, 5ször kérdezte meg eddig a nevem és még mindig nem megy
egyébként legyetek titkárnők/titkárok ... lazább, mint az irattárosi feladatkör

fuuuuuck nap1

már megfőztem az első kávét, bekapcsoltam egy orosz akcentusú angolul beszélő úriembert Mr 70évesennemtudommegtölteniatűzőgépetéskávétsefőzökmagamnak-nak
jó arc a fickó, 5ször kérdezte meg eddig a nevem és még mindig nem megy
egyébként legyetek titkárnők/titkárok ... lazább, mint az irattárosi feladatkör

futottam..én..20 percet..
és közben azt tapasztaltam, hogy tavasz van és basznak a madarak

a mázlista fajtámat
hetente váltogatják, hogy magyarul, vagy angolul beszélnek és ez a hét a magyar
azt hiszem nem vettem észre és leszart egy sereg madár meg beleléptem egy csomó kutyaszarba és valószínűleg az összes ruhámat fordítva vettem fel...
innentől akkor i am in...nem rógnak ki :D

Tudom, hogy nem túl barátságos, hogy azon háborgok néha, hogy dolgzonom is kell a munkahelyemen, viszont most tényleg és komolyan szar a helyzet... Reggel óta a 3. kávét iszom és alig várom, hogy végre lemehessek dohányozni, mert rettegek attól a pillanattól, amikor felhívnak, hogy akkor gyere dumáljátok meg a heti teendőket a nagy nagy nagyfőnökkel
én nem tudok angolul...én béna vagyok...hivatalos és protokolláris szutiációkban meg gyűlölök jelen lenni...nem az én terepem... ok, hogy képes vagyok emberekkel kommunikálni, de nem irodai dolgokról,meg fénymásolásról, meg nyomtatásról, meg zsolnay porcelánba kávéfőzésről...
5ig itt ülök majd egyedül, úgy hogy nincs kihez szólnom és hergelem magam... minek kell nekem ilyen hülye szituációba keverednem...
max kirúgnak, de először gondolom ezt úgy, hogy nem kéne

beszélgessünk a barátságról és a szeretetről :D

ma annyi de annyi emberrel beszéltem, olyan jó volt másokra is gondolni
felhívtam, akit tudtam, ráírtam, akire tudtam és örülök, hogy azért mindenki rendben van, helyre áll, vagy helyre fog az élete
az időseb ismerőseim között (főleg anya barátai köre) annyi a megtört élet, viszont a saját barátaimban annyi lehetőséget látok, mindenki tart valamerre, igyekszik okos döntéseket hozni, reményeim szerint húsz év múlva mi nem romhalmokon fogunk csücsülni
persze, történnek negatív, meg kiszámíthatatlan dolgok, vannak problémák, de mindenkinek ott a lehetősége a boldogságra és ha nyökögnek is keveset/sokat azért a levegőben még mindig több a pozitív hatás, mint a negatív... nyilván ez életkori sajátosság, de akkor is
örülök, hogy ilyen embereket ismerek...a külföldre mászkáltakat meg különösen boldogan személem

a kísérleti konyha ma életem első spárga akciójával gyarapította a tapasztalatokat...finom lett, be is csűrtem egy negyed kilót vajban párolva... a hatás most érkezett meg csak igazán, mert kiderült számomra, hogy tényleg hat a vesére és tényleg érdekes szaga van, mikor ürülni kezd...szóval nem urban legend, pedig mivel a neten olvastam nem nagyon hittem benne...
spárgával csak óvatosan

feszültünk egymásnak, mint test a testnek, volt egy koncert, ami azt hiszem betalált...tudják azok a fiúk, hogy miről kell énekelni...de jó volt, mert jött az érzés, hogy ez így most megintcsak olyan jó...meg azért felkelni is szép azért, hogy az ember végigmássza a vásárcsarnokot aprólékosan kikérdezve mindenkit mindenről (tudom, hogy hogy néz ki a kakas meg a disznóhere, hogy kell spárgát pucolni, meg úgy egyébként) hazafelé meg a sok öltönyös fiatal láttán eszembe jutott, hogy ma érettségi van... én meg két év alatt úgy kicsavarodtam abból az iskolás önmagamból...mennyivel másabb célok mozgattak, mennyire más dolgok éltettek... jobb lett...szerintem hosszú távon biztos jobb lett, meg talán okosabb is lettem azóta... felnövögetni kúl

movies

szerencsére hiába teszek be filmet, hogy arra tudom, hogy jól tudok aludni, az elejét meg a végét mindig mindegyiknek látom, a többi rész meg általában úgyis megy fejből
nyálas meg minden, de akkor is jólesik időnként ilyeneket nézni

cirkusz és kenyér

nem is volt puskáspeti, egész nap dübörgött a playback, a színpad mellől elzavartak a kölyköknek pillangót gyártani, DE
ingyen ettem egész nap, korlátlan sör és vodka fogyasztásom volt, aminek köszönhetően végül lilinél kötöttem ki...estem szépet és tartalmasat bringával megint...áradt belőlem a szó egész este, megint beszélgettem bettivel, de fogalmam nincs, hogy mit és miért hívtam
tömören attendingeltem a városliget majálison

