fél egykor egyedül jazz klubban ülni az én életemben meglehetősen bizarr dolognak számít, de valahogy mégis oda kerültem...egyébként tetszett a szituáció, de otthonra nem kéne
ezen kívül azt is szeretném megosztani főleg magammal és így olyan, mintha hangosan kimondanám, de nem tehetem,mert mellettem hangosan hortyognak, hogy azt hiszem, hogy 8 hónap után azt hiszem értem a szituációt amiben vagyok...megmagyarázni nem tudnám, de értem... kicsit lassan működöm.
harmadsorban pedig felhívnám kedves rokonaim és üzletfeleim figyelmét arra, hogy időnként kérjenek tőlem életjeleket, hogy nem temetett-e maga alá a náci propaganda vagy a közösségi terek részvételének sajátossága.
csak nem vesztegetném el az időm blogolásr, mikor még fiatal az idő és tanulhatok is...