tudom, hogy három és fél év nem itthon lakás után már nem nagy szám azon vekengeni, hogy jajj milyen furcsa, hogy két otthonom van. viszont valamiért mégis fontos ez nekem, mert elég furcsa érzés volt a saját szobámban a saját ágyamba befeküdni, hogy na akkor most az ágyban reggelizek, miközben filmet nézek és mindeközben arra gondolni, hogy na most pont olyan jól esik ez, mint otthon. először igazán megcserélődött bennem az első hely...

egy kicsit azért még kiélvezem, hogy az én szobám az én szobám. lefotóztam a lila falakat, a függönyöm, a képeim úgy, ahogy most vannak, hogy nehogy eltűnjön. igazán szerettem ebben a szobában lakni. sajnos jelenleg kicsit már inkább raktár, vendégszoba és mosókonyha, de azért még mindig az én apróságaimmal van tele. minden esetre a tanuláshoz nincs benne elég fény... kénytelen vagyok ezért egész nap filmet nézni és ágyban heverészni, mint otthon.