én egyértelműen működöm, nincs nekem semmi bajom
sőt tiszta gelatto, quatroformaggi meg monday, tuesdey, wednesday.... meg take the canolli az egész élet
az meg olyan szép
napfényben tekergélni, dresch bácsival kezet fogni, vásárcsarnokban vásárolni, ja meg a csak úgy lenni
nem ragozom, kúl

sztem valahogy feltörődött a gmailem...random kiküldött 2-3 embernek valami gyanús franci linket...nem én voltam emberek, sorry 

ezen kívül meg  meg kellett változtatnom az ezer éves jelszavamat, mert nem engedett belépni gyanús dolgok miatt ééés még egy ellenőrző kódot is küldetnem kellett a saját telefonomra... most lopták el a személyiségem?

ÉLET, csupa nagy betűvel

nem akarom CandyLand összes nagy bejelentését megölni azzal, hogy elárulom, hogy kivel hol mikor és mit, úgyhogy csak annyit mondok halálosan féltékeny vagyok

túlélés

imádok reggel áttekerni a duna fölött, meg végigmenni a kiskörúton, meg bevenni a dob utcába a kanyart... nem gondoltam, hogy a mai nap ilyen szépen fog indulni, hogy vigyorogva hajtok keresztül a városon...
pedig tegnap nem én kaptam puszit dresch bácsitól

az éjszakai buszokon mindig attól félek, hogy a nyakamba hánynak
sosem tették, de én attól még félek... bizonyos helyzetekben én is megtenném
még nem tettem, de valahogy ez nem kiszámítható

az a baj a tréninggel, ami múlt héten volt, hogy pofátlanná tett kamuzás terén... egy vázlatot nem írtam az előadásomhoz... képes vagyok 15 percig beszélni?

life is fucking beautiful

az a helyzet, hogy bármire azt tudom mondani, hogy nem ezen múlik és mégis valamin múlik, mert mégiscsak örülök annak, hogy én én vagyok
meg annak, hogy verseny űzünk a meglepetésekből és ma megkaptam a világ legbájosabb fényképezőgéptokját a legfintifantasztikusabb meglepetésben versenyző barátomtól
a hétvégén meg faltam színes palacsintákat, meg ma is voltunk hajóssal a toldi moziban és amikor megjelent a lány,akitől még ma is kicsit összeszorul a gyomrom, mert egy egykori nem nekem szóló sms-e felkavarta körülöttem a boldogságos állóvizet...mondjuk egykor, nem most...
a holdudvar meg kúl hely, mert úgy rúgnak ki, hogy hozzánk vágnak két ezüst marlborot...
az élet szép és én meg életben vagyok és örülök, hogy candyland közvetlen szomszédságában az én kis világom...
LIKE, hogy tömören fogalmazzak

azért abban mindenképpen verhetetlen az otthonlét, hogy tele van zölddel, ott vannak a terasz elé fektetve a hegyek, vannak fák, virágok, fény
itt hiába van ugyan az a jó idő, nem jár hozzá az az érzés

az így néz, ki ha valaki süt nekem palacsintát :D

nem bántjuk a testvérünket, mert ő az egyetlen, akivel normális kapcsolatot lehet ápolni az egész lakásban, mert körülöttünk itt a sok intelligens, elvált, még nem elvált, de majd fog banzáj... nem bántjuk a testvérünket, hátha itt marad és megment engem a tömegtől és nem megy el a nőjéhez.....kérlek kérlek kérlek...még fotót se csinálok többet... naaaa

sweet home

-zuhanyozz mielőtt hazajössz, mert nem biztos, hogy lesz meleg víz, ja meg addigra lemondom a tévét, internet meg még mindig nem lesz... jó lesz ha istván megy ki eléd kocsival??
-anya te tényleg arra akarsz burkoltan rávenni, hogy ne menjek haza?

hazajöttem...víz van... net is akad... istván jött ki elém... jót beszélgettünk... not... lassan mindenki lelép a nőjéhez/pasijához... legjobb itthon

sweet dream 2.0

a múltkori álmom, amiről én is röviden nyilatkoztam, meg Anett is megemlítette nem hagy nyugodni... valamelyik nap kicsit sikerült folytatnom, de nem volt az igazi, ma viszont biztos sikerülni fog, mert őrült jó levelet találtam a kedves főszereplőtől... persze a levél arról szól, hogy megbuktam és nekem nem kéne ebben a témában tovább tevékenykednem... alig várom, hogy végre aludhassak :D

elmélet

Nem emlékszem, hogy mennyire bonyolódtam bele a befektetéses elméletembe online, de azért megállapíthatom, hogy 400 pénz még nem elég nagy befektetés...semmilyen szinten nem szűri meg az embereket, sőt sztem az lefogyasztható jegy miatt még az is odajön, akit semmennyire sem érdekel a koncert.
Egyébként sem vagyok biztos, hogy a zagar közönsége maximálisan egyezik az általam elvárt közönséggel. Lajkó FÉlix meg ilyenek, ebben van értelem...

vagy megfáztam, vagy allergiás vagyok, de legalább hipochonder... jééj

mexikói chilis csokira vágyom és visszamászni a szép zöld takaróm alá... hirtelen megint ősz lett és szolidaritásból a torkom elkezdett fájni, plusz szipogok...ki kell sütnie a napnak, különben ágynak dőlök...

jól esik az a tudat, hogy a telefonszámom és a nevem valahol kering az éterben...és milyen szép plédem van

minden az evésből indul ki

tegnap találkoztam a nagybátyám volt feleségének a mostani vplegényének az előző házasságában született lányával, aki adott egy könyvet, amit az én pótpapám visz haza az eredeti anyámhoz, ahova majd eljön az exnagynénim... világos?

csak egy szereplőt említettem kétszer...



de nem is ez a lényeg csak az evésről eszembe jutott az ivás, amiről meg az, hogy mindezért a láncolatért egy citromos gösser jár cserébe...az üzlet jó, tetszik, bár fura, hogy egy könyv kapcsán kerülök kapcsolatba a saját unokatestvérem anyjával (3.említés)



Na amiért elkezdtem a harmadik mai bejegyzésemet: úgy döntöttem, hogy nem kell lakás, csak egy kis szoba, ahol lehet aludni, és egy haaatalmas konyha, ahol lehet főzni, együtt ülni, hajnalig sztorizgatni, iszogatni, barátokkal együtt ülni, szerelmesen összebújni, hálózsákban földön aludni, ugrálni, táncolni, később kölköket nevelgetni, disznót vágni, hurkát tölteni, zöldséget pucolni, kísérletezni, forró tepsit földre dobálni, bringát szerelni, labdázni, teázni, filmet nézni, tortát sütni, meg csak úgy ülni... nekem tényleg csak egy ilyen helység kell... minden egyéb luxusról lemondok



mindez azért van, mert malackaraj blogot olvasok és nem vagyok hajlandó lemenni a menzára enni, hanem otthon akarok főzni, de aztán elkeserít a gondolat, hogy otthon egy minifazék van, némi tészta, paradicsom, hagyma, nincs fakanál, nincs saját konyha, sok az idegen ember, nincsenek barátok a közelemben, senki nem beszéll hozzám főzés közben, zenét se lehet kinnt hallgatni és aztán leülök az ágyamra és az ölemből eszem meg bármi legyen is az valami sorozatot nézve, vagy index cikkeket olvasva... ez engem elszomorít, én olya szívesen megadnám a módját,de ebben a helyzetben még a legszebb zölségnek, amiért órákat válogattam a vásárcsarnokban, még annak is kifakul a színe

Szerintem az irodai alkalmazottak nem elég kreatívak anyangfelhasználás terén... sehol nem láttam még tűzőgépből tűzött képet, post-it rajzokat, vagy hibajavítóval festett képet... mini, óriás, közepes tűzőgép, színes lapok, filctollak ,tollak, ceruzák, hibajavítok hatalmas kupacán ülnek és mindent csak a funkicójuknak megfelelően használnak...hmmm bezzeg én :D

Kettőnknek kicsi ez a város...de most inkább te menj el...

eyesdown

megy az élet...képes vagyok hetek óta két album hallgatása közben leélni az életem...sőt leginkább két szám...pedig reggel kelek éjszaka jövök, alszom, jövök, megyek, jövök, alszom
megy ez csak ne lenne az a sok nehezítő körülmény...eső, sok sok sok illat