A helyzet az, hogy ma úgy döntöttem, hogy a munka szép, a munka jó...
Amikor 100 ember előtt egy british gentleman kimondja a nevem és mellé, hogy thanks, az nem semmi érzés... szóval thanks nekem is...fülig érő büszkeség és kicsattanó boldogság tört rám...valaki nem ünnepel velem este? semmi durvaság, csak nincs kedvem az utsó estémet egyedül tölteni az albérletben egy ilyen nap után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése