vallási nevelésem története

Amikor a keresztanyám meg a keresztapám a keresztszüleim lettek egy pár voltak. Azóta eltelt vagy 21 év és ők már réges réges rég nem egy pár. Voltak házasok (nem egymással), sőt van, aki most is házas, és volt azóta jópár kapcsolaton is túlestek. Amikor előveszik, azaz keresztanyám előveszi a keresztszülő programot, mindván, hogy nekem csináljanak programot általában nem a közös vallási nevelésem a végcéljuk. Inkább egy asztal köré akarnak szerveződni. Tavaly így voltunk a szülinapomon vacsorázni. Én mondjuk ezeket az alkalmakat roppant mód szórakoztatónak tartom, merthogy a nagybátyám, aki jelen esetben keresztapaként van jelen szórakoztató ember és átlát a keresztanyám, aki egyébként kicsit főnököm is szervezkedésein és ennek megfelelően viselkedik. Ezt én is látom, ezen szórakozom jól. Viszont amíg a nagybátyám tud velem tényleg egy asztal köré szerveződni, addig ezt a kersztanyám a vallási nevelésem nélkül (tehát a hármasban találkozáson túl) fel nem vállja. (mert ugye annak részéről semmi értelme) Ennek a történetnek ma gyönyörű megnyilvánulását éltem át. Keresztapám meghívott egy koncertre, cserébe, hogy elintézem neki meg a mókuskájának a jegyet, ilyesmit. Persze én így effektíve egyedül mentem. A keresztanyám erre beszervezte a legjobb barátnőjét társaságnak (magyarul kémnek az új nő koordinátáira vonatkozóan). A barátnő ismeri a szitut, nem kémkedett, nem is látta a csajt, mire a koncert végére mind a ketten sms halmokat találtunk a telefonunkon, benne kérdésekkel a mókuskáról. Hát nem aranyos... :) De. Ja és holnapra hirtelen meghívást kaptam a barátnőhöz szilveszteri partira, ahol ott lesz a keresztanyám (és a férje és a gyereke). Gondolkozom, hogy elmenjek-e. Én roppant jól szórakoznék, mint az ilyen estekben lenni szokott, sőt meg lehetne fejelni azzal a dolgot, hogy a drága keresztmama a gyerekeknek csinál programot, amíg én a férjekkel és a barátnővel felnőtt dolgokról beszélgetek és iszogatok... Ilyen muhahahahah röhögés támad bennem a gondolatra, de nem vagyok biztos benne, hogy helyes magamaban erősíteni a gonosz kis jóérzést, mert akkor lehet, hogy jövőre egész éveben ilyen leszek :)

tudom, hogy három és fél év nem itthon lakás után már nem nagy szám azon vekengeni, hogy jajj milyen furcsa, hogy két otthonom van. viszont valamiért mégis fontos ez nekem, mert elég furcsa érzés volt a saját szobámban a saját ágyamba befeküdni, hogy na akkor most az ágyban reggelizek, miközben filmet nézek és mindeközben arra gondolni, hogy na most pont olyan jól esik ez, mint otthon. először igazán megcserélődött bennem az első hely...

egy kicsit azért még kiélvezem, hogy az én szobám az én szobám. lefotóztam a lila falakat, a függönyöm, a képeim úgy, ahogy most vannak, hogy nehogy eltűnjön. igazán szerettem ebben a szobában lakni. sajnos jelenleg kicsit már inkább raktár, vendégszoba és mosókonyha, de azért még mindig az én apróságaimmal van tele. minden esetre a tanuláshoz nincs benne elég fény... kénytelen vagyok ezért egész nap filmet nézni és ágyban heverészni, mint otthon.

Miért nem használok tageket?

A blogomban sosem fogom tudni visszakeresni úgy dolgokat. Nem mintha olyan gyakran neki állnék. Ma a timeline-ban a facebookon észrevettem egy régi bejegyzést Anett blogjából, ami kiderült, hogy rólam is szól, erre rákattintottam a Vörös tagre és immár egy órája folyik a könny a szememből, mert nem merem hangosan elröhögni magam (mert ugye a munkában az excel táblákon senki nem röhög). Azt kelll mondanom, hogy egy pillanatig sem sajnáltathatom magam. Az elkövetkező negyven évre elég gyönyörű történetet halmoztunk fel közösen ebben a tagben. Lehet, hogy azért, mert sokat ültünk kocsmákban, meg sokszor szegtünk meg szabályokat, de lehet, hogy ettől lesz az egész ilyen felülmúlhatatlan. Anett nem törölheted a blogodat, mert még elfelejtjük ezeket :)

Új év új élet. Ez valószínűleg Január elsejével már nem fog összejönni (bár én úgyis február 1től számolom az új évet), de még a következő év folyamán még összejöhet. Van pár gondolatban létező, szavakban már alakuló tervem. Kíváncsi leszek mi lesz belőle. Minden esetre megerősítést kaptam a fejemben létező változások jogosságáról a hétvégi csemperakás közben. Mégpedig arról, hogy van jobb munka az irodai excel-huszárságnál. Szeretek itt dolgozni meg minden, de...
Még ez alakulóban sincs persze. Egyelőre elmerülök a karácsonyi ajándék csomagolásokban és utolsó apróságok beszerzésében.

Boldog első havat!

Bulgáriában az emberek Boldog első havat! kívánnak egymásnak :) Milyen aranyos dolog ez? Innentől én is élni fogok ezzel a hagyománnyal!

Ennek az országnak kicsik a határai. Mindenhova elér az ember keze... Aztán ki tudja mibe tenyerel bele...

Én például naponta háromszor döbbenek rá mostanában, hogy ki honnan ismer kit. És mindenki ismer mindenkit.

Olyan ingeráradat támadt ma rám, amit fel sem tudok dolgozni. Olyan jól megvoltam internet nélkül napokig most meg ahelyett, hogy olvasnék fel akarok kutatni mindent, mindent. Diszkográfia, filmográfia, biográfia, rendezográfia halmokkal küzdök és még közben belefutottam a skandináv dizájn blogokba, a minimalista tipográfiába, a gasztroblogokba, a designba úgy általában.

Amikor kicssit voltam rosszul voltam attól, hogy nem tudok minden könyvet elolvasni. Most annak is örülnék ha az ágyam mellett fekvő könyveket nagyjából végig olvasnám és újakat tehetnék a helyükre, de mindezt úgy, hogy közben az újan felfedezett blogok archívumába is belenézek, tovább kutatok új zenék, filmek, alkotók, bármi után és még ekkor csak a szobámban ültem és nem mozdultam ki otthonról, pedig csak tegnap találtam egy olyan korcsolya pályát, ahol a fél telet el tudnám tölteni. És ma megnéztem egy filmet másodszor és blogot írok ahelyett, hogy próbálnék ezekkel a dolgokkal előrébb jutni. Letepert az információ tömeg.

fuhh

Az internet bermuda háromszöge megszűnt létezni. A saját szobámból írom ezt a bejegyzést több órányi letöltött filmmel a hátam mögött. Szép idők voltak ezek internet nélkül, újra rájöttem, hogy jó olvasni, hogy mennyi energia van a barátaimmal való kapcsolattartásban.

Egy ideig ugyan nem fogom megnézni az Igazából szerelmet, mert az elmúlt időszakban filmszűkében minden nap láttam, viszont minden videót és képet be kell pótolnom, ami az elmúlt 3 hónapban felhalmozódott...

Igazából nem is az internetnek örülök ennyire, bár tényleg sok mindenre jutott időm nélküle, hanem inkább úgy általában szeretném kifejezni, hogy valamitől lubickolok a jókedvben, kicsattanok a tettvágytól és végre tök jól érzem magam...

Az előbb pontról pontra leírtam, hogy milyen is volt az elmúlt pár nap Pécsen, meg itthon, de túl hosszú lett, úgyhogy csak annyit írok, hogy felülmúlta az előzőt és még itt Pesten is rám ragadt a hangulata. És azt is megtudtam, hogy a lakásom 5. emeletén egy überkirály penthouse van. Az pont öttel menőbb, mint az én kis vackom, de ez pont így jó nekem egyelőre :)

Nagy bölcsesség

az én imádott szobám az egyetlen balkáni hely budapesten, ahova még azt a netet se tudták bekötni, amit egyébként belehet???

holnap bekötik otthonra az internetet... szeptember 1én költöztem ki az utolsó lakásból, ahol volt saját netünk. azóta eltelt egy kis idő. ez látszik a mobil internetemen is, de holnaptól :D

egér van az irodában :S az milyen undorító, plusz egy hr osztályon, ahol mindenki lány...

péntekre vagy rohadt sok feladatot hagyok meg a héten, vagy semmi nem marad.
ma az utóbbi történt... úgyhogy 2 hónapja először végiginternetezem a napot. :)

Holnap az élet császárának fogom érezni magam. Reggel a saját egyszemélyes lakásomból bejövök az irodába korán, mert annyira kellek egy tréning indításhoz, hogy még (szét kell osztanom a színes tollakat és papírokat). Aztán az extévészereplőkormányszóvivővel találkozom (na itt jön a menőség) és megnézek vele egy hotelt, hogy az megfelelő-e a tréningnek, amit ez az existen fog tartani egy másik sztár egyéniséggel. Na meg én fogok mellettük szakérteni. Gyönyörű csoportkép lesz. De nekem ugye rohannom kell, mert én vagyok az élet császára, vissza az irodába térningre, ahol 21 db 2 hónapja munkavállaló fiatalnak kell feladatot osztanom, tréninget értékelnem, elvárásokról beszélgetnem. Szóval kind of trénerkednem.
És itt még mindig nem elég. Fontoskodhatok egész délután, aztán hazamegyek, átöltözöm és megyek bálba... Élni tudni kell :) de végre valami olyasmit csinálok, amitől legalább én menőnek érzem magam és nem használhatatlanul fáradtnak :)

Nem tudom, hogy van-e összefüggés aközött, hogy Good Learning Opportunity néven mindent rámsóznak a kollégáim és hogy Seal Killer című számát hallgatom egész nap...
Pénteken tréninget tartok egyébként, mert nincs rá jobb ember... én... embereknek... egy órát... menő vagyok hiába... meg andragógus...

