tegnap találkoztam a nagybátyám volt feleségének a mostani vplegényének az előző házasságában született lányával, aki adott egy könyvet, amit az én pótpapám visz haza az eredeti anyámhoz, ahova majd eljön az exnagynénim... világos?
csak egy szereplőt említettem kétszer...
de nem is ez a lényeg csak az evésről eszembe jutott az ivás, amiről meg az, hogy mindezért a láncolatért egy citromos gösser jár cserébe...az üzlet jó, tetszik, bár fura, hogy egy könyv kapcsán kerülök kapcsolatba a saját unokatestvérem anyjával (3.említés)
Na amiért elkezdtem a harmadik mai bejegyzésemet: úgy döntöttem, hogy nem kell lakás, csak egy kis szoba, ahol lehet aludni, és egy haaatalmas konyha, ahol lehet főzni, együtt ülni, hajnalig sztorizgatni, iszogatni, barátokkal együtt ülni, szerelmesen összebújni, hálózsákban földön aludni, ugrálni, táncolni, később kölköket nevelgetni, disznót vágni, hurkát tölteni, zöldséget pucolni, kísérletezni, forró tepsit földre dobálni, bringát szerelni, labdázni, teázni, filmet nézni, tortát sütni, meg csak úgy ülni... nekem tényleg csak egy ilyen helység kell... minden egyéb luxusról lemondok
mindez azért van, mert malackaraj blogot olvasok és nem vagyok hajlandó lemenni a menzára enni, hanem otthon akarok főzni, de aztán elkeserít a gondolat, hogy otthon egy minifazék van, némi tészta, paradicsom, hagyma, nincs fakanál, nincs saját konyha, sok az idegen ember, nincsenek barátok a közelemben, senki nem beszéll hozzám főzés közben, zenét se lehet kinnt hallgatni és aztán leülök az ágyamra és az ölemből eszem meg bármi legyen is az valami sorozatot nézve, vagy index cikkeket olvasva... ez engem elszomorít, én olya szívesen megadnám a módját,de ebben a helyzetben még a legszebb zölségnek, amiért órákat válogattam a vásárcsarnokban, még annak is kifakul a színe
3 megjegyzés:
nekem például van konyhám, ide lehet jönni. bár épp foglalt mert a személyiségnélküli lakótársam épp személyiség nélküli ebédet csinála fiújának (ugyanazt a por mustáros csirkét mint az elmúlt 7 alkalommal).
de nem hiszem h sokáig maradnak :)
azt tudom, hogy neked van konyhát...azért nem omlott össze még a kis lelkivilágom, mert időnként te és a konyhád megmentitek
hé, a por mustáros csirke finom.
(bár hét-nyolcszor azért lehet hogy tényleg túlzás...)
Megjegyzés küldése