egyetem

Mióta realizálódott a fejemben, hogy tényleg levelező kézésre jelentkezek a masteren, mindenki sajnálva kérdezgette, hogy nem félek, hogy kimaradok valamiből? Hogy túl hamar kell "felnőnöm"? Nem voltam benne biztos, hogy nincs igazuk, de más prioritások alapján döntöttem, minthogy én jót bulizzak még két évig.
Lement az első konzultációm és csepp okom nincs bánkódásra. Tökéletes kompromisszum született a pécsi egyetemmel.
Ugyan tényleg én vagyok a legfiatalabb, de nem feltétlenül a legtapasztalatlanabb a szakmában. 3 nap 3 teljes évet tudott felülírni bennem az egyetemi képzésekről általában. Lehet, hogy extrém dolog, de a tanárok tudják használni a projektort, az internetet, ami egybként minden teremben van. 8 órán keresztül is fenntartották a figyelmem, ami -andragógus csoporttársaim bizonythatják- nem egyszerű dolog még 1,5 órára sem. Gyakorlati emberek tanítanak, akik igyekeznek annyi elméletet tanítani, amit muszáj. Úgy beszélnek a dolgokról, hogy 10-15 évet már ledolgoztak azon a területen. Az EU-ról az tanít, aki dolgozott is Brüsszelben. Ez azt hiszem valami olyasmi, amit alapjáraton el lehetne várni egy képzéstől és nem extremitásként kéne emlegetnem, remélem, hogy máshol is így működnek a dolgok és csak én szocializálódtam orssz kereteken belül.
Minden esetre célok fogalmazódtak meg bennem, van elképzelésem, hogy hova illenék be az egész HR dolgon belül. Senki nem beszélt arról, hogy milyen reménytelen szakot választottunk, viszont statisztikákkal, személyes tapasztalatokkal, ötletekkel halmoztak el minket, hogy hogy lehet érvényesülni, mit jelent a self-management.
Bárki, aki csak egy picit is gondolkozik, hogy merre menjen tovább, nézzen szélt a PTE szakjai között, mert azt hiszem érdemes.

Ja és a dolog másik része, ami szintén a hétvége nagy pozitívuma: A diákélettől sem maradok ám le. Egy lánynál aludtam, aki egyetemista Pécsett, aki összehozott a legjobb helyeken a legjobb emberekkel, akivel hajlanlig beszélgettünk 5 perc ismerettség után, hogy mikor, hova, miért szeretnénk utazni, mit, miért, hogyan szeretnénk elérni, hasonlók. Máskor is mehetek hozzá, ami szintén jó hír, mert igazi pécsi egyetemistának érezhetem magam havonta egyszer :)