Úgy látszik, hogy nekem olyan a természetem, hogy beszorítom magam a sűrű belvárosba. Először kezdtem a szerintem széleken, ahonnan messzebbre már nem szívesen költöznék. aztán a Blahára, aztán az Oktogonra. És most a belváros kellős közepére költözöm 3 percre a régi iskolámtól, 3,5 percre a munkahelyemtől. Mindezt gyalog.
Sajnáltatnám magam, de nem teszem, mert végre szép helyre fogok költözni. Majd kedves barátaim meg is nézhetitek, ha befészkeltem magam, amire ugyebár a legjobb időszak az ősz, ami most kezdődik. Egyszerre persze nem jöhet sok ember, mert egy minilakásról beszélünk... tényleg mini...de én pont elférek :)

Előbb utóbb minden rendben lesz. Úgy tűnik, hogy a tökéletes lakás is megtalált engem... :D

sztem rossz irányból közelítem meg a lakáskérdést... mindaddig, amíg nem a halálos szerelmemmel költözöm össze/ nincs sok pénzem, felesleges pénzeket fogok kidobni arra, hogy elég terem legyen.
mert ha a halálos szerelmemmel a világ legkisebb ingatlanjában egy matracon is elférnék, de egyedül vágyom az otthonosság érzésre, amit többek között a bútorok és egyéb tárgyak teremtenek meg...
szóval lehet, hogy elveimet feladva halálos szerlmet kéne keresenem az interneten és nem kiadó lakásokat és hosszú távon sokkal hamarabb és sokkal jobb érzéssel jutnék el a végre otthon érzem magam érzéshez...
egyébként bárkinek van bármilyen ötlete, hogy miylen irányba lenne érdemes elhagyni a jelenlegi lakásunkat - nincsenek nagy evlárások már ... ne legyenek állatok, ne legyen több főbérlő, mint amennyit bevallottak az elején és legyen olyan, hogy este ha leül az ember nem veri ki a víz, hogy mennyi időt kell még eltöltenie a helyen...

Freaking Out!

Volt egy pólóm, vagy még az is lehet, hogy van ezzel a felirattal: Freaking Out!
Szinte semmit nem tudtam angolul, de ezt a kifejezést milliószor megnéztem a szótárban, de semmilyen kröülmények között nem sikerült megjegyezni... Valószínűleg boldog középiskolás mindennapjaimban, mikor ezt a pólót hordtam semmi nem volt, amitől kiborulhattam,összeomolhattam, bekattanhattam volna. Minden ment magától...
Most se tudom pontosan a jelentését, de használatát nagyon érzem... Úgy forgatom a számban, hogy igen ha megkérdezik, hogy hogy vagyok ez a tökéletes kifejezés.
I am freaking out! A google translate szerint ez a következőt jelenti: Én rohadt ki!
Minden esetre rohadni szó szerint nem rohadok, de azt érzem, hogy bomlik az elmém, mert már nem tudja befogadni a főbérlőm családi drámáját, a kis dögöket a lakásban, hogy rámnyomnak egy fél emberes feladatot (ez jó lesz neked, mert fejlődni fogsz), hogy halálosan unalmas iskolába járok és csak havonta egy, azaz egy hétvégén érzem, hogy az életem halad előre is.
Persze vannak apróságok, amiknek örülni lehet... Csak szerencsétlenek hip-hop bekeverednek a szarságok közé...

egyetem

Mióta realizálódott a fejemben, hogy tényleg levelező kézésre jelentkezek a masteren, mindenki sajnálva kérdezgette, hogy nem félek, hogy kimaradok valamiből? Hogy túl hamar kell "felnőnöm"? Nem voltam benne biztos, hogy nincs igazuk, de más prioritások alapján döntöttem, minthogy én jót bulizzak még két évig.
Lement az első konzultációm és csepp okom nincs bánkódásra. Tökéletes kompromisszum született a pécsi egyetemmel.
Ugyan tényleg én vagyok a legfiatalabb, de nem feltétlenül a legtapasztalatlanabb a szakmában. 3 nap 3 teljes évet tudott felülírni bennem az egyetemi képzésekről általában. Lehet, hogy extrém dolog, de a tanárok tudják használni a projektort, az internetet, ami egybként minden teremben van. 8 órán keresztül is fenntartották a figyelmem, ami -andragógus csoporttársaim bizonythatják- nem egyszerű dolog még 1,5 órára sem. Gyakorlati emberek tanítanak, akik igyekeznek annyi elméletet tanítani, amit muszáj. Úgy beszélnek a dolgokról, hogy 10-15 évet már ledolgoztak azon a területen. Az EU-ról az tanít, aki dolgozott is Brüsszelben. Ez azt hiszem valami olyasmi, amit alapjáraton el lehetne várni egy képzéstől és nem extremitásként kéne emlegetnem, remélem, hogy máshol is így működnek a dolgok és csak én szocializálódtam orssz kereteken belül.
Minden esetre célok fogalmazódtak meg bennem, van elképzelésem, hogy hova illenék be az egész HR dolgon belül. Senki nem beszélt arról, hogy milyen reménytelen szakot választottunk, viszont statisztikákkal, személyes tapasztalatokkal, ötletekkel halmoztak el minket, hogy hogy lehet érvényesülni, mit jelent a self-management.
Bárki, aki csak egy picit is gondolkozik, hogy merre menjen tovább, nézzen szélt a PTE szakjai között, mert azt hiszem érdemes.

Ja és a dolog másik része, ami szintén a hétvége nagy pozitívuma: A diákélettől sem maradok ám le. Egy lánynál aludtam, aki egyetemista Pécsett, aki összehozott a legjobb helyeken a legjobb emberekkel, akivel hajlanlig beszélgettünk 5 perc ismerettség után, hogy mikor, hova, miért szeretnénk utazni, mit, miért, hogyan szeretnénk elérni, hasonlók. Máskor is mehetek hozzá, ami szintén jó hír, mert igazi pécsi egyetemistának érezhetem magam havonta egyszer :)

Annyi mindenről akarnék írni. Csak tegnap három eget-földet rengető véleményem lett a semmiből. Lehet, hogy az írhatnék onnan támad, hogy alig-alig sikerül egy-egy emberrel összehozni a személyes találkozást. Mindig azt hiszem, hogy a jövő héten, de a jövő hét aztán egy másik jövő hétbe fut bele...
Minden esetre holnap megkezdem az egyetemi tanulmányaimat és megyek Pécsre. Ez jó lenne ha jó lenne, mert ha szar, akkor pakolok-költözök, de nem maradok itt OKJ,munka,egyetem háromságában.

elkezdtem telerakni a naptáram koncertekkel. tegnap lekeveredtünk a gödörbe jazzkoncertre, tényleg egész véletlenül... és nekem ettől visszajött a koncertekre éhező kedvem... hát hogy felejthettem el, hogy én imádok koncertre járni?

elegem van az állatokból, egy életre. ez a minirovaroktól az kék bálnáig mindenre igaz, de különös gyűlöletem árad azok felé a fajok felé, amik csípnek. az emberek sem kapnak teljes létszámban az állatság alól felmentést.

Komolyan elgondolkoztam ma azon, hogy biztos jó helyen vagyok-e.
Három nap túrázás után egy fél napot otthon voltam. Semmi bajom nem volt, örültem hogy vagyok, hogy milyen jó dolgokat csinálok és úgy egyébként hogy milyen happy az élet.
Ma bejöttem dolgozni és csupa nyomott ember között hirtelen menekülhetnékem támadt. Mindenki rohadt stresszes, mutogat a másikra, csak a saját dolgaira koncentrál. Nincs aki megmondaná, hogy miként kéne a problémákat áthidalni. Nincs igazán főnökünk, ezért senki nem mer döntést hozni. Csak tolnak mindent maguk elé, én sodródom az árral. Nem érzem, hogy ezek az én problémáim lennének. Nem is akarok belefolyni, mert hiába vagyok itt már egy ideje és vagyok csapattag, de ugye mégsem vagyok csapattag. Bármelyik pillanatban elmehetnék és el is mennék szívem szerint.
Szükséges rossz ez, de valahogy kéne benne egyensúlyt találni.

A tigryssek azt szeretik a legjobban, ha listát írhatnak arról, hogy mit rakjanak a hátizsákjukba mindenképpen. A tigryssek meg annyira nagyképűek, hogy a post-it tetejére lazán odaírják: Csúcstámadás. Nehogy elfelejtsem, hogy mire is pakolok. Milyen kedves vagyok, hogy saját magamnak is menőzök :)
Szóval megyünk a Triglavra hétvégén... Az ilyen nagy hegy... Lenntről már láttam egyszer...

nem tudom mi van ma a levegőben, de központilag meghalt a munkamorál körülöttem, amitől én sem tudok dolgozni....
meg talán nem is akarok. minden esetre party hanuglat van. visszakaptam a kölcsönadott norvég útikönyveim egy bazinagy tábla norvég csoki társaságában. egész nap azt eszegettük, bár mostanára már el is fogyott, illetve vicces videókat néztünk a neten...meg őőő... nem tudok beszámolni az elmúlt napról...eltelt és senki nem csinált semmit

olyan csapdába léptem bele tegnap, amit kifejezetten nekem készítettek elő, előrelátó aprólékossággal minden gyengémet kihasználva...
hajókázást ígérni nekem a Dunán aljas dolog... :D

Mindazoknak, akikkel élőben mostanában alig tudtam beszélni üzenem, hogy a mai délelőttel jóra fordult a kedvem.
Megjött a szél, már nem a nyári nap süt, hanem a szép sárga őszi fény. Hamarosan majd hullani fognak a falavelek. Én imádom az őszt, sokkal szerethetőbb nekem, mint a nyár.
Szóval elkezdtem a remek OKJ-t, ahol gy két nap után egész felvillanyozva érzem magam. Nagyon szép helyen van az iskola, parkokon kell sétálni hozzá és reggelente a kis földalattin utazhatok, aztán meg át a Lánchídon. Nem sok dolog szebb annál, mint reggel a Duna fölött utazni.
Tegnap addig addig okoskodtam, míg végül nem kell kommunikáció órákra járni. Ma pedig turizmus, rendezvényszervezésen szintén felvillantottam az eszem és az óra végére a tanár néni már engem kérdezgetett, hogy ugye jól mondja, hogy ugye tényleg annyi a michelin csillag, ugye tényleg ott van az a szálloda, meg hogy is hívják azt ami most nyílt a Blahán. Szóval tanulnom már itt sem kell, mert elhitettem magamról, hogy okos és tájékozott vagyok. Utálni fognak a csoporttársaim, de ha én ezt a képzést szinte ingyen, szinte nulla készüléssel megúszom, akkor nem nagyon izgat... Nem a fogatlanok között keresem az emberi kapcsolatokat.
Fog ez a dolog menni, még a munka is. Remélem rá fognak jönni, hogy nem teljes állást viszek a nyakamon és szépen lassan csökkenni fog a feladat halom az asztalomon, mikor délután beérek.
Aligvárom, hogy a Pécs is elkezdődjön, de onnan még egyelőre semmi hír.

A jövő héttől úgy tervezem, hogy lassacskán ráérek délutánonként, esténként, úgyhogy csapjunk bele a lecsóba és beszéljük át az elmúlt majd egy hónapot :D

SHIT

már hetek óta meg akarom írni ezt a bejegyzést és mostanra biztos vagyok benne, hogy amiatt nem ér utol a mélypont, mert még nem írtam meg.

szóval Stavangerben, Norvégiában fotóztam egy falat, amire sokszázszor fel volt írva, hogy SHIT. szigorúan nagy betűkkel... ott éreztem a feelinget, amikor a vasárnapi pangást szeles és esős időben próbáltam túlélni a 20 kilós hátizsákkal egy olajvárosban.
egy ideje nem láttam már a norvégiai képeket, viszont mostanában zsokott villogni a szemem előtt ez a látvány a sok SHIT-tel, mint tom&jerry-éknek a full meg hasonló feliratok.

elhagytam az előző albérletet, de még mindig nem sikerült lezárni a történetet. jelen állás szerint jelentős minusz lesz a kaukciónkból ócskábnál ócskább kifogások miatt. az okj, amire úgy gondoltam, hogy egy baráti láblógatás lesz bejelentette, hogy ha nem lesz meg az óraszámom, akkor nincs gond, nem kell fizetni, mindösszesen felfüggesztik a hallgatói jogviszonyomat, ami miatt ugye az egész protokolllófaszra beiratkoztam. szóval nincs más választás, minthogy minden áldott nap felkelni, bejárni dél-fél egy-egy körül átgurulni az irdodába fél hat-hatig tolni a szekeret és havonta egyszer három felejthetetlen napot eltölteni Pécsett...
három nap múlva elvileg beköltözhetek az új lakásba, hol még rengeteg mindent kell elpakolni nem is tudom, hogy hová, hogy két ember számára lakható legyen... úgyhogy jelenleg villog a shit felirat és azzal élek túl, hogy boldoggá tesz az érzés, hogy abban a lakásban lakhatok ezen a héten, ami Budapesten a legcsaládibb emlékekhez köt és ez jó, de tényleg. hosszú távon tervezem, hogy megveszem az ezeregyszáznegyvenháromilkautcaharmincháromharmadikemelethármat. mert a tigrisek az szeretik a legjobban...

Március óta több, mint másfél napot telefonáltam el az életemből. Fuck... olyan ez, mintha nem lenne életem...

Mióta Bibi varrni kezdett én teljes szabadidőmben az anyagok felkutatásán fáradozok. Nem mindig segítségből, mert legtöbbször el sem küldök mindent, mert annyi szépséget találok, de a saját szépérzékemnek mindenképpen jót tesz a sok színes, meg mindenféle anyag.
Ha másolásnak számít is, de a következő beruházásom biztos egy varrógép lesz, hogy a téli órákon szórakoztathassam magam ezekkel az anyagokkal. A kérdés persze az, hogy tudok-e varrni és ha tudok, akkor mit is fogok én varrni. Minden esetre a kedvem megvan hozzá.

Minden idők legjobb Tiszanokiai falunapján vettem részt. Nem lett sokkal jobb, épp csak apróságokban. Lehet, hogy mindennek annyi az oka, hogy hullafáradtan érkeztem meg és mindenre vágytam, amit semmittevésnek lehet nevezni.
Minden esetre első nap a lekúlabb spaban voltunk, ahol valaha is voltam, ami nem volt nagy szám, de olcsó volt, kevesen voltak, pont jó volt a víz és minden elérhető volt azonnal, nem kellett várni rá. Volt meleg víz, hideg víz, szauna, 6 méteres ugrómedence, napozó ágyak a medencék közepén úgy, hogy félig a vízben, félig kinnt feküdtünk. A helyi cípőgyár leselejtezett termékeiből tele vásároltuk a kocsikat (Én is vettem egyet negyed áron, mert rövidebb a cipőfűzője, mint az előirányzat). Elszakadt a kék ruhám, de ez se tudta kedvem szegni, mert a fiúk megjavították gyorskötözővel és így menőbb lett, mint szakadás nélkül.
Aztán nem voltak idén legionáriusok, ami jelentős stresszt és cikizést vett le rólam, viszont volt sztárvendég, Caramel. Egyébként meglehetősen színvonalas fél órás koncertet adott a helyi egzotikumoknak és megesküdött, hogy életében soha nem énekli el nyilvánosan az Aranyesőt... Napközben petanque-oztunk, ami bármennyire is gömböket kell benne dobálni tényleg jól ment és komolyan elgondolkoztam ennek a hosszú távú gyakorlásán.
Este a falunapon egyetlen hibát találtunk, mégpedig, hogy a zenekar nem ismerte a crazy towntól a butterflyt, de talán nem is érezném jól magam egy olan buliban, ahol végre tényleg lejátszák ezt a számot. Minden esetre sírva röhögtünk, de tényleg könnyes szemmel a most múlik pontosan előadáson, amit egy balógyörgy hangú helyi énekes adott elő... az angol számoknál végképp ne mtudtuk abbahagyni a nevetést... Megbizonyosodtam arról, hogy nekem nem rossz a kiejtésem...
Utolsó nap mindezt megtetőztük a Tiszában fürdéssel és a maradék őzpörkölttel. Ez kellett...semmit nem csinálni, csak jól érezni magam...

szeretek rekordokat dönteni utazás közben, hogy legkeletebben, délebben, nyugatabbon, északabbon, óceánban, legtöbb tengerben, legmagasabban, legalacsonyabban voltam, meg legmesszebb, legtöbb, legszebb hasonlók, de egyébként nem vágyom napi szinten a rekordokra...
ma mégis felállítottam egyet: 8.30ra járok dolgozni, ehhez képest 8.45kor keltem, viszont 9.01kor már be volt kapcsolva a gépem az irodában... ez akárhogy is vesszük 16 perc ágytól a székemig ugyan azon az órán nézve...
igaz, hogy kevésbé érzem magam komfortosan, mert a körmömet már reggel nem sikerült korrektúrázni, nem tettem be pulóvert, ami a légkondiban öreg hibának számít, nem reggeliztem, rohantam, magyarázkodtam, fáradt vagyok, maradhatok fél órával tovább, mint terveztem, de mindegy mert juhuhuhuhúúú rekordot döntöttem...

alkotói szabadságot fogok kivenni az életemből...

kitöltöttem egy céges személyiségtesztett, aminek eredméyneképpen kaptam egy 25 oldalas How to use Zsófia Panna riportot kaptam magamról. Ha valakivel konflikusba kerülök innentől átnyújtom majd a megfelelő, kinyomtatott oldalakat.

Kedves barátaim az első fejezet:

"Igényeim:
Támogassanak, ha kockázatos ügyben kell döntenem."

Mióta hazajöttem egyik nem elég, hogy ,de még ez is nap váltja a másikat... egyik jobb, mint a másik. Minden esetre mikor befekszem az ágyamba esténként legszívesebben átaludnám a következő heteket, csak kicsit legyen már ebből elég.
Ma reggel viszont nagyon jó kedvem volt. Valami új szám szólt a fülemben, amit eddig nem hallottam, vagy nem vettem észre... Aztán mikor beértem az irodába meghallgattam a szöveget, mert kíváncsi voltam... Az utcán még azt hittem, hogy a legvidámabb szám, amit mostanában hallottam a szövege viszont egy szakításról szól... Hát szakítanom kéne valakivel, vagy valamivel, hogy ilyen boldog legyek én is :)

úgy kívánkozik belőlem, hogy ódákat zengjek az elmúlt két hét élményeiről, de legszívesebben egy diavetítést tartanék a környezetemnek. mikor kicsi voltam azok az ismerőseink tartottak ilyeneket, akik valahol olyan helyen jártak, ahova nem jut el mindenki. persze andalúziába, marokkóba, vagy gibraltárra még akárki elmehet, de azért mégis egy picit messzebb van, mint eddig bármi, ahol voltam. marokkó pedig sokkal másabb annál, amit eddig megszoktam, vagy ismerősnek mondtam.
otthon minden esetre biztosan ki fogom élni efféle hajlamaimat :)

Hátradőlhet az ember a saját életéből két hétre, amikor épp minden borotvaélen táncol?

