Minden idők legjobb Tiszanokiai falunapján vettem részt. Nem lett sokkal jobb, épp csak apróságokban. Lehet, hogy mindennek annyi az oka, hogy hullafáradtan érkeztem meg és mindenre vágytam, amit semmittevésnek lehet nevezni.
Minden esetre első nap a lekúlabb spaban voltunk, ahol valaha is voltam, ami nem volt nagy szám, de olcsó volt, kevesen voltak, pont jó volt a víz és minden elérhető volt azonnal, nem kellett várni rá. Volt meleg víz, hideg víz, szauna, 6 méteres ugrómedence, napozó ágyak a medencék közepén úgy, hogy félig a vízben, félig kinnt feküdtünk. A helyi cípőgyár leselejtezett termékeiből tele vásároltuk a kocsikat (Én is vettem egyet negyed áron, mert rövidebb a cipőfűzője, mint az előirányzat). Elszakadt a kék ruhám, de ez se tudta kedvem szegni, mert a fiúk megjavították gyorskötözővel és így menőbb lett, mint szakadás nélkül.
Aztán nem voltak idén legionáriusok, ami jelentős stresszt és cikizést vett le rólam, viszont volt sztárvendég, Caramel. Egyébként meglehetősen színvonalas fél órás koncertet adott a helyi egzotikumoknak és megesküdött, hogy életében soha nem énekli el nyilvánosan az Aranyesőt... Napközben petanque-oztunk, ami bármennyire is gömböket kell benne dobálni tényleg jól ment és komolyan elgondolkoztam ennek a hosszú távú gyakorlásán.
Este a falunapon egyetlen hibát találtunk, mégpedig, hogy a zenekar nem ismerte a crazy towntól a butterflyt, de talán nem is érezném jól magam egy olan buliban, ahol végre tényleg lejátszák ezt a számot. Minden esetre sírva röhögtünk, de tényleg könnyes szemmel a most múlik pontosan előadáson, amit egy balógyörgy hangú helyi énekes adott elő... az angol számoknál végképp ne mtudtuk abbahagyni a nevetést... Megbizonyosodtam arról, hogy nekem nem rossz a kiejtésem...
Utolsó nap mindezt megtetőztük a Tiszában fürdéssel és a maradék őzpörkölttel. Ez kellett...semmit nem csinálni, csak jól érezni magam...