hát ez a mai nap kicsúszott a kezeim közül... a muffinok is összenyomódtak kicsit, a kórházba se tudtam bemenni, aztán a koli sem hozta meg a várt hazaértem hatást, hanem elkezdtem lapozgatni a telefonkönyvem, hogy kit hívhatnék fel...aztán szerencsére a telefon átvette az irányítást és csörögni kezdett...aztán a drága pótapukámmal beszélgettünk egy röpke fél órát , amitől azért egész jó kedvem lett...büszke vagyok ám rá... mindig addig csűri-csavarja a dolgokat, amíg bejön neki az élet...de nekem is be fog ám jönni..nem hiába választottam őt apának :D