A választ nem tudom, de talán nem is lényeges, minden esetre a Közhely Szótárat tervezem magammal vinni olvasgatni... Ha hazajövök, legalább annyival bölcsebb leszek...

úgy látszik ma telefon központosnak jöttem be dolgozni, mert mint kiderült mindenki, azaz mindenki nyaral, vagy otthonról dolgozik...
monyjuk míg ők esőben nyarlanak a Balatonon, addig rám vár a 40 fok és a napsütés a napsütötte Andalúziában jövő héttől :)

Ha Levente egy tevével jönne haza kicsit több, mint két hét múlva, akkor tudjátok, hogy eladott Marokkóban...

A szállásadónk azt írta, hogy két lánya van és egy gyereke...és mi ide megyünk, a Ramadan alatt...

az államvizsgám előtt vettem magamnak egy nyakláncot... csepp alakú rézlapon egy kis kék pötty még apróbb fehér pötyökkel. nem tudom miért pont azt választottam a sok csodálatos darab közül, de minden olyan bájos volt az asztalon. közvetlenül a nyaklánc mellett beleszerettem egy csikóhalba is, amit azért otthagytam,de azóta is naponta megnéztem a blogon és a facebookon is.
hétvégén a diplomám megünneplésére összegyűlt a kis család... ennek örömére megkaptam bibitől&bálinttól a kis csikóhalat, bűbájos csomagolásban.
azóta csak arra vágyom, hogy:
1)végre egy olyan lakásba lakjak, ahova úgy jöhetnek a barátaim aludni, társasozni, enni, inni, csak lenni, mint ahogy miskolcra is jöhtettek bármikor.
2)ebbe az új lakásba otthonosan kialakíthassam magam körül a dolgokat méltó helyet találva pl. a kis csikóhalnak
3)olyan sok patchwork anyagot venni, amennyire örültem a csikóhalnak

Annál rosszabb dolog nincs, mikor annyira fáradt vagy este, hogy nem tudsz elaludni, napközben viszont bárhol, bármikor el tudnál aludni...
Annál jobb dolog nincs, mikor azzal a tudattal megyek haza, hogy finomat süt nekem Bálint&Bibi és mindent elfelejtve három napig végre nézhetem a Tour de France-t.

Remélem a második megoldja az elsőt.

az őfelsége pincére voltam történet kezdődik úgy, hogy a fiú virslit árul a vasút állomáson.
az én élettörténetem most éppen ott tart, hogy én pakolok el a tréningek után. a kettő közt az a hasonlóság, hogy a fiú a virsli után mindig megtartotta az aprót, én a tréningek után megtarthatom a süteményeket...

Csúcspontjához közeledik a nyár és ez egybe kapcsolódik a vágyammal, hogy tv közelébe kerüljek... It means... szombaton indul a Tour de France. Nincs valakinek 3 héten keresztül délutánonként felesleges szabad ideje délutánonként, esténként egy olyan helyen, ahol van EuroSport? Tavaly a vb miatt alig láttam valamit a TDF-ból (nem én néztem a vb-t, amiatt nem adták a TDF-ot), idén nem hagyhatom ki... Így is csak az összefoglalókat tudom majd nézni, mert napközben dolgoznom kell. Szóval napi két óránál nem kérek többet és tényleg szép a közvetítés. Naaaa... Légyszi... Nem is muszáj minden nap... Naaaa

a megoldás az előző postban felvetett problémára azt hiszem a tökéletes szóval jellemezhető:

spanyol fiatalokra vadászni a neten, akik 1-2-3 éjszakára befogadnak két utazót Sevillában... a lehetőségek többsége gyönyörű, spanyol, laza, open-minden férfi és remélem minket akar...

szeretném ha már 31 nappal arrébb lennénk és a legnagyobb problémáim a jajj elolvadt a jég a poharamban, jajj pandásra barnul a fejem és a jajj mikor érünk már az óceán partra lennének...

És amikor minden vizsga és felvételi megvan, amikor már nem kell délutánonként tanulni. Amikor fél hatkor vége van a munkának és aztán szabad az élet, na akkor mi van? Egész nyáron filmnézés? Sorozathalmok és további filmesztétává válás? Az andragógus létnek már csak ez a sajátja, hogy az embernek tengernyi ideje van, míg a többieknek nem. Hogy én mennék mindenfelé, de mindig csak egyedül... Ne már...

Tegnap megszereztem a diplomámat. Egyelőre szóban és virtuálisan, mivel a diplomaosztó maga számomra sosem lesz valóság. Sokat mérlegeltem, de nem maradok itthon és megyek el erre a felemelő eseményre, hanem inkább az idei Mojito- Napszemüveg Eventet választom.

Holnap felvételizek, ma pedig a végletekig rontom a munkamorálom azzal, hogy függvényeket írogatok hatalmas excell táblákba.

Nem kéne nekem semmit tenni egy kicsit? De.

Mi a fontosabb?

Jó fizetés, biztonság, szar munka helyen,
vagy bizonytalanyság, nem szar fizetés jó munkahelyen...

Hosszú gondolkozás után erre az egy kérdésre egyszerűsödik a problémakör, amiben holnap szeretnék döntést hozni. Ötletek? Én a másodikra szavazok, kivéve ha az első lehetőség valami csoda folytán nem szar munkává változik.

imádok nőkupacban dolgozni, mikor valaki, valahonnan nyakláncokat, fülbevalókat hoz be. ilyen egyszerűen feldobni egy esős napot mással nem lehet. én is szereztem magamnak áron alul olyan szépet, amilyet már régen akartam.
francba, hogy ettől csak jobban szeretem a munkám és csak jobban taszít az IT Support Helpdesk.

Testen kívüli élményem volt este. Nem az a klasszikus magam fölött lebegek dolog, sokkal inkább ijesztő.
Úgy elaludtam álmomban a kezem, hogy egyáltalán se semennyire nem éreztem a jobbat. Hiába fogtam meg a másikkal, olyan volt, mintha egy hulla lenne, ráadásul gyűrődöt, mert nem tudtam mozgatni se. Ez annak fényében, hogy előtte éjszakába nyúlóan a sírhant műveket néztem tele hulákkal, elhagyott végtagokkal, stb, meglehetősen félelmetes volt. Sőt eszembe jutott, hogy Apa egyik kollégája egyszer részegen az asztalon támasztotta fejét és úgy aludt el, ami után hónapokig gipszben volt a keze, úgy elvalamiződtek az izmai. Aztán negyed órányi intenzív piszkálás után elkezdett rohadtul fájni, ahogy visszaáramlot a vér, de most már érzem mind a két kezem.

A hétvégén kiszabadultam a városból, no para a munka, lakás, stb miatt. Csak sunshine és holiday. Eleinte 2 pár, plusz én, majd szombat estére 3 pár plusz énre duzzadt a társaság, amitől eleinte féltem, de egyáltalán nem volt gáz, sőt. Baromi jól éreztem magam. Benne volt minden, amit akartam.
Kezdtük a napot egy délelőtti pálinka kóstolással... soha nem ittam még ilyan finomakat, bár lássuk be, hogy reggeli nélkül, árnyékos kóstolás után közvetlenül a napon sétálva sokszorosára javult a kedvünk és az emlékeink is valószínűleg megszépültek. Hogy biztos legyen a siker felültünk egy hajóra a szép napsütésben és áthajókáztunk a tó túlpartjára. Ott felmásztunk valami emlékműhöz, mert onnan szép a Velencei tó, aztán le a nap addigi csúcspontjához. Beültünk ebédelni a tóparton egy étterembe. Mindenki kikérte a saját kajáját, majd letettek a szomszéd asztalra valami gyönyörűséget. Ekkor mi feladtuk a desszertjeinket, és öten egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy desszert helyett a hagymás rostélyost választjuk. A jól megrakott tál 3 percig sem élt az asztalunkon. Isteni finom volt. Nem tudom, hogy mikor ettem ilyen jót utuljára.
Ezek után vissza a hajóra, vissza a helyünkre, ki a partra, pancsolás, vásárlás az estére.
Közben megérkezett a 3. pár. Így kezdtünk el játszani egy őrült jó és 0 felszerelést igénylő játékot. Fokozatosan ittunk közben, de józanul is fájt a hasunk a sok röhögéstől, máskor is játszunk majd ilyet, mert kegyetlenül vicces volt, pedig nem vagyok az activity szerű játékok híve. Másnap még estig emlegettük az előző napi jeleneteket, mert tényleg nagyon jól sikerült a dolog, pihentünk is egész nap az árnyékban, kicsit rendbe raktuk magunk után a dolgokat, fürödtünk, söröztünk aztán hazavonatoztunk.
Imádom a spontán szerveződő társasági eseményeket és ez az volt a javából. Régóta erre vágytam már, nagyon régóta.

nem hittem volna, hogy valaha az angol és a német közl az angol fog jobban menni... pedig ma megtörtént... nem volt tragikus, de teéjesen meglepő... volt kb 3 percem aközött, míg az angolos és a németes csaj kicserélték egymást. ezalatt próbáltam az agyamban átkapcsolni a németre, de egyetlen mondatot sikerült csak mondogatni az átállási időben, méghozzá egy Quimby számból származó mondatot: Ich möchte meine Buse mit silikon aufpumpen. Nem hiszem hogy ez lett volna releváns válasz a miért vagyok motivált kérdésre. (bár meg lehet magyarázni)

SO, ha valaki érzi magában az tehetséget, akkor meghívom egy sörre és beszélgessünk németül. Bitte, lesz még egy csak német interjúm :)

fucking shit, hogy mi a francot kezdek szeptembertől az életemmel.
egy hét alatt kitaláltam az ötéves terv 5 hónapos variációját és az ma felborult megint...

