csütörtök, szeptember 30

valahogy annyira sikerült elintéznem magam, hogy tegnap még lábra tudtam simán állni csak fájt, ma viszont lábra tudok állni nagyjából, sántítva megyek és csak úgy simán is fáj, nem csak terhelem... bekattant a combtövem és őrült módon tudnék visítani csak mőlna már el...éljen a szombati betonozás és a még addig hátralévő két dolgos hétköznap

Nincsenek megjegyzések: