kanál, kanalas gém, kanalas kém, mindig special agent akartam lenni, ebből megvan a special

egy ideje érzem, hogy a kiskanalak beszívtak a saját kis világukba...egy szép darab a kávémba, limonádémba, asztalon felejtve és rögtön előbújik a kisördög, elkapja és a táskámba helyezi, vagy csak simán a kezembe és végigkopogtatom a dózsa györgy út összes oszlopát... utoljára a egy a kertemben bányászott egyszerű darabot hoztam haza, amit anett a földről túrt elő...de a büszkeségeim közé tartozik egy rózsás kis giccses példány, a finnairtől apa által lopott (valahol ez lehetett az első darab), egy hosszú nyelű a zappa caféból, egy németországból, egy norvégiából, meg több darab innen-onnande ezek mind az enyémek ám..ha bekerülnek a közös fiókba, igényt tartok rájuk, ha én elkerülök a közös fiók mellől...irigy vagyok na... de egyszer úgy tűnik volt valaki a szívemnek olyan kedves, hogy nekiadtam egy lopott ezüst kanalat...azaz még most fejtegetjük, hogy ugyan arról beszélek-e én, mint ő...ha nem ugyan arról, akkor hé világ, kérem vissza azt a szép igazi, mély ezüst kiskanalat...