Nem tudom, hogy milyen logika alapján jutok erre minden nap végén, de mikor már a mehetnékem a tetőfokára hág, akkor én azzal nuygtatom magam, hogy elkezdek gasztroblogokat olvasgatni... gondolom lenne értelme, de ettől az egyébként sem túl elfoglalt agyam őrült módon felhívja a figyelmem arra, hogy én tulajdonképpen épp az éhenhalás felé közeledek, tehát kritikusan súlyossá teszi a nap végét. Ma csak kettőig dolgozok, de ráerősítettem az éhenhalásra azzal, hogy kinyomtattam a kajacsata albumot... Haza kell mennem, különben éhen halok.
1 megjegyzés:
jaj már. egy munkahely a játékok tárháza.
fűzd fel valaki összes gémkapcsát láncba, aztán tedd vissza a tartójába. lesz meglepi mikor kiveszi. :)
a koffeines patronokat cserélt ki mentesre a főzőben, és csak hallod majd a fejek kopogását az asztalon. :)
apró jeleket a fénymásolóba, valahova a sarkára, lehetőleg alienest. :)
Megjegyzés küldése