érdekes szokásom alakult ki az évek alatt a gyümölcsmagokkal...nem tudom elvisleni, ha ne mtudom róluk teljesen leenni a gyümölcshúst...ezért egy barack megevése kb fél óra a szilva kicsit éretlenen akár órákig is eltarthat... én nem bánom, nagyon élvezem...aztán annyira megszokom a dolgot, hogy a mag a kezemben, számban marad én meg játszom vele... olyan statisztikáim alakultam ki, hogy a már elfogyaztás utáni rész a legrövidebb...általában már az utcasarkon elejtem a kezemből, vagy kiesik a számból, de ma...ma egyéni rekordot döntöttem... egészen az iskoláig bírta a szilva, majd végig a tanítást és már csak az irodában köptem ki, mikor fel kellett vennem egy telefont.
egyébkélnt nem is erről akartam írni, hanem először bettinek válaszolom azt, hogy esténként általában ráérek...
illetve mindenkinek üzenem azt, hogy nézze meg a mély yőszi letargiában és spleenben a mediterrán finomságok c. filmet, mert én filmen nem tudom mikor szórakoztam ennyire jól. nem erőltetetten volt vicces, hanem olyan őszinte emberi módon, ami mostanában néha hiányzik... folyt a könnyem tényleg és olyan megkönnyebülés volt... hajrá...mint majdnem művelődészszervező, kötelezővé teszem mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése