megy egy film, csak hogy ne legyek egyedül... ilyen az utsó estém itt... mi az isten akasztott meg ennyire, hogy még naplót is írtam és itt kesergek... nicns is bajom emberek? mi ez a lemondás...
máskor az mindig feldob, hogy az öcsémnek kezdődik az iskola, nekem meg nem, de most még őt is sajnálom...

Arbeiterin

A helyzet az, hogy ma úgy döntöttem, hogy a munka szép, a munka jó...
Amikor 100 ember előtt egy british gentleman kimondja a nevem és mellé, hogy thanks, az nem semmi érzés... szóval thanks nekem is...fülig érő büszkeség és kicsattanó boldogság tört rám...valaki nem ünnepel velem este? semmi durvaság, csak nincs kedvem az utsó estémet egyedül tölteni az albérletben egy ilyen nap után.

a mítoszok mind ledőlnek

valamikor mindennek meg kell dőlnie. a hétvégén sok dolog a régiben, sok meg megváltozott... jó ez így...
jajj de sok dologból vagyok én összerakva... és jajj de sok mindenen lenne jó változtatni... tanulságos dolgok jutottak eszembe, végre nem csak a baromságokat ontja magából az agyam

nem tudom mit akartam már kinyilatkoztatni, de tegnap éjszaka biztos voltam benne, hogy reggel blogot akarok írni... mindegy is talán...ja... naná eszembe jutott...
jobb egy szép kéz, mint egy szép cipő...ez volt az... mindenki tegye ezt el a megfelelő polcra én meg megyek és szanatóriumba vonulok...5 nap nyugalom a világ végén

Did your turn it off and on again?

kell nekem ez a megszégyenítés? felhívtam az IT-t megint. Próbáltad már újraindítaninál komolyabb volt a probélma, ezért... semmi extrát nem kellett csinálni, én is meg tudtam volna oldani, de nincs hozzáférés, access denied, stb... muszáj volt velük beszélnem... de minek ez nekik? ha én meg tudom csinálni, akkor miért kell megszégyenülve felhívnom őket, nekik miért kell unottan bepötyögni az infókat és miért nekik kell azt a hármat kattintani, amit én is megtehettem volna... jajj soha többet ezt a telefonon keresztüli utálatot nem akarom hallani, csak sajnos van annyira szar ez a számítógép, hogy időnként fel kell vennem a kapcsolatot velük... ők utáltatják meg magukat az emberekkel, nem feltétlenül az emberek hülyék... nem gondoltam volna, hogy ez egy olyan nap lesz, amikor oltalmam alá veszem az egész hülye majom emberiséget

egy fél rész himym után:

úgy elmosbyznám már az életem valakivel

everything is fine

fülig ér a szám, vagy még egyszer körbe, olyan jó volt ez a pár nap.
Tiszainokén minden a régi, mindent láttam, amit érdemes, kivéve a sárga new hollandot, ami R.Kiss munkagépe, mert elvitte tőle a bank... fene a pofájukat. klasszikusan zavarba hoztak a legionáriusok, de idén már nem adtak el rabszolgának. finoman elkerültük egymást és kész.
aztán hazavezettem, ami mindig kúl mióta megy a vezetés. itthon sírtunk egyet anyával hajnalba nyúlóan életet megváltóan, aztán kipakoltam az íróasztalom és ezzel rendbe raktam a fél életem, kiszórtam a felesleget, jókat nosztalgiáztam a sok vackon.
nagyot buliztam anettnál, ami miatt a tegnapi nap kevésbé volt fülig érő, de a kovászosuborkakrémleves sokat segített a túlélésben. most épp ott tartok, hogy teletömöm a hátizsákom a spajz polcairól aszerint a szabály szerint, hogy mindent elviszek, ami kell, amiből több van, mint egy, vagy ami csak nagyon érdekel.
órák kérdése és visszatérek budapestre, ami csupa jó dolgot tartogat megint. csiga, akit még én se ismerek, ő se engem, de sokat hallottunk egymásról elhívott a fiúja koncertjére, lesz még dolce vita, csütörtökön pedig... hát igen abaújvár... beteglátogatás és diófa alatt fekvés 4-5 napig...

kell ennél több? nem

hiába, okos lány vagyok én

Nem tudom, hogy milyen logika alapján jutok erre minden nap végén, de mikor már a mehetnékem a tetőfokára hág, akkor én azzal nuygtatom magam, hogy elkezdek gasztroblogokat olvasgatni... gondolom lenne értelme, de ettől az egyébként sem túl elfoglalt agyam őrült módon felhívja a figyelmem arra, hogy én tulajdonképpen épp az éhenhalás felé közeledek, tehát kritikusan súlyossá teszi a nap végét. Ma csak kettőig dolgozok, de ráerősítettem az éhenhalásra azzal, hogy kinyomtattam a kajacsata albumot... Haza kell mennem, különben éhen halok.

basszák meg még mindig fúrnak, mindenki tüsszög, liter számra fogy a fekete tea és a kávé... csörögnek az elhagyott telefonok, mert mindenki szabadságon van. hárman ülünk itt és és azon veszekszünk, hogy hanyas fokozatra állítsuk a fűtést... munka nincs, nem is lesz még egy darabig, viszont fizetés ezért is jár... én gémkapcsokat törögetek szét, de ez nem jó játék, mert fáj tőle az alsó fogsorom ínye, mert véletlenül több helyen beleállítottam őket egymásba az ínyemmel. még mindig van két óra hátra, de én valahol már csak élet és halál közt lebegek...
ezzel csak annyit akarok mondani, hogy hagyjatok aludni engem néha emberek

tálentum vagyok-e?

A helyzet az, hogy napok óta azon gondolkodom, többeket bevonva a fejtörésbe, hogy van-e olyan dolog a világon, amiben én egy tálentum vagyok. Az antitálemtumságot napi szinten tízszer be tudom bizonyítani, de az ellenkezőjéről még nem kaptam megerősítést se magamtól, se másoktól. Talán a hajvágás, amit még el tudok valahogy végezni, de abban sem tehetségről beszélünk...bárki jobbat csinálna, csak én merek belevágni.
Ezúton kérek mindenkit, hogy akinek eszébe jut valami, amiben nem vagyok teljesen reménytelen, az szóljon nekem, hogy megnyugodjon a lelkivilágom
Ez az egész azért került most ide, mert 5 percig feküdtem a hátamon és dobáltam a fejem fölé egy babzsákot, amit 3x sikerült elkapnom az 5 perc alatt... a maradék időt azzal töltöttem ki, hogy utánamásztam a babzsáknak, mert leesett...

Ha ma nem lettem volna iskolában, akkor ez egy tökéletes nap lehetne... Rég keltem ilyen vigyorogva és ilyen boldogan...

ultimate válaszom az első szülinap megünneplésre... sütöttem sütit... egyszer már bejött... mondjuk nekem tetszik... mondjuk én tudnék neki örülni... ennyi csokival nem lehet mellényúlni...
képet is töltenék fel, de olyan nagy, hogy nem eszi meg a blog... majd a facebookra, ha már mindenki meglepődött, akit érint

Imádom a szülinapokat, de nem csak a sajátomat, hanem másét is. Szerintem szép dolog ez az egymás gondolatai fürkésszük, hogy tudnánk a tudtára adni, hogy mi tudjuk, hogy ő mit akar. Szóval a szülinapost mosolyra húzott szájjal jó látni. Ez a mosoly dolog úgy működik, hogy csak olyan giccset választasz, amit még elbír a kapcsolat, vagy tényleg értelmes meglepetést találsz ki, vagy csinálsz valamit, az szívből jön, az mindig bejön. Mindegyikben az a lényeg, hogy nem kéne nagyon mellényúlni. Akit húsz éve ismerek, azoknál ez nem annyira nehéz feladat, még az egy két év is nagyszerű könnyítés, de egy hónap alatt senkit nem lehet annyira kiismerni, hogy én bátran álljak a szülinapja elé. Pedig egy délutánom és egy délelőttöm maradt ( a felkészülésből elvett egy kis időt a gondolkodom a szakításon rész ) Most már viszont van kedvem ehhez, de mit? Mert mondjuk elmehetnénk valahova, de nyilván ez olyan hely lenne, amit én szeretek, modjuk főzhetnék, de megint olyan lenne, amit én szeretek, mert azt nem tudom, hogy ő egyáltalán eszik-e ezt, azt. Ultimate és jó ötletekre várok, vagy legalább egy tortaformára.

hazamenni ebédelni azért jó, mert otthon azt lehet csinálni,amit csak akarok, viszont azért nem jó, mert azt pont nem lehet rendesen elkezdeni sem...
de legalább jót ettem becsinált levesből meg tiramiusból... képek anettnál facebookon
végre megint van időnk enni... hogy lett ez?

nem lett jobb. sehol nem tartok. semmin nem tudtam változtatni.
utálok nyafogni, de jajj. nem tetszik ez így.

duck & cover

Mennyire jogos, ha az ember egyedül dönt? 3-ból kettő szerint ne legyek szar alak... 1 szerint over és nincs mellébeszélés... aztán itt vagyok a túloldalon én, aki kattog napok óta, aki tegnap azt a kifogást kapta, hogy nem megyek át, mert esik az eső... ma conversation lesz... utálom ezt... minek arról beszélni, amiről tudom, hogy nem működik... és minek beleszólni abba, ami nem megy magától? és akkor ezek után majd minden este tartja elém a műsortervet, hogy hova mennék? vagy majd én megmondom, hogy hova 100x, ő meg majd egyszer, aztán egy fél év múlva kapom a fejemre, hogy mert mindig az van, amit te akarsz
utálok gonosz lenni, de utálom azt is, ha magyaráznom kell, hogy mit szeretnék
olyan ez, mint a viszonyom a tengerrel. először úgy láttam a tengert, hogy két hétig vitorláztam, azóta a tengerparton feküdni valami olcsó kielégülés.
egyszer már működött conversation nélkül, akkor most már megint minek az?
az esernyő miatt van az egész... mert tegnap esett és ott volt nálam az én tökéletes esernyőm, ami romhlmaz volt és amikor megmutattam anettnak meg bálintnak rögtön tudták, hogy mit látok benne. mert tudták, hogy én vagyok az az akárkibárki, aki az ilyen dolgokat szereti... és ő? ő mit tud rólam? tetszett barcelona, bírom a norvégokat, nem vagyok féltékeny típus, dolgozom, andragógus vagyok, valami hülye képzés miatt szombaton is hamar kelek és rengeteg hülye kép van rólam az interneten.
ez még nem én vagyok... én többet tudok az ex nőjéről.

péntek este... this much fun

hiába raktam rendet a laksásban, hiába főztem vacsorát, hiába készültem fel bármire is...egyedül vagyok, kibontottam az utolsó üveg alkoholt (ami mellesleg nagyon finom édes pezsgő szileszterről, thank you guys, életet mentett), ami itthon volt, elszívtam egy fél doboz cigit...tanulás helyett bámultam a monitoron mások filmbeli fiktív életét... nem így terveztem ezt az estét... nagyon nagyon nagyon nem...

anyukám érdeklődve kérdezte, hogy mi van velem meg az istvánommal (omg, ide jutottunk, hogy mindenkinek saját istvánja van), merthogy ő lenyomozta és nagyon jó véleménye van róla. az egyik barátnőjének a legjobb barátnője a csoporttársa volt a fiú öccsének és a barátnő vallott a másik barátnőnek, aki vallott anyámnak, aki aztán nekem... kicsi a világ és mellesleg a felnőttek kurvára unatkozhatnak, hogyha ezt beszélik meg...ráadásul telefonon, mivel anya nincs is otthon... szóval ha az anyám beindul, akkor a miskolc, budapest, debrecen, tatabánya távolságok eltűnnek és minden kiderül... kinek van még nyomozni valója? van kit a feladatra állítanom...

egyébként nekem van gonosz mostohám

Szegény fiú, akinek nem tudom megemészteni a nevét... eltelik lassan egy hónap, hogy egyszer sem ejtettem ki a gonosz mostohám által megbélyegzett nevet a közelében... örök életére hé fiú marad....

old friends

A mai nap a nosztalgia a semmittevés és a régi barátok jegyében telik el. Ezer éve nem hallottam kristófról, de ma beszéltünk skypeon. aztán megrendezésre kerül az ezer éves kertyparty, sörrel, borral, de viszonylag kis hejehujával. nem leszünk túl sokan, csak pár old friend. és hiába telnek a napok már megint csak egy számot hallgatok.