SHIT

már hetek óta meg akarom írni ezt a bejegyzést és mostanra biztos vagyok benne, hogy amiatt nem ér utol a mélypont, mert még nem írtam meg.

szóval Stavangerben, Norvégiában fotóztam egy falat, amire sokszázszor fel volt írva, hogy SHIT. szigorúan nagy betűkkel... ott éreztem a feelinget, amikor a vasárnapi pangást szeles és esős időben próbáltam túlélni a 20 kilós hátizsákkal egy olajvárosban.
egy ideje nem láttam már a norvégiai képeket, viszont mostanában zsokott villogni a szemem előtt ez a látvány a sok SHIT-tel, mint tom&jerry-éknek a full meg hasonló feliratok.

elhagytam az előző albérletet, de még mindig nem sikerült lezárni a történetet. jelen állás szerint jelentős minusz lesz a kaukciónkból ócskábnál ócskább kifogások miatt. az okj, amire úgy gondoltam, hogy egy baráti láblógatás lesz bejelentette, hogy ha nem lesz meg az óraszámom, akkor nincs gond, nem kell fizetni, mindösszesen felfüggesztik a hallgatói jogviszonyomat, ami miatt ugye az egész protokolllófaszra beiratkoztam. szóval nincs más választás, minthogy minden áldott nap felkelni, bejárni dél-fél egy-egy körül átgurulni az irdodába fél hat-hatig tolni a szekeret és havonta egyszer három felejthetetlen napot eltölteni Pécsett...
három nap múlva elvileg beköltözhetek az új lakásba, hol még rengeteg mindent kell elpakolni nem is tudom, hogy hová, hogy két ember számára lakható legyen... úgyhogy jelenleg villog a shit felirat és azzal élek túl, hogy boldoggá tesz az érzés, hogy abban a lakásban lakhatok ezen a héten, ami Budapesten a legcsaládibb emlékekhez köt és ez jó, de tényleg. hosszú távon tervezem, hogy megveszem az ezeregyszáznegyvenháromilkautcaharmincháromharmadikemelethármat. mert a tigrisek az szeretik a legjobban...

Március óta több, mint másfél napot telefonáltam el az életemből. Fuck... olyan ez, mintha nem lenne életem...

Mióta Bibi varrni kezdett én teljes szabadidőmben az anyagok felkutatásán fáradozok. Nem mindig segítségből, mert legtöbbször el sem küldök mindent, mert annyi szépséget találok, de a saját szépérzékemnek mindenképpen jót tesz a sok színes, meg mindenféle anyag.
Ha másolásnak számít is, de a következő beruházásom biztos egy varrógép lesz, hogy a téli órákon szórakoztathassam magam ezekkel az anyagokkal. A kérdés persze az, hogy tudok-e varrni és ha tudok, akkor mit is fogok én varrni. Minden esetre a kedvem megvan hozzá.

Minden idők legjobb Tiszanokiai falunapján vettem részt. Nem lett sokkal jobb, épp csak apróságokban. Lehet, hogy mindennek annyi az oka, hogy hullafáradtan érkeztem meg és mindenre vágytam, amit semmittevésnek lehet nevezni.
Minden esetre első nap a lekúlabb spaban voltunk, ahol valaha is voltam, ami nem volt nagy szám, de olcsó volt, kevesen voltak, pont jó volt a víz és minden elérhető volt azonnal, nem kellett várni rá. Volt meleg víz, hideg víz, szauna, 6 méteres ugrómedence, napozó ágyak a medencék közepén úgy, hogy félig a vízben, félig kinnt feküdtünk. A helyi cípőgyár leselejtezett termékeiből tele vásároltuk a kocsikat (Én is vettem egyet negyed áron, mert rövidebb a cipőfűzője, mint az előirányzat). Elszakadt a kék ruhám, de ez se tudta kedvem szegni, mert a fiúk megjavították gyorskötözővel és így menőbb lett, mint szakadás nélkül.
Aztán nem voltak idén legionáriusok, ami jelentős stresszt és cikizést vett le rólam, viszont volt sztárvendég, Caramel. Egyébként meglehetősen színvonalas fél órás koncertet adott a helyi egzotikumoknak és megesküdött, hogy életében soha nem énekli el nyilvánosan az Aranyesőt... Napközben petanque-oztunk, ami bármennyire is gömböket kell benne dobálni tényleg jól ment és komolyan elgondolkoztam ennek a hosszú távú gyakorlásán.
Este a falunapon egyetlen hibát találtunk, mégpedig, hogy a zenekar nem ismerte a crazy towntól a butterflyt, de talán nem is érezném jól magam egy olan buliban, ahol végre tényleg lejátszák ezt a számot. Minden esetre sírva röhögtünk, de tényleg könnyes szemmel a most múlik pontosan előadáson, amit egy balógyörgy hangú helyi énekes adott elő... az angol számoknál végképp ne mtudtuk abbahagyni a nevetést... Megbizonyosodtam arról, hogy nekem nem rossz a kiejtésem...
Utolsó nap mindezt megtetőztük a Tiszában fürdéssel és a maradék őzpörkölttel. Ez kellett...semmit nem csinálni, csak jól érezni magam...

szeretek rekordokat dönteni utazás közben, hogy legkeletebben, délebben, nyugatabbon, északabbon, óceánban, legtöbb tengerben, legmagasabban, legalacsonyabban voltam, meg legmesszebb, legtöbb, legszebb hasonlók, de egyébként nem vágyom napi szinten a rekordokra...
ma mégis felállítottam egyet: 8.30ra járok dolgozni, ehhez képest 8.45kor keltem, viszont 9.01kor már be volt kapcsolva a gépem az irodában... ez akárhogy is vesszük 16 perc ágytól a székemig ugyan azon az órán nézve...
igaz, hogy kevésbé érzem magam komfortosan, mert a körmömet már reggel nem sikerült korrektúrázni, nem tettem be pulóvert, ami a légkondiban öreg hibának számít, nem reggeliztem, rohantam, magyarázkodtam, fáradt vagyok, maradhatok fél órával tovább, mint terveztem, de mindegy mert juhuhuhuhúúú rekordot döntöttem...

alkotói szabadságot fogok kivenni az életemből...

kitöltöttem egy céges személyiségtesztett, aminek eredméyneképpen kaptam egy 25 oldalas How to use Zsófia Panna riportot kaptam magamról. Ha valakivel konflikusba kerülök innentől átnyújtom majd a megfelelő, kinyomtatott oldalakat.

Kedves barátaim az első fejezet:

"Igényeim:
Támogassanak, ha kockázatos ügyben kell döntenem."

Mióta hazajöttem egyik nem elég, hogy ,de még ez is nap váltja a másikat... egyik jobb, mint a másik. Minden esetre mikor befekszem az ágyamba esténként legszívesebben átaludnám a következő heteket, csak kicsit legyen már ebből elég.
Ma reggel viszont nagyon jó kedvem volt. Valami új szám szólt a fülemben, amit eddig nem hallottam, vagy nem vettem észre... Aztán mikor beértem az irodába meghallgattam a szöveget, mert kíváncsi voltam... Az utcán még azt hittem, hogy a legvidámabb szám, amit mostanában hallottam a szövege viszont egy szakításról szól... Hát szakítanom kéne valakivel, vagy valamivel, hogy ilyen boldog legyek én is :)

úgy kívánkozik belőlem, hogy ódákat zengjek az elmúlt két hét élményeiről, de legszívesebben egy diavetítést tartanék a környezetemnek. mikor kicsi voltam azok az ismerőseink tartottak ilyeneket, akik valahol olyan helyen jártak, ahova nem jut el mindenki. persze andalúziába, marokkóba, vagy gibraltárra még akárki elmehet, de azért mégis egy picit messzebb van, mint eddig bármi, ahol voltam. marokkó pedig sokkal másabb annál, amit eddig megszoktam, vagy ismerősnek mondtam.
otthon minden esetre biztosan ki fogom élni efféle hajlamaimat :)