Nem kelek se túl korán, se túl későn. Épp mindig pont elég időm van. Szeretem, hogy a reggelnek van egy rendje, ami szerint vagy sikerül elindítani a napot, vagy valami felrúgja és már utána semmi sem lesz olyan. Fürdőszoba, kaja, kávé/tea/limonádé, kicsit vissza az ágyba, napi on-line sajtó főcímei, hogy az irodában már célirányosan keressek, aztán öltözés és hajrá gyalog/busszal. Ez működőképes és életben tart, de ma reggel bementem valami oknál fogva (túl hamar indultam el) egy szép napos kávézóba, és ittam egy kávét. Igazit, nem törököt. Az emberek meg mellettem reggelizgettek, kávézgattak és olyan jól esett nem egyedül indítani a napot, hanem úgy közösen, mindenki a saját kis szertartásával.
Ennek hatására két megoldási lehetőség fogalmazódott meg bennem a tökéletes reggelről:
1) a török kávé nem kávé, vennem kell egy kávéfőzőt.
2) be kell időnként szerveznem társasági reggeliket. (hosszú távon kell keresni ehhez egy állandó figurát)
1 megjegyzés:
a csütörtököt és a pénteket vállalom :) ilyet én is szeretnék
Megjegyzés küldése