A hétvégén kiszabadultam a városból, no para a munka, lakás, stb miatt. Csak sunshine és holiday. Eleinte 2 pár, plusz én, majd szombat estére 3 pár plusz énre duzzadt a társaság, amitől eleinte féltem, de egyáltalán nem volt gáz, sőt. Baromi jól éreztem magam. Benne volt minden, amit akartam.
Kezdtük a napot egy délelőtti pálinka kóstolással... soha nem ittam még ilyan finomakat, bár lássuk be, hogy reggeli nélkül, árnyékos kóstolás után közvetlenül a napon sétálva sokszorosára javult a kedvünk és az emlékeink is valószínűleg megszépültek. Hogy biztos legyen a siker felültünk egy hajóra a szép napsütésben és áthajókáztunk a tó túlpartjára. Ott felmásztunk valami emlékműhöz, mert onnan szép a Velencei tó, aztán le a nap addigi csúcspontjához. Beültünk ebédelni a tóparton egy étterembe. Mindenki kikérte a saját kajáját, majd letettek a szomszéd asztalra valami gyönyörűséget. Ekkor mi feladtuk a desszertjeinket, és öten egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy desszert helyett a hagymás rostélyost választjuk. A jól megrakott tál 3 percig sem élt az asztalunkon. Isteni finom volt. Nem tudom, hogy mikor ettem ilyen jót utuljára.
Ezek után vissza a hajóra, vissza a helyünkre, ki a partra, pancsolás, vásárlás az estére.
Közben megérkezett a 3. pár. Így kezdtünk el játszani egy őrült jó és 0 felszerelést igénylő játékot. Fokozatosan ittunk közben, de józanul is fájt a hasunk a sok röhögéstől, máskor is játszunk majd ilyet, mert kegyetlenül vicces volt, pedig nem vagyok az activity szerű játékok híve. Másnap még estig emlegettük az előző napi jeleneteket, mert tényleg nagyon jól sikerült a dolog, pihentünk is egész nap az árnyékban, kicsit rendbe raktuk magunk után a dolgokat, fürödtünk, söröztünk aztán hazavonatoztunk.
Imádom a spontán szerveződő társasági eseményeket és ez az volt a javából. Régóta erre vágytam már, nagyon régóta.