Azt hiszem a romantic comedy nézésnél egy durvább dolog történhet ebben a kategóriában. Valóságos emberek reality dating blogját olvasni minden szabad időben. 

forty-days-of-dating

Az elmúlt napokban már jópár embert telespammeltem ezzel a bloggal (?)

Egyrészt íráskényszerem van tőle.

Másrészt őrült mód és durván beleszeretek bárkibe képzeletben, aki csak kicsit is közelít ahhoz, amit a fejemben gyűjtögetett listából épp fontosnak tartok.

Harmadrészt tényleg megbolondultam és állandóan járatom az agyam időnként irreleváns kérdéseket feltéve a körülöttem lévőknek a világ nagy dolgairól.

Negyedrészt rájöttem, hogy hiába a globalizáció és az internet és a mindent egyenlősítő tömegkultúra, baromira nem abban a világban és tempóban élünk itt, mint mondjuk New York maga meg benne az emberek... 

Ötödrészt megveregetem a saját vállam, hogy a helyzethez képest mégiscsak a legjobb az, ami most velem van... Csak igazán jó végre dolgokról gondolkodni, nem csak túljutni egyik napról a másikra.

Már csak kettőt kell aludni

Nekem ne mondja senki, hogy ne legyek kemény.
Egyedül élek, biciklivel járok, plüscsigám van. És ne is legyek kemény?

Ma találkoztam egy rokonommal, akit eddig nem ismertem. Képzeljetek el engem 60 éves kivitelben egy dán minimál lakásban tele designer cuccal, dohánytóll rekedtes hanggal, dán pasival, Budán hangosan nevetve és vicceskedve a 23 éves kislánnyal, akiben magamat látom, amikor fiatal és naiv voltam :)
Imádnivaló lennék, mert a Jutka is az :) Konkrétan olyan kancsói vannak, mint amilyet az Octogonban nyertem pár hónapja. Olyan konyhai cuccai, amivel tele van a Pinterest oldalam. A bútorai olyanok, mint otthon a nappalinkban és tele van minden zsebe, fiókja, rejtett zuga valami aprósággal, amit én tiszta szívemből imádhatok.

utazni jó, csak ne kéne hazajönni.

Azért nem szeretek hazajönni egy utazásból, mert utána semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy mikor mehetek valahova legközelebb. Most jöttünk haza 3 nap intenzív pihenésből, ami pont úgy sikerült, ahogy szerettem volna és nem tudok a munkámra figyelni. A szlovén útikönyvet olvastam reggel is, hogy nehogy vissza kelljen süllyednem a mindennapokba.