Imádom a szülinapokat, de nem csak a sajátomat, hanem másét is. Szerintem szép dolog ez az egymás gondolatai fürkésszük, hogy tudnánk a tudtára adni, hogy mi tudjuk, hogy ő mit akar. Szóval a szülinapost mosolyra húzott szájjal jó látni. Ez a mosoly dolog úgy működik, hogy csak olyan giccset választasz, amit még elbír a kapcsolat, vagy tényleg értelmes meglepetést találsz ki, vagy csinálsz valamit, az szívből jön, az mindig bejön. Mindegyikben az a lényeg, hogy nem kéne nagyon mellényúlni. Akit húsz éve ismerek, azoknál ez nem annyira nehéz feladat, még az egy két év is nagyszerű könnyítés, de egy hónap alatt senkit nem lehet annyira kiismerni, hogy én bátran álljak a szülinapja elé. Pedig egy délutánom és egy délelőttöm maradt ( a felkészülésből elvett egy kis időt a gondolkodom a szakításon rész ) Most már viszont van kedvem ehhez, de mit? Mert mondjuk elmehetnénk valahova, de nyilván ez olyan hely lenne, amit én szeretek, modjuk főzhetnék, de megint olyan lenne, amit én szeretek, mert azt nem tudom, hogy ő egyáltalán eszik-e ezt, azt. Ultimate és jó ötletekre várok, vagy legalább egy tortaformára.