sajnálom, de nem én leszek az, aki jobbá teszi a világot.

én próbálkozom a közösségi élettel, de minimális emberrel működik csak a közösség dolog. tegnap belemártottam magam halványan egy egyetemi képzésbe, mmint iylen csapatot építünk, szeressük és ismerjük meg egymást dologba, de nem tudom biztosan állítani, hogy nem erőlködve kell rávennem magam, hogy elmenjek legközelebb is, vagy hogy elmenjek egyáltalán. jól éreztem magam, meg minden, de kell ez nekem?

minek erőltessem azt, hogy emberekkel legyek, mikor akikkel szeretek együtt lenni, azokkal már olyan jól megy. tudom, hogy kitől mit, hogy hol hogyan és miért csinálok, vagy történik bármi. kényelmes életem van. szeretem a saját dolgaim. de mások életére nem feltétlenül vagyok kíváncsi.

érdemes-e olyan dolgot csinálni, amit nem magamtól csinálok, hanem mert jobb embernek látszódok tőle? (pedig igazából nem vagyok túl jó ember)