basszák meg még mindig fúrnak, mindenki tüsszög, liter számra fogy a fekete tea és a kávé... csörögnek az elhagyott telefonok, mert mindenki szabadságon van. hárman ülünk itt és és azon veszekszünk, hogy hanyas fokozatra állítsuk a fűtést... munka nincs, nem is lesz még egy darabig, viszont fizetés ezért is jár... én gémkapcsokat törögetek szét, de ez nem jó játék, mert fáj tőle az alsó fogsorom ínye, mert véletlenül több helyen beleállítottam őket egymásba az ínyemmel. még mindig van két óra hátra, de én valahol már csak élet és halál közt lebegek...
ezzel csak annyit akarok mondani, hogy hagyjatok aludni engem néha emberek