Mindazoknak, akikkel élőben mostanában alig tudtam beszélni üzenem, hogy a mai délelőttel jóra fordult a kedvem.
Megjött a szél, már nem a nyári nap süt, hanem a szép sárga őszi fény. Hamarosan majd hullani fognak a falavelek. Én imádom az őszt, sokkal szerethetőbb nekem, mint a nyár.
Szóval elkezdtem a remek OKJ-t, ahol gy két nap után egész felvillanyozva érzem magam. Nagyon szép helyen van az iskola, parkokon kell sétálni hozzá és reggelente a kis földalattin utazhatok, aztán meg át a Lánchídon. Nem sok dolog szebb annál, mint reggel a Duna fölött utazni.
Tegnap addig addig okoskodtam, míg végül nem kell kommunikáció órákra járni. Ma pedig turizmus, rendezvényszervezésen szintén felvillantottam az eszem és az óra végére a tanár néni már engem kérdezgetett, hogy ugye jól mondja, hogy ugye tényleg annyi a michelin csillag, ugye tényleg ott van az a szálloda, meg hogy is hívják azt ami most nyílt a Blahán. Szóval tanulnom már itt sem kell, mert elhitettem magamról, hogy okos és tájékozott vagyok. Utálni fognak a csoporttársaim, de ha én ezt a képzést szinte ingyen, szinte nulla készüléssel megúszom, akkor nem nagyon izgat... Nem a fogatlanok között keresem az emberi kapcsolatokat.
Fog ez a dolog menni, még a munka is. Remélem rá fognak jönni, hogy nem teljes állást viszek a nyakamon és szépen lassan csökkenni fog a feladat halom az asztalomon, mikor délután beérek.
Aligvárom, hogy a Pécs is elkezdődjön, de onnan még egyelőre semmi hír.

A jövő héttől úgy tervezem, hogy lassacskán ráérek délutánonként, esténként, úgyhogy csapjunk bele a lecsóba és beszéljük át az elmúlt majd egy hónapot :D