Ennek az országnak kicsik a határai. Mindenhova elér az ember keze... Aztán ki tudja mibe tenyerel bele...

Én például naponta háromszor döbbenek rá mostanában, hogy ki honnan ismer kit. És mindenki ismer mindenkit.

Olyan ingeráradat támadt ma rám, amit fel sem tudok dolgozni. Olyan jól megvoltam internet nélkül napokig most meg ahelyett, hogy olvasnék fel akarok kutatni mindent, mindent. Diszkográfia, filmográfia, biográfia, rendezográfia halmokkal küzdök és még közben belefutottam a skandináv dizájn blogokba, a minimalista tipográfiába, a gasztroblogokba, a designba úgy általában.

Amikor kicssit voltam rosszul voltam attól, hogy nem tudok minden könyvet elolvasni. Most annak is örülnék ha az ágyam mellett fekvő könyveket nagyjából végig olvasnám és újakat tehetnék a helyükre, de mindezt úgy, hogy közben az újan felfedezett blogok archívumába is belenézek, tovább kutatok új zenék, filmek, alkotók, bármi után és még ekkor csak a szobámban ültem és nem mozdultam ki otthonról, pedig csak tegnap találtam egy olyan korcsolya pályát, ahol a fél telet el tudnám tölteni. És ma megnéztem egy filmet másodszor és blogot írok ahelyett, hogy próbálnék ezekkel a dolgokkal előrébb jutni. Letepert az információ tömeg.

fuhh