Nem tudom, hogy a szép új szandálom, a tegnapi csónakázás, vagy az estig teraszon beszélgetés szedett össze, de valószínűleg a három együtt csinált kicsattanóan jókedvet, munkakedvet, tervezéshez való kedvet, biztonságérzetet egyszerre.
Szép ez na!

a társadalmi felelősségről

Éreztem én már régóta, hogy kell nekem a társadalmi felelősségvállalás, mint egy falat kenyér, de nem találtam olyan módját a közmunkának, ami mellett úgy igazán, tiszta szívből kiállnék. DE. Jött a lehetőség, hogy lehet turista jelzést festeni. Ez a nekem való feladat, olyan dolgoban segítek, ami engem is érdekel, nincsenek benne állatok, emberek is csak közvete, nem kell semmit szeretgetni, simogatni, szóval vállaltam. Ráadásul annyira társadalmilag felelős vagyok, hogy a reggel 7kor induló csoportot vállaltam, hogy mások aludhassanak tovább, de a reggeli csoport is meglegyen (igazából azt az infót kaptam, hogy délután járnak a családosok, reggel meg a kutya-macska nélküliek). Szóval vállaltam, megyek.
Már el is képzeltem az új szövődő barátságokat, a sok dolgot, amit meg fogok tudni a kollégáimról, hogy új fiatal csapatba kerülök. Erre ma jött a kommunikáció, hogy hát négyen jelentkeztünk. Ketten reggel, ketten délután. Én így akkor megyek reggel és sokat fogok megtudni egy kollégámról, aki a hierarchiának pont a másik végén van, mint én. Nem annyira fiatal, de lelkes.
Még mindig van kedvem menni, mert biztos jó lesz (28 km, erdő, rajtam lehet a bakancsom), de azért ha valaki úgy érzi, hogy hajlandó fél hat körül kelni és társadalmi felelősséget vállalni, esetleg lehet, hogy van hely a csoportunkban. :)

Tegnap azt hittem, hogy a főnökömmel való beszélgetés utolsó csepp a pohárban az életem értelmével kapcsolatban. Aztán este berepült egy denevér, ami pontott tett az i-re.
És nincs is nálam a közhely szótáram.

Pukkanat

Tegnap a nagybátyám hozott fel Pestre teherautóval, így végre a polcom is felkerült a könyveim alá. Ez azt is jelenti, hogy két órát beszélgettünk, plusz egy kávényi időt. Eladja a házát, elmegy Miskolcról, vesz egyet Budán, aztán lesz, ami lesz, alakul majd valahogy az élete.
Ebben millió pozitív dolog van elásva, de közben szar, hogy mindennek az az oka, hogy Miskolc egy pukkanat. Olyan szép az a város, a környék, annyi dolgot lehetne ott fejleszteni, annyi minden jó lehetne benne, cserébe aki a saját életéből nem akar pukkanatot, összeszedi a sátorfáját és elmegy valahová máshová lakni. Pedig én is szeretnék otthon maradni. Francnak kéne Pest, ha tudnám, hogy otthon is lehet jó munkám, nem kéne szorongatnom a hátizsákom a villamosom, mert bassza meg egy laptop van benne. Nem gyalogolnék két megállót, mert iszonyat hugyszag van a buszon. Tényleg minden, amit Pestben szeretek elég lenne nekem úgy is, hogy lenne egy autóm, amibe időnként beleülök a családommal, feljövünk, szétnézünk, hazamegyünk. Meglennék a Bükkel, családi házzal, de így...így nem lehet. Utálom, hogy nem tudok semmit tenni ellene, mert az egész egy pukkanat.

függő vagyok

kicsit szomorkásan érkeztem haza, hogy nincs itthon egyelőre senki, de aztán mászkáltam kicsit a lakásban, bekapcsoltam a zenét, kinyitottam a terasz ajtót, bejött az itthon érzés hirtelen. ez is szép volt tényleg, de aztán mentem még egy kört a lakásban és szembe találkoztam a kis piros laptopommal, aminek olyan jót tett a halál és a lekedvencebb öcsém keze, hogy felnyitottam és olyanabb volt, mint amilyenre számítottam. rögtön nyílt a snow leopard, vladstudios háttér, a leveleim, minden program sőt még mindenebb, mint ami eddig volt. a safariban már vártak a legtöbbet nézett honlapok. a kukában is volt valami, hogy hónapok után kitörölhessem csak a hang kedvéért... és még az itunes is tökéletes rendben, tele album coverekkel... jajj kedves öcsém rendesen meghatódtam...

VILÁGOMBAN MINDEN RENDBEN VAN!!!

ma ebéd után ettünk egy fagyit a mcdonaldsban. ebben nem lenne semmi érdekes, de mind a kettőnknek volt a fagyijában egész eper... olyan, mint a gyümölcs... és ízre is mint a gyümölcs...
igazából meglepődtem. nem gondoltam, hogy az eperszósz valaha is látott epret egy mekis fagyiban.

Valaki magyarázza meg, hogy miért jó nekem, hogy 3 diákszövetkezethez tartozom. Kettőt ebből nem sok vizet zavar, de csak azért, hogy ne kapjak annyival kevesebb pénzt, mint amennyit a TB-vel vonnának szerintem nem éri meg diákszövetkezethez tartozni és nem önállóan dolgozni. Pláne ha belenyúlnak az ember életébe és nem utalják át, mert ők úgy gondolják, hogy nem érdemled meg, amíg nem igazolsz mindent. És ha ledolgoztad a hónapot és utána nem tudod igazolni, hogy diák voltál közben, akkor simán lenyúlják a kereseted, hogy sorry, de te vagy a csaló. Nem írnak egy emailt vagy smst, hogy jujj bocsi, de még mielőtt elkezdesz dolgozni, tisztázzuk, hogy diák vagy-e.
Szóval részemről rohadjanak meg és adják ide a fizetésem. Én még diák vagyok. És ezt nyolcvankétszer igazoltam náluk.

A sportközvetítés és én.

Érzem a számítógépemben a feszültséget, amikor megnyitom a sport rovatot.
Nekem is szokatlan, de a gép is alig tudja betölteni... Kár, hogy eddig több szó volt a balesetekről, mint magáról a Giroról.

amikor hivatalos verzió szerint a gázszolgáltató 1,5 kg gázszámlát küld a gumicsizmagyárnak, az a valóságban annyit tesz, hogy a nagynéném küldött nekem pár könyvet a felvételihez.
jó ha van szakmabeli a családban.

I really really love my job!

Életem első komoly meetingjén vettem ma részt. Rendesen volt saját agenda pontom, meg kaptam feladatokat, meg részt vettem a brain stormingban. Mint a nagyok. Fenn a város tetején.

két dolognak egy következménye

Mostanában valamiért mindenhol úgy sikerül helyet foglalnom nagy sokféle emberekből álló társaságokban, hogy international tablenél ülök. Xserébe viszont továbbra sem tökéletes az angol nyelvi képességem.

Ebből a két dolgoból következik az, hogy tegnap egy spanyol embernek magyaráztam hosszú időn keresztül, hogy a bullfight jó dolog. Az elején nem értettem valamit, amit ő igen, aztán nem mertem már bevallani, hogy nagyjából hidegen hagy a bullfight. (Csak nagyjából, mielőtt Levente kétségbe esne...Attól még látni szeretném)