Holnap az élet császárának fogom érezni magam. Reggel a saját egyszemélyes lakásomból bejövök az irodába korán, mert annyira kellek egy tréning indításhoz, hogy még (szét kell osztanom a színes tollakat és papírokat). Aztán az extévészereplőkormányszóvivővel találkozom (na itt jön a menőség) és megnézek vele egy hotelt, hogy az megfelelő-e a tréningnek, amit ez az existen fog tartani egy másik sztár egyéniséggel. Na meg én fogok mellettük szakérteni. Gyönyörű csoportkép lesz. De nekem ugye rohannom kell, mert én vagyok az élet császára, vissza az irodába térningre, ahol 21 db 2 hónapja munkavállaló fiatalnak kell feladatot osztanom, tréninget értékelnem, elvárásokról beszélgetnem. Szóval kind of trénerkednem.
És itt még mindig nem elég. Fontoskodhatok egész délután, aztán hazamegyek, átöltözöm és megyek bálba... Élni tudni kell :) de végre valami olyasmit csinálok, amitől legalább én menőnek érzem magam és nem használhatatlanul fáradtnak :)