Hmm... Miutan minden rendes sved elment szabadsagra a munka is szep lassan elfogyott. Ennek kovetkezmenye, hogy idomilliardjaim kotott helyszinnel ugyan de billiardokka, csillardokka nottek ki magukat. Ez jot tesz a lelkivilagomnak, mivel otthon mar halal kenyelmesen jut idom olvasni igazi kony, vagy kindle alapu dolgokat es mar nem erzem hihetetlen elkeseritonek, hogy ki tudja hany pinterest oldal es blog maradt meg feltaratlanul aznapra. Viszont valoszinuleg a kis barataim mar felnek benezni a postaladajukba a folyamatos levelaradatok miatt. Csomo mindenhez lenne kedvem, annyi mindent olvastam es olvasok nap, mint nap. Ember tomegeknek tudnek honapokra elegendo nezni valot gyartani es meg Budapestrol se kene nagyon kimozdulni. Aztan valahogy minden az igergetes szintjen marad es az a 2-3-4 ember jon el velem megint, akit mar annyi mindenbe belerangattam es sajnos abszolut megertem ha nem kivancsiak a kortars remekekere, kis koltsegvetesu filmekre, koszos kis mozikban, eldugott hazakra, amikrol kiderul, hogy az utcarol semmi nem is latszik beloluk. Mi erre a megoldas? Hol vannak azok az emberek, akik azokat a dolgokat irjak, amiket en olvasok, hogy lehet oket megtalalni? Emberek egyaltalan? Szoba allnak halandokkal? Ha igen ok kikkel mennek mindezekre a helyekre? Vagy egyes egyedul es azert irnak blogot, hogy megoszthassak. Ha az utolso variacio az igaz, akkor kezdek el igazan ketsegbe esni, mert... mert akkor nincs is kedvem az egeszhez...
Es ez az egesz arrol jutott eszembe, hogy megtalaltam ezt a honlapot. Es ugy megjott a kedvem ahhoz, hogy leutazzak videkre egy hetvegere egy csomo jofej emberrel egy ilyen hazikoba. Meg ki is szamoltam, hogy nagy csapatnak nem is vallalhatatlanul draga. Es aztan elszomorodtam, hogy esely nincs arra, hogy ennyi ember egyszerre raerjen, ki is akarjon mozdulni, ugyan ehhez lenne kedve es meg ra is szanna a penzt...

Minden nap

Minden nap azzal telik a reggelem, míg Londonból elindulok keresztül Budapesten Németországba, majd Svédországba érkezem, hogy figyelmeztetem magam és mint egy mantrát többször ismételgetem magamban, hogy 22 éves vagyok, nem kell mindenen túllennem. Akik életét most épp példaként állítom magam elé majd 40 évesek. Volt idejük annyi mindent, látni, megtanulni, elolvasni. Aztán meg összeveszek magammal hogy jó, de akkor ne toporogjunk már és összeállítok egy napi/heti programot, ami ott kezdődik, hogy minél korábban felkelek, hogy minél több dolog férjen bele a napokba. És ott végződik, hogy csütrötökön bealszom munka után mert már feladja a szervezete. De egész kegyes, hogy csak hetente egyszer, csütörtökön alakul így. Minden esetre ez az egész gyönyörű, mint egy Pinterest album.

Freudi elszólás

Freudi elszólás:
Egyik nap vacsorázni vittem anyámat. Csak a sót akartam elkérni tőle, dr ehelyett az jött ki a számon: te rohadék öreg kurva, tönkretetted az életemet.


Harmadik napja ezen a viccen nevetek. Szenzacios.

Anya szerint nekem csak szuletni volt nehez. Ahogy mostanaban mennek a dolgok, egyet tudok erteni vele.

Love, love, love.

Ahogy Svedorszagban tanultam a dolgoknak ket stadiuma lehet. Love, love, love vagy hate, hate, hate.
Itt naprol napra a love, love, love erosodik. A nap koypontja az ebed egyebkent, ahol csomo emberrel lehet egy asztalnal ulni, egymas kajajat dicsergetni es kozben minden felet kideriteni egymasrol. Egyre kozvetlenebbek a szituaciok es a sok uj beleponek hala nem en vagyok a legujabb. :)