fülig ér a szám, vagy még egyszer körbe, olyan jó volt ez a pár nap.
Tiszainokén minden a régi, mindent láttam, amit érdemes, kivéve a sárga new hollandot, ami R.Kiss munkagépe, mert elvitte tőle a bank... fene a pofájukat. klasszikusan zavarba hoztak a legionáriusok, de idén már nem adtak el rabszolgának. finoman elkerültük egymást és kész.
aztán hazavezettem, ami mindig kúl mióta megy a vezetés. itthon sírtunk egyet anyával hajnalba nyúlóan életet megváltóan, aztán kipakoltam az íróasztalom és ezzel rendbe raktam a fél életem, kiszórtam a felesleget, jókat nosztalgiáztam a sok vackon.
nagyot buliztam anettnál, ami miatt a tegnapi nap kevésbé volt fülig érő, de a kovászosuborkakrémleves sokat segített a túlélésben. most épp ott tartok, hogy teletömöm a hátizsákom a spajz polcairól aszerint a szabály szerint, hogy mindent elviszek, ami kell, amiből több van, mint egy, vagy ami csak nagyon érdekel.
órák kérdése és visszatérek budapestre, ami csupa jó dolgot tartogat megint. csiga, akit még én se ismerek, ő se engem, de sokat hallottunk egymásról elhívott a fiúja koncertjére, lesz még dolce vita, csütörtökön pedig... hát igen abaújvár... beteglátogatás és diófa alatt fekvés 4-5 napig...
kell ennél több? nem
1 megjegyzés:
Hé, ugye a 100napos füzetkédet nem dobtad ki? Meg a tányéralátét-dobozt?
Megjegyzés küldése