élet a bolygón

kicsit mindig szégyenlem magam, hogy a turizmus főleg az ország határon túl jelentkezik nálam. most nem panaszkodhatok, mert a hétvégén végre nem külföldre, hanem pécsre mentem el. ismeretlen emberekkel, viszonylag spontán. nem tudom, hogy miért nem voltam ott eddig, mert gyönyörű a város. amit végképp nem értek, hogy az édes drága anyukám hogyhogy nem találta még ki családi programnak az elmúlt 21 évben, hogy menjünk a busójárásra. valószínűleg azért, mert ott nincsenek ismerőseink, akiket meg lehetne látogatni. minden esetre a néprajzos énem majd szét pukkant az örömtől, hogy ilyesmit láthat. élő hagyományt, mindent, ahogy kell. engem is elkaptak a busók, kampóval, aztán közrefogtak, összekormoztak én meg rendesen féltem a sok szőrös, gonosz maszkos férfitől, akik felém dugdosták a pálcájukat, botjukat, kampójukat... én már védve vagyok az évre a rosszaságtól, jöhet a tavasz, amiből kaptunk is egy kicsit.