Nem tudom, hogy a szép új szandálom, a tegnapi csónakázás, vagy az estig teraszon beszélgetés szedett össze, de valószínűleg a három együtt csinált kicsattanóan jókedvet, munkakedvet, tervezéshez való kedvet, biztonságérzetet egyszerre.
Szép ez na!

a társadalmi felelősségről

Éreztem én már régóta, hogy kell nekem a társadalmi felelősségvállalás, mint egy falat kenyér, de nem találtam olyan módját a közmunkának, ami mellett úgy igazán, tiszta szívből kiállnék. DE. Jött a lehetőség, hogy lehet turista jelzést festeni. Ez a nekem való feladat, olyan dolgoban segítek, ami engem is érdekel, nincsenek benne állatok, emberek is csak közvete, nem kell semmit szeretgetni, simogatni, szóval vállaltam. Ráadásul annyira társadalmilag felelős vagyok, hogy a reggel 7kor induló csoportot vállaltam, hogy mások aludhassanak tovább, de a reggeli csoport is meglegyen (igazából azt az infót kaptam, hogy délután járnak a családosok, reggel meg a kutya-macska nélküliek). Szóval vállaltam, megyek.
Már el is képzeltem az új szövődő barátságokat, a sok dolgot, amit meg fogok tudni a kollégáimról, hogy új fiatal csapatba kerülök. Erre ma jött a kommunikáció, hogy hát négyen jelentkeztünk. Ketten reggel, ketten délután. Én így akkor megyek reggel és sokat fogok megtudni egy kollégámról, aki a hierarchiának pont a másik végén van, mint én. Nem annyira fiatal, de lelkes.
Még mindig van kedvem menni, mert biztos jó lesz (28 km, erdő, rajtam lehet a bakancsom), de azért ha valaki úgy érzi, hogy hajlandó fél hat körül kelni és társadalmi felelősséget vállalni, esetleg lehet, hogy van hely a csoportunkban. :)

Tegnap azt hittem, hogy a főnökömmel való beszélgetés utolsó csepp a pohárban az életem értelmével kapcsolatban. Aztán este berepült egy denevér, ami pontott tett az i-re.
És nincs is nálam a közhely szótáram.

Pukkanat

Tegnap a nagybátyám hozott fel Pestre teherautóval, így végre a polcom is felkerült a könyveim alá. Ez azt is jelenti, hogy két órát beszélgettünk, plusz egy kávényi időt. Eladja a házát, elmegy Miskolcról, vesz egyet Budán, aztán lesz, ami lesz, alakul majd valahogy az élete.
Ebben millió pozitív dolog van elásva, de közben szar, hogy mindennek az az oka, hogy Miskolc egy pukkanat. Olyan szép az a város, a környék, annyi dolgot lehetne ott fejleszteni, annyi minden jó lehetne benne, cserébe aki a saját életéből nem akar pukkanatot, összeszedi a sátorfáját és elmegy valahová máshová lakni. Pedig én is szeretnék otthon maradni. Francnak kéne Pest, ha tudnám, hogy otthon is lehet jó munkám, nem kéne szorongatnom a hátizsákom a villamosom, mert bassza meg egy laptop van benne. Nem gyalogolnék két megállót, mert iszonyat hugyszag van a buszon. Tényleg minden, amit Pestben szeretek elég lenne nekem úgy is, hogy lenne egy autóm, amibe időnként beleülök a családommal, feljövünk, szétnézünk, hazamegyünk. Meglennék a Bükkel, családi házzal, de így...így nem lehet. Utálom, hogy nem tudok semmit tenni ellene, mert az egész egy pukkanat.

függő vagyok

kicsit szomorkásan érkeztem haza, hogy nincs itthon egyelőre senki, de aztán mászkáltam kicsit a lakásban, bekapcsoltam a zenét, kinyitottam a terasz ajtót, bejött az itthon érzés hirtelen. ez is szép volt tényleg, de aztán mentem még egy kört a lakásban és szembe találkoztam a kis piros laptopommal, aminek olyan jót tett a halál és a lekedvencebb öcsém keze, hogy felnyitottam és olyanabb volt, mint amilyenre számítottam. rögtön nyílt a snow leopard, vladstudios háttér, a leveleim, minden program sőt még mindenebb, mint ami eddig volt. a safariban már vártak a legtöbbet nézett honlapok. a kukában is volt valami, hogy hónapok után kitörölhessem csak a hang kedvéért... és még az itunes is tökéletes rendben, tele album coverekkel... jajj kedves öcsém rendesen meghatódtam...

VILÁGOMBAN MINDEN RENDBEN VAN!!!

ma ebéd után ettünk egy fagyit a mcdonaldsban. ebben nem lenne semmi érdekes, de mind a kettőnknek volt a fagyijában egész eper... olyan, mint a gyümölcs... és ízre is mint a gyümölcs...
igazából meglepődtem. nem gondoltam, hogy az eperszósz valaha is látott epret egy mekis fagyiban.

Valaki magyarázza meg, hogy miért jó nekem, hogy 3 diákszövetkezethez tartozom. Kettőt ebből nem sok vizet zavar, de csak azért, hogy ne kapjak annyival kevesebb pénzt, mint amennyit a TB-vel vonnának szerintem nem éri meg diákszövetkezethez tartozni és nem önállóan dolgozni. Pláne ha belenyúlnak az ember életébe és nem utalják át, mert ők úgy gondolják, hogy nem érdemled meg, amíg nem igazolsz mindent. És ha ledolgoztad a hónapot és utána nem tudod igazolni, hogy diák voltál közben, akkor simán lenyúlják a kereseted, hogy sorry, de te vagy a csaló. Nem írnak egy emailt vagy smst, hogy jujj bocsi, de még mielőtt elkezdesz dolgozni, tisztázzuk, hogy diák vagy-e.
Szóval részemről rohadjanak meg és adják ide a fizetésem. Én még diák vagyok. És ezt nyolcvankétszer igazoltam náluk.

A sportközvetítés és én.

Érzem a számítógépemben a feszültséget, amikor megnyitom a sport rovatot.
Nekem is szokatlan, de a gép is alig tudja betölteni... Kár, hogy eddig több szó volt a balesetekről, mint magáról a Giroról.

amikor hivatalos verzió szerint a gázszolgáltató 1,5 kg gázszámlát küld a gumicsizmagyárnak, az a valóságban annyit tesz, hogy a nagynéném küldött nekem pár könyvet a felvételihez.
jó ha van szakmabeli a családban.

I really really love my job!

Életem első komoly meetingjén vettem ma részt. Rendesen volt saját agenda pontom, meg kaptam feladatokat, meg részt vettem a brain stormingban. Mint a nagyok. Fenn a város tetején.

két dolognak egy következménye

Mostanában valamiért mindenhol úgy sikerül helyet foglalnom nagy sokféle emberekből álló társaságokban, hogy international tablenél ülök. Xserébe viszont továbbra sem tökéletes az angol nyelvi képességem.

Ebből a két dolgoból következik az, hogy tegnap egy spanyol embernek magyaráztam hosszú időn keresztül, hogy a bullfight jó dolog. Az elején nem értettem valamit, amit ő igen, aztán nem mertem már bevallani, hogy nagyjából hidegen hagy a bullfight. (Csak nagyjából, mielőtt Levente kétségbe esne...Attól még látni szeretném)

Azért van a royal wedding, hogy egy napra a nők is felköltözhessenek az ebédlőbe bámulni a CNN-t, ne csak a focivébé adjon ilyen engedményt a munka alól.

felhívás

az elkövetkező időszakban szeretnék elmenni hétvégékre ütemezve Szentendrére, Börzsönybe/Pilisbe, Vácra, Esztergomba, étterembe, cukrászdába, libegőzni, fogaskerekűzni, esetleg kisvonatozni, sétálni a 12. kerületbe, piacra spárgáért, wampra, a Várba, múzeumba, koncertre, csak úgy autókázni, kirándulni, ilyesmik.

kedves barátaim, elvileg tudjátok, hogy miként lehet elérni. mindezeket nem feltétlenül szeretném egyedül csinálni.

vegyenek fel Pécsre és kezdjek már rendesen dolgozni...
már ott szeretnék tartani, mindaddig állóvíz az élet...

szakdolgozat

A legjobb alkalom felbontani az utolsó fekete cseh sörömet, amikor letettem a pontot a 65133. karakter után.

Kaptam egy nagyon jó tesztet Zolitól. Igazából annyira érdekes volt, amit kihozott rólam, hogy csomó mindent be akartam másolni, de kedves barátaim, akik ismertek, linkelem a vicces képeket, amik árulkodnak rólam, mert ez egy eygszerűbb megoldás... egyébként tényleg nem én vagyok a legjobb ember, de ha valaki elolvassa, ott a bizonyíték, hogy életemet és véremet adnám az emberekért, pláne ha szeretem őket. Ismerek végtelen puding forrást :D

Valaki, aki úgy érzi jót akar velem tenni meghívhatna gourmet hétvégére... Csomó ötletem van, hogy hova mehetnénk...

repülök...megint...imádom az életem

family

amikor kicsit azt mondtam az öcsémnek, hogy úgy hiányoznak anyával meg bibivel, akkor ő pár napon belül vett egy hadsetet, feltette anyának a skypeot, hogy tudjunk beszélni, amíg nem megyek haza...
nem tudom elmondani, hogy mennyire jó ez.

Prága gyönyörű...én oda akarok költözni... Minden utazásom közül most éreztem először olyan igazán otthonosan magam. Olyan ország ez, ahol kicsit otthon érzem magam, de kicsit több van abból, amit szeretni tudok és kicsit kevesebb abból, amit nem. Nyilván nem a három nap alatt döntöttem ezt el...éreztem én ezt már korábban is, de most beigazolódtak a hipotéziseim (a szakdoga megmérgez). Kár, hogy arra jöttem haza, amire és nem tudom csurig kiélvezni azt, ami kicsi még maradt itthonra is a három nap jókedvéből. Valaminek jó lenne ha már vége lenne, mert saját magamat nem tudom elviselni, néha olyan fárasztó vagyok. Ma vettem egy cipőt, meg egy sálat magamnak, hogy hátha ettől jobb kedvvel állok a napok elé, de a cipőn és sálon kívül mindenről elterelődött a maradék kis figyelmem és legszívesebben gyönyörű napsütésben ülnék kezemben szépirodalommal, feladatok nélkül...csak úgy szépen...vagy csak egyszerűen hazamennék miskolcra, rendbe szedném magam meg a kis piros gépem, ami rájöttem, hogy azért halt meg, mert a kis piros telefonom is kivonult a forgalomból. A szakdolgozat méreg.

nem hiszem el, hogy az sem veszi el a 30as korosztály kedvét a gyerekvállalástól, hogy az év első olyan napjától kezdve, amikor már harisnya vagy zokni nélkül indul el az ember, az utolsó ilyen napig a bölcsibe kiterelik a gyerekeket, ahol visonganak reggel nyolctól ebédig, majd háromtól 4-5ig... nekem ebből már ma elegem van, pedig ma kezdődött az egész...eddig bennt voltak a jó kis hangszigetelt épületben, nem az udvaron... tavaly egész nyáron ezzel küzdöttem, de azt hittem, hogy a hang elhal valahol a második és a nyolcadik emelet között... nem lett jobb...már csak a magas hangok jutnak el ideáig.... nekem mondjuk az jut róluk az eszembe, hogyha ennyire fáj, hogy ennyire kell üvölteni, akkor mostmár üssék meg rendesen szerencsétleneket, ne kínozzák naphosszat... de valamiért azt kell feltételeznem, hogy örömükben ordítanak...

Belém bújt valami, vagy csak egyszerűen nem élem a szociális életem, mert akár még jövő hét elején befejezhetem a szakdogám, ha tartom a menetrendet... tömegre... finomságok örökre maradni fognak benne. Mindezt alkotói szabadság nélkül... Legyen így de nem is ez a lényeg, hanem üzenetet szeretnék küldeni magamnak a jövőbe: Tudjam mindig úgy élvezni a munkám, mint mostanában, amikor süt a fejemre a nap, jók a zenék a fülemben és még mindenki csak gyakorolja a nevem mellé a feladatokat. Amikor nem leszek az új kölyök a csoportban, akkor is szeressem ennyire csinálni, amit kell.

remek, élethű álmaim vannak mostanában. ma reggel például arra keltem, hogy most akkor tényleg van egy gyerek mellettem?
ugyanis álmomban szültem egy nagyon okos kisfiút. így simán...bele a mostani életembe...érdekes módon örültem neki...
megszületett a kiskölyök és aztán rögtön beszélni kezdett, meg ilyenek...erre anya, mint jó gyógypedagógus megállapította róla, hogy biztos fogyatékos lesz, mert azok szoktak ilyen okosak lenni. én meg a telefonom felett álltam épp, mikor fel kellett kelnem, hogy felhívom gyermekem apját a szituációról, hogy jöjjön, mert itt várja a család, hasonlók, de mikor kiderült volna, hogy kit hívok, finoman el kezdett zenélni katiemelua ésa 9 millió bicikli, ami annyit jelent, hogy a sleep cycle szerint elég éber vagyok már ahhoz, hogy felkeljek...

következő hétvége prága

meggyőződésem, hogy tudok csehül, mert értem a cseh zenekar számait, amit sok év után tegnap sikerült megszerezni. de mikor ennek a meggyőződésemnek hangot adtam, akkor kiderült, hogy a zenekar bla bla nyelven énekel, univerzális szavakat használ, vagy németül énekel... a maradékot meg nem értem... na az a cseh...

teljesen bepörögtem, mióta kivettem az útikönyveket a könyvtárból

web2

kedves ismerőseim egy rövid híradás az andragógia mai állapotáról:

egyedül használok google naptárat az egész csoportban, így az esemény létrehozást tanuljuk órán...

az előző 10 percben az rss-ről volt szó, ahol azt magyaráztuk, hogy mi az...

innentől fél kilencre kell járnom... mondanám, hogy ez minden porblémát megold, de csak simán fél órával többet alhatok...

az élet napfényesebbik oldalára kerültem. 8. emelet, virágok, napsütés, kellemes emberek. mindezt egy álmatlan éjszakáért cserébe. nem szoktam stresszelni mindenen, de valamiért be voltam parázva ettől a naptól.

Mire eljutottam odaáig, hogy kész a teljes koncepcióm, hogy mit akarok írni, megvan minden anyag, minden vázlat, addigra pont eljutottam oda is, hogy egy csepp időm nincs rá.
A szakdolgozatom el van átkozva... Amíg volt időm, nem voltak gondolataim.

amikor szombaton is dolgozni kell...

... az új kis irodai barátaim felvidítanak

életfilozófia

Tegnap este annyit bölcselkedtünk, hogy rá is jöttünk valamire. Íme a bölcselet: Csak olyan lakásban/szobában/bárhol lakj, ahol páros számúan éltek együtt!

Ha nem érzitek ennek a súlyát, majd egyszer fogjátok :)

most írnék valamit arról, hogy úristen milyen könyvet találtam és hogy Hankiss Elemér, hogy tavasz van - basznak a madarak, hogy szeretem a munkám még akkor is ha reggel nehezen kelek fel érte, hogy jó annak az embernek lenni, akit éjszaka felhívnak, hogy elmehetek, meghallgatsz?

de inkább csak annyit írok, hogy köszönöm ma igazán jól érzem magam a bőrömben

az élet harc

amíg nem írtam meg egy bekezdést, nem játszhatok, amíg nem csináltam meg egy pályát nem írhatom a dolgozatot.

hangok

legkedvesebb hifikhez értő barátom te most kicsit fordulj el és ne figyelj ide, mert olyan dolgot fogok magasztalni, amitől kisebb leszek a szemedben.

szóval van a régi fülesem és van az új. na a régit is imádtam a sárga 200 forintos fülhallgatóm után, de a mostani... az olyan pont, hogy szólnak rajta a zenéim. nem vesztem el rajta a zene felét, csak azt, amit az én fülem valószínűleg már észre sem vesz. szóval van basszus...3 év laptophangszóró és ipod füles után csodát tett az iphone füles a zenékkel. szépen szólnak én meg el vagyok telve az eddig nem hallott sávokkal.

egész nap csak a fényben ugrálnék és hallgatnék mindent az elejétől újra meg újra.
szerencse a lakótársaimnak, hogy a népzene fanatizmusom egyszerre jött elő a füllhalgató intézményének felfedezésével, különben valószínűleg a zenéről úgy általában letiltanának.

éljen a brácsa, ami évek óta nem hallatszik :)

Ebédszünetben kellett tartanom egy előadást... Eredetileg úgy gondoltam, hogy 15 perc diák nélkül és kész, de a tanárnő úgy épített rám, hogy 1,5 óra és filmrészletek meg ilyenek. Szerencsére tudtam, hogy miről beszélek, úgyhogy megtartottam életem első óráját a másodéves pedagógusoknak Spiró - Koccanás c. könyvéből és annak feldolgozásaiból.
Mindez nem jöhetett volna létre anélkül, hogy az előadás előtt volt 10 percem és a zsebemben egy iPhone. A technika csodálatos.

reggeli

Nem kelek se túl korán, se túl későn. Épp mindig pont elég időm van. Szeretem, hogy a reggelnek van egy rendje, ami szerint vagy sikerül elindítani a napot, vagy valami felrúgja és már utána semmi sem lesz olyan. Fürdőszoba, kaja, kávé/tea/limonádé, kicsit vissza az ágyba, napi on-line sajtó főcímei, hogy az irodában már célirányosan keressek, aztán öltözés és hajrá gyalog/busszal. Ez működőképes és életben tart, de ma reggel bementem valami oknál fogva (túl hamar indultam el) egy szép napos kávézóba, és ittam egy kávét. Igazit, nem törököt. Az emberek meg mellettem reggelizgettek, kávézgattak és olyan jól esett nem egyedül indítani a napot, hanem úgy közösen, mindenki a saját kis szertartásával.

Ennek hatására két megoldási lehetőség fogalmazódott meg bennem a tökéletes reggelről:
1) a török kávé nem kávé, vennem kell egy kávéfőzőt.
2) be kell időnként szerveznem társasági reggeliket. (hosszú távon kell keresni ehhez egy állandó figurát)

nevezzük nőnapnak!

Legszebb ajándék (modnjuk nőnapra), mikor a frissen vásárolt telefonomon felvillan az üzenet, hogy bálint ajándékot küldött nekem... angry birds... csak az enyém :D

élet a bolygón

kicsit mindig szégyenlem magam, hogy a turizmus főleg az ország határon túl jelentkezik nálam. most nem panaszkodhatok, mert a hétvégén végre nem külföldre, hanem pécsre mentem el. ismeretlen emberekkel, viszonylag spontán. nem tudom, hogy miért nem voltam ott eddig, mert gyönyörű a város. amit végképp nem értek, hogy az édes drága anyukám hogyhogy nem találta még ki családi programnak az elmúlt 21 évben, hogy menjünk a busójárásra. valószínűleg azért, mert ott nincsenek ismerőseink, akiket meg lehetne látogatni. minden esetre a néprajzos énem majd szét pukkant az örömtől, hogy ilyesmit láthat. élő hagyományt, mindent, ahogy kell. engem is elkaptak a busók, kampóval, aztán közrefogtak, összekormoztak én meg rendesen féltem a sok szőrös, gonosz maszkos férfitől, akik felém dugdosták a pálcájukat, botjukat, kampójukat... én már védve vagyok az évre a rosszaságtól, jöhet a tavasz, amiből kaptunk is egy kicsit.

az öcsém szerint is hasznos kis mozdony vagyok

a mai feladatom egy szekrény volt. szép nagy, és az a fajta, amibe évek óta mindenki betett mindent gondolkodás nélkül. nem is baj ez így, mert hosszútávon gazdagodtam egy gumicsizmagyáros bőrrel borított termosz bögrével és egy halványkék (számomra értelmezhetetlen színű) Gumicsizmagyár feliratos pólóval. Rövidebb távon találtam még egy doboz raffaellot, szerencsére érvényes szavatossági idővel és pár szintén nem túl régi szaloncukrot. Ezeket hazahozni már nem tudtam, még ott elolvadt mindegyik a kollégáim kezében, no meg az enyémben.
de voltak még hasznos dolgok, amikért lehet, hogy vissza kell térnem a jövőben.
szóval tényleg hasznos kis mozdony vagyok.

nincs sok jobb dolog annál, amit egy napsütéses hétvége jelentett most nekem. jókat beszélgettem. nagyon. szépeket sétáltam. alig fáztam. olyan igazán boldog voltam... szombattól vasárnapig. alig várom a jövő hetet, vagy hétvégét.

a zene és én sokat változunk

amikor előtör belőlem a népzenére vágyakozás, úgy örülnék, ha még mindig 16 éves lennék, és együtt járnánk a várfalon, meg néptánc ruhát cipelve a várba palyabeára, kerekesbandre, lajkóra, ghymesre, csík zenekarra, beshodromra, sebőre, muzsikásra, szászcsávásira, moldvaira, csángóra, székire, kalotaszegire... meg kispálra. nálam az is kicsit népzene

hol vannak már azok a régi szép idők, mikor még gimnazistán voltam tarisznyás bölcsészlány.

sajnálom, de nem én leszek az, aki jobbá teszi a világot.

én próbálkozom a közösségi élettel, de minimális emberrel működik csak a közösség dolog. tegnap belemártottam magam halványan egy egyetemi képzésbe, mmint iylen csapatot építünk, szeressük és ismerjük meg egymást dologba, de nem tudom biztosan állítani, hogy nem erőlködve kell rávennem magam, hogy elmenjek legközelebb is, vagy hogy elmenjek egyáltalán. jól éreztem magam, meg minden, de kell ez nekem?

minek erőltessem azt, hogy emberekkel legyek, mikor akikkel szeretek együtt lenni, azokkal már olyan jól megy. tudom, hogy kitől mit, hogy hol hogyan és miért csinálok, vagy történik bármi. kényelmes életem van. szeretem a saját dolgaim. de mások életére nem feltétlenül vagyok kíváncsi.

érdemes-e olyan dolgot csinálni, amit nem magamtól csinálok, hanem mert jobb embernek látszódok tőle? (pedig igazából nem vagyok túl jó ember)

Ha valami oknál fogva nem élhetném tovább a saját életemet, akkor az öcsém életével tudnék egyes egyedül megelégedni.

hova dughatnám be a fejem, hogy ne kelljen tudomást vennem semmiről? homok nélkül.

no more charity work a barátnőm barátnőjének, a nagymamájának a nagypapájának az esküvőjének a temetőjén a gyerekének a keresztelőjén a kiskutyájának a két szép szeméért.

IMÁDOM A MUNKÁMAT. a gumicsizmagyár nagylelkű és bőkezű.

aki budapesten él, nem feltétlenül postás. vagy futár. vagy teherhordó málhás állat

Süt a nap

Csak egy hétvégényi napsütés és millió dologban utolértem magam. Hivatalosan is belekezdtem a szakdogámba, kitöltöttem a felvételi jelentkezésem és az anyáét és az adóbevallásom is elintéztem. Egy barátságos rokoni tranzakcióval áthidaltam a hétre beütemezett pénzügyi mélypontot. És csak két napig sütött a nap, két napig. Lehet, hogy azért szeretem a telet, mert így értékelni tudok minden más évaszakot.

hát...hogyismondjam... valahogy benyomtam a shiftet, mikor egy SZÁMOT ki akartam törölni, ezért B betűig kitöröltem az összes ALBUMOT.
nem akarok róla beszélni.
fáj.

de nem kell aggódni... egyszer az életben nem rögtön ürítettem a kukám a hangja miatt, hanem volt időm észrevenni a botorságom... egy pillanatra azért meghökketnem

lurpak vajat és ír fiúkat szeretnék... (now?)

hobbi

rájöttem, hogy mi a hobbim, hogy mivel töltöm a szabadidőm. sokkal menőbben tudom megfogalmazni annál, mint hogy olvasás, zenehallgatás, filmnézés. mert ezt az egész dolgot én nem csak úgy össze-vissza, egyet innen, egyet onnan csinálom. koncepcióm van. discográfiák, filmográfiák és egyéb életművek teljességét akarom megszerezni, megemészteni szőröstől, bőröstől. mert szép, hogyha olvastam egy jó könvyet, de ha annak a stílusa, vagy valamije volt jó, akkor attól az írótol mindenre kíváncsi vagyok. addig a pontig persze, amíg a többi is jó. ugyan ez zenében. ha egy album, vagy szám tetszik, akkor a többinek is a végére kell járnom.
a filmekbene van a legtöbb koncepció olyan szempontból, hogy ott lehet rendező, színész, zeneszerző, és még millió dolog alapján csoportosítani... érdekes, hogy ezt élvezem, de már látom a fejemben a nagy kirakóst ami alapján válogatok. eddig azt hittem csak rendeszertelenül össze-vissza, de nem mert rendesen a lyukak betöltésére hajtok. sose leszek kész, de nem baj. jó tudni a saját koncepciómat

egész eddigi életem legfelnőttebb pillanatának tekintem, mikor ma a kollégáimmal együtt kávéztunk és hozzá ettük az általam és általuk sütött sütiket. igen, mert hoztak nekem, mert ők is szeretnek engem, nem csak én őket. megfenyegettek, hogy szemránckrémet fogok kapni, amiért pofátlanul a 21. szülinapom van :D

előrevetítenék pár dolgot a mihez tartás végett. holnap leszek felnőtt a világ összes országában, illetve izlandon lesz a nászutam...
ennyi...

griffkarommá öltem a kezem. kivágtam egy tuját baltával. egyedül... imádok keménykedni. sokkal jobb lesz mindenkinek azután, hogy fél napon át gyilkoltam a fát baltával :)

fel kellett nőnöm a feladathoz, hogy érezzem, hogy éjfél után én köszönöm már csak limonádét, vagy citromos vizet iszom. úgy hittem naivan, hogy ettől nekem a másnap jobb lesz, de ehelyett fél kiló lime, narancs, citrom keverék tette tönkre a reggelemet. tökéletes másnaposságot produkáltam fejfájás és szédülés nélkül.
gyerekek ne egyetek meg töménytelen mennyiségű vízbe áztatott citrufélét héjastól, mert másnap utálni fogjátok magatokat.
az a pár dolog tart életben, hogy a világon pillanatnyilag nekem van a legszebb táskám, vacsorázni megyek a keresztszüleimmel, 1,5 óra alatt fogok hazaérni, mert reszkessen az, aki ma miskolc felé az autópálya belső sávját akarja használni. és még belga csoki is van a táskámban. és mindjárt szülinapom lesz.
ez a narancsok szerencséje, ez egy determináltan jó nap, semmi nem tudja elrontani.

egyrészt carmina burana függő vagyok, másrészt meg idióta, mert 3 és fél órán keresztül csacsogtam már megint egy felnőtt emberrel... csak mert okosnak tart... és nyilván mert érdekelte.
nem baj... végül is én is öregszem, tehát egyre kevésbé leszek messze a harminctól...

1. A múlt év legjobb könyve: Jiri Kratochvill: Szomorú Isten
2. Több, mint 3 alkalommal olvastam: Szerb Antal: Utas és Holdvilág
3. Kedvenc könyvsorozat: nem merem a harry pottert ideírni, pedig sztem ez az egyetlen sorozat, amire emlékszem, hogy olvastam
4. A sorozat kedvenc része: hát így a 3. rész, de nem ér. nem emlékszem más sorozatra
5. Boldog leszel ettől a könyvtől: Szerb Antal: A harmadik torony
6. Szomorúvá tesz: Bulgakov: Mester és Margarita
7. Leginkább alulértékelt könyv: fogalmam nincs
8. Túlértékelt könyv: Esterházy: Harmonia Caelestis
9. Amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de aztán mégis: Doris Lessing: Az ötödik gyerek
10. Kedvenc klasszikus: én mondjuk Jókait szeretem
11. Ami nagyon nem tetszett: Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet
12. Amit valaha szerettem, de most már nem: Tracy Chavelier
13. Kedvenc író: Szerb Antal
14. Kedvenc könyv az írótól: Utas és Holdvilág
15. Kedvenc férfi karakter: Mihály
16. Kedvenc női karakter: Sabina (A lét elviselhetetlen könyűsége)
17. Kedvenc idézet: Ha az ember él még mindig történhetik valami.
18. Csalódtam benne: Orhan Pamuk
19. Legjobb adaptáció: még nem tudom
20. Kedvenc romantikus: Jeremy, halvány lila fogalmam nincs, hogy ki írta, 100 oldal, otthon van, időnként elolvasom és sírok, hogy nem lehetnek egymáséi...de csak ősszel olvasom.
21. Gyerekkori kedvenc: Csipike az óriástörpe
22. Kedvenc saját könyvem: Ha az a saját, amit megvettem, akkor még nincs meg A lét elviselhetetlen könnyűsége, de az összes kedvenc könyvem egyébként igen.
23. Régóta el akarom olvasni, de még mindig nem került rá sor: Spiró: Fogság
24. A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: Kratochvill: Kushadj Bestia!
25. A karakter, akivel a legjobban tudsz azonosulni: volt egy, de már kinőttem, újat keresek
26. A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásomat valamiben: sok, de Szerb Antal, meg Kundera úgy sokban.
27. Legmeglepőbb csavar vagy befejezés egy történetben: A Szomorú Istenben az a jelenet amikor,... Anettnak elmeséltem, de ezt nem lehet csak úgy a világ elé tárni.
28. Kedvenc könyvcím: Nem tudom elválasztani a tartalomtól, úgyhogy Utas és Holdvilág
29. Mindenki utálta, kivéve én: Temesi Ferenc: Por
30. Abszolút kedvenc könyvem: Szerb Antal: Utas és Holdvilág (tényleg le kellett mégegyszer írnom?)

innentől ez mindig így lesz? megkapom januárban a papírt, hogy valljak, hogy ki mit fizetett nekem az évben én pedig végtelenül bénának és funkcionális analfabétának érzem magam, mert még azt se tudom megválaszolni, hogy kapok-e nyugdíjat. az adómanótól nem lehet segítséget kérni? vagy nincs egy hotline, amit éjjel-nappal felhívhatok, hogy ugyan a 18.sorba mit kell írni???

sznob és sznobéria napjainkban

a sznob keresztszüleim sznob keresztlánya azt kapja szülinapjára, hogy választhat a dining guide-ból, hogy hová menjenek vacsorára

engem olyan egyszerűen boldoggá lehetne tenni...

luxuslimonádét szeretnék inni luxuspalacsinta evés közben... a luxus abban áll, hogy otthon nem venném a fáradtságot, hogy ilyeneket csináljak ,de valami kellemes helyen, ahol úgy érzem magam, mintha otthon lennék (feltehetem a lábam a székre és nem kell rendesen ülni) olyan szívesen elmerülnék ebben a tevékenységben.

így vesznek nekünk a rokonok ajándkéot...szegények ők, mi meg gonoszok.

Bálint: sziaa
me: hi
Bálint: két ajándékegyik ksiebb, másik nagyobb
me: ????nekem?
Bálint: mindkettőre igaz, hogy enikőéktől van.
név nincs rajtuk
me: wow
Bálint: melyiket bontsam ki?
me: nyissad bontsad
mindkettőt
és megmondhatod, hogy mit kaptam
Bálint: got it
kisebb először
az az enyém..
me: miaz?ű
Bálint: egy tüsfürdő...csoki meg zokni
me: szép
nekem?
Bálint: ja és hohó
me: fülbevaló, tusfürdő, bugyi?
Bálint: megbújt itt egy ezres is a csoki meg a tusfürdő között
tiéd a nagyobb
me: nyissadf
Bálint: csomagolás: siralmasan precíz
adja magát, hogy tépni kell
me: tépjed
Bálint: csomagolás mintája: karácsonyi
me: tehát nem szülinapomra kaptam
Bálint: csomagolás módja: cellux
400grammos 80as évekből szabadult törölköző
me: bazz ne röhögtess
lebuktatzsz, hogy nem dolgozok
400 grammos?
Bálint: de tényleg
me: 80as évek?
fotó nincs?
Bálint: igen, annyia súlya, rá van írva
azt nem adtak hozzá:P
me: kár
Bálint: jískös
indiai
me: szép
Bálint: na tovább
me: köszi
Bálint: oriflame
balancing 2in1 shampoo és kondícionáló
400ml
úgy tűnik ez a 400 bejött nekik
me: :9
Bálint: cherry tree & sweet almond
me: anáynak adom
Bálint: hát, nem enném meg
és végül egyűnemtom mi a nyavalya ez
elszabott terítő?
inkáb asztalközép
fehér alapon citrusfélék
angolul rá van írva a nevük is
me: szép
Bálint: 100% cotton
me: igazi felnőttnek való ajándék
semmitmondóan személyes
Bálint: citrom mandarin, narancs, és grapefruit ha érdekel esetleg
me: enni
enni igen
Bálint: jó
Bálint: a szélén van körbe két csík egy vékonabb meg egy vastagabb is, egyenként pirosak
me: bálinta szemléltetést köszönöm, mastercard
Bálint: a szomorú hírem az, hogy a tiédből kihagyták az azres. gondolom a különbözet a két csoag mérete között.. feltételezem súlyra 400 gramm lenne
me: ne röhögtess...doglozom .. pls
Bálint: rossz neke:Pd
hát, kár lett volna kihagyni
me: kár
Bálint: a csereszcsefának és az édesmandulának pedig nicns olyan finom illata együtt
me: ez tény
Bálint:és most jöhet a q&aha tudod mi az
me: nem tudom
félek is kicsit
Bálint: az én tusfürdőmben fekete energia van!
questions and answers:.
.:kérdezz és válaszolok ha valami nem lenne tiszta:P
me: értem én
örülsz az ajándékaidnak?
Bálint: black energy beszarokf
ülig ér a szám
alig várom, hogy azon az ezresen vegyek valami értelmeset is
na mindegy
me: például megveheted tőlem az asztalközepet
Bálint: iiigen
ja nem

más lány vagyok kicsit, mint egy évvel ezelőtt. nyilván millió dologban nem, de mégis másként élem az életem. ez van, akinek kicsit nehezen megy le a torkán, van, aki semleges, van, aki örül neki. én például az vagyok, aki örül neki. persze sokkal jobb lenne, ha nem kéne néha antipartiarcnak, okoskodónak, vagy hivalkodónak éreznem magam. általában bennem kevés az őszinte rosszindulat. valami felszínes van mindig, de igazán rosszindulatú nem szoktam lenni. szóval nem kell félreérteni.
nem aludtam, mert őrülten fájt a fejem, azért lett ilyen szentimentális a reggel. meg mert olyan üresnek érzem a fáradságtól, hogy magamnak is bizonyítanom kell, hogy van még bennem valami.

andragógus leszek

első szakmai sikeremnek tekintem, hogy anyát rábeszéltem a masterre.

nosztalgia

Bárminél jobban örülnék egy élő Emil.Rulez! koncertnek. Mondjuk az első sorban állva, mint 14-16 éves koromban. És Hajós rájöhetne, hogy van 1, de bizonyos napokon két gonosz ikertestvére is, aki ugyanúgy utálja az embereket és az állatokat, de igazából belülről csupa szeretet tölti ki őket.

OMG

az új ember, aki aláírja a papírjaimat a lényegre tapintott rá, mikor megkérdezte, hogy ugye te sem magadtól keltél ma reggel. nem tudom miről beszél, mikor 3, max 4 óra alvás után kb térdencsúszva jöttem be az irdodába, mert valamit nagyon ünnepeltünk tegnap. legjobb tudomásom szerint azért ittunk, mert szar volt a film (valami amerika 2) és valahogy el kellett viselni. a végére már eljött az a szint, hogy jó lett...
most cserébe nem jó. leküldtem fél liter frissen facsart narancslevet és egy tarjás szendvicset, de továbbra is küzdök az életben maradásért. de milyen jó már, hogy hajnalban kiküldtem egy kisebb halom meghívót a szülinapomra, ami 1. még jó sokára lesz 2. nyilván azt se tudtam kit hívok meg.
minden rohadt év eleje abba fullad, hogy én hülyét csinálok magamból? tavaly márciusig tartott, idén legyen már konszolidált vége.
a kérdés már csak az, hogy kibírok-e 8 órát koncentráltan semmit téve, vagy dolgoznom is kell ma? ha igen, akkor segítségre lesz szükségem.

mastercard

olyan szép szerelmes párral töltöttem az estét, hogy arról mesét tudnék írni. ilyen boldogságot és szeretetet szeretnék mindenki szemében látni. finoman elborozni, nevetgélni a fröccsöntésen és élvezni egymás társaságát. szeretni egymást. köszönöm, de tényleg, megingott a véleményem, hogy világ tele van mogorva sajtkukacokkal. van élet a bolygón. nyilván mások is ilyen boldogok, de ez az újdonság erejével hatott.

iPhonet akarok. ez már biztos... én érzem és ennyi, de olyan nehéz olyan emberekkel körülvéve jó döntésnek látni azt az apró összeget, amit ki kell csengetnem, akiknek el kell magyarázni, hogy miért jó. ezen kívül talán kevésbé frappáns magyarázat a de nem érted? van rajta angry birds.

aláírattak velem ma egy papírt, hogy beleegyezem abba, hogy a feletteseim bónuszt ítéljenek meg nekem. éjszaka pedig a raiffeisen bank küldött, hogy a féléves kártyahasználatom alapján egy szerény összeget utalnak a számlámra jutalomként.
azt hittem a vásárlással és a munkával csak a saját napjaimat teszem szebbé.

ez a szeretet

- álmodj részvényekkel
- te is
bet.hu:P

egy hónap múlva a világ összes országában felnőtt leszek. ezért a szervezetem úgy döntött, hogy 1 órával az idei első hajnali felkelés előtt a legjobb döntés, ha elkezdi növeszteni a bölcsességfogam. annyira jól sikerült ez a művelet, hogy onnantól már nem is sikerült visszaaludni, cserébe részletesen végighallgattam a frissen szerzett, bár tavalyi csík zenekar albumot.
ettől igazából nem lett jobb és attól sem jobb, hogy ma már hárman kérdezték meg, hogy valami bajom van-e. ezek szerint látványosan szenvedek, nem csak magamban...
mit tehetek ilyenkor?

ki a király?

az önkéntesség európai, a kémia nemzetközi, az egészségturizmusé és Liszt Ferencé itthon,kínai horoszkóp szerint a nyúl, Gödöllőn a barokk éve lesz 2011.
amennyiben igaz az, hogy azt csinálom egész évben, mint az első nap, akkor én marha sokat fogok inni (alkohol menteset), végig alszom az évet kisebb megszakításokkal, a szünetekben pedig elejétől végéig végignézem az összes üvegtigrist... én ne legyek kemény?