Belém bújt valami, vagy csak egyszerűen nem élem a szociális életem, mert akár még jövő hét elején befejezhetem a szakdogám, ha tartom a menetrendet... tömegre... finomságok örökre maradni fognak benne. Mindezt alkotói szabadság nélkül... Legyen így de nem is ez a lényeg, hanem üzenetet szeretnék küldeni magamnak a jövőbe: Tudjam mindig úgy élvezni a munkám, mint mostanában, amikor süt a fejemre a nap, jók a zenék a fülemben és még mindenki csak gyakorolja a nevem mellé a feladatokat. Amikor nem leszek az új kölyök a csoportban, akkor is szeressem ennyire csinálni, amit kell.