Prága gyönyörű...én oda akarok költözni... Minden utazásom közül most éreztem először olyan igazán otthonosan magam. Olyan ország ez, ahol kicsit otthon érzem magam, de kicsit több van abból, amit szeretni tudok és kicsit kevesebb abból, amit nem. Nyilván nem a három nap alatt döntöttem ezt el...éreztem én ezt már korábban is, de most beigazolódtak a hipotéziseim (a szakdoga megmérgez). Kár, hogy arra jöttem haza, amire és nem tudom csurig kiélvezni azt, ami kicsi még maradt itthonra is a három nap jókedvéből. Valaminek jó lenne ha már vége lenne, mert saját magamat nem tudom elviselni, néha olyan fárasztó vagyok. Ma vettem egy cipőt, meg egy sálat magamnak, hogy hátha ettől jobb kedvvel állok a napok elé, de a cipőn és sálon kívül mindenről elterelődött a maradék kis figyelmem és legszívesebben gyönyörű napsütésben ülnék kezemben szépirodalommal, feladatok nélkül...csak úgy szépen...vagy csak egyszerűen hazamennék miskolcra, rendbe szedném magam meg a kis piros gépem, ami rájöttem, hogy azért halt meg, mert a kis piros telefonom is kivonult a forgalomból. A szakdolgozat